☆You're mine☆ (Taehyung ff.)

~4.rész~

Luna szemszög

Teljesen lefagyok, ha körülöttem van. Annyira utálom, hogy megkeseríti az életem.
- Hana miért van ilyen sokáig kinnt? Megnézem.- álltam fel, majd egy gyors csókot váltva párommal, elindultam Hana keresésére.
Amikor benéztem, teljesen lefagytam.
- Hana. Hana!!- próbáltam keltegeti, de úgy feküdt a földön, mint aki.....az nem lehet.
- Jungkook!- ordítottam, miközben, berohantam a terembe.
- Mi a baj szívem?- kérdezte Jungkook, mire térdre estem.
- Hana, Hana nem ad semmi féle életjelet- zokogtam
Jungkook szemei kipattantak és befutott a lány wc-be.
- Nyomás- emelte fel Jungkook Hanat, majd a házához cipeltük.
- Taehyung!!- ordítottam teli torokból, mikor már a házban voltunk.
- Igen hercegnő?- kérdezte mögülem, mire megfordultam.
Beesett az arca, a ruhája szét volt szaggatva és a haja a szemébe lógott.
Általában, ha megtörten hívom, csak úgy kicsattan az örömtől, de most furcsa volt. Az arcán egy ránc sem volt, ami arra utalna, hogy mosolyog.
- Mit tettél Hanaval?- ordítottam, mire felkapta a fejét.
- Megölted őt, a rohadt életbe is!- ordítottam tovább, mire elsápadt.
- Adjátok vissza a lelkem- szólalt, meg halkan, mire értetlenül pillantottam rá.
- Támasszatok fel!- ordította Taehyung, mire a szemeim a kétszeresére nőttek.
Ő? Élni akar?
- Ha Hana életben lesz, ha valamilyen csoda módon feltámasztod, de te egy sátán vagy, nem tudsz segíteni, így mi sem neked.- szólalt meg Jungkook.
- Pihentessétek a testét- szólalt meg vékony hangon, majd elment.
Már féltünk tőle. Hana a legjobb barátnőm. Ha tudtam volna, hogy ezt csinálja, akkor már rég az övé lennék!!!
- Gyere be Luna- szólalt meg Jungkook két szipogás közt, majd felmentünk Hana szobájába, ahova letettük, de csak a hűlt helyét láttuk.
Nem tudtunk ellene mit tenni, túl sok ez egyszerre....
Hana meghalt és most Taehyung elvitte volna?
Jungkook nem bírta ezt sokáig, ahogy én sem. Túl sok volt...mindketten elájultunk.

Taehyung szemszög.

Luna szobájába mentem, ahova szép lassan elhelyeztem Hanat az ágyra.
Ha ezt most megcsinálom, egy ideig gyenge leszek. Ha feltámasztom -amit egyébként, még soha nem is csináltam- ugyanúgy gyűlölni fog. Muszáj lesz feltámasztaniuk. Meg kell keresniük a varázs gyémántot....
Lassan Hana mellé feküdtem, majd a mellkasára emeltem a kezem.
- Gyógyulj meg- koncentráltam erősen, mire furcsa erő járta át a testem. Kellemetlen volt, de amikor éreztem, hogy ami Hanaban volt méreg, elpárolgott, megkönnyebbülten felsóhajtottam, majd ajkaim az övére nyomtam, végül a kulcscsontjára. Sosem nyomtam az ajkaim még emberhez féldémon létemre, hiszem ha hozzáérnek a puha bőrhöz, olyan, mintha tűz égette volna meg. Hanaval csak azért tettem, mivel nem érezte. Legyek őszinte? Egy kicsit sem bántam meg.
Felálltam, majd újra felemeltem a kezem.
Sok rossz dolgot fogok még elkövetni, de ezek már nem Luna kisajátítása miatt lesznek- bár annak állítom be- viszont már az első héten hallgatnom kellett volna az eszemre. Teljesen beleszerettem egy emberbe...
Amikor megláttam Hana holttestét, úgy éreztem, mintha a föld visszahúzna, sírni akartam, de nem tudtam. Egy hang sem jött ki a torkomon, így inkább elmentem Luna házába. De ezentúl nem a bútorait rongáltam.

Hana szemszög:

- Működött?- kérdezte egy hang, de megmoccanni sem bírtam.
- Van már pulzusa, akkor sikerült. Feltámasztottam egy embert.- szólalt meg újra, majd rájöttem, hogy nem nekem beszél. A hang nagyon ismerős volt, de nem tudtam ki volt az.
- Mennem kell hercegnőm- nyomott egy lágy csókot a homlokomra, a tüdőmbe pedig megállt a levegő. Olyan volt, mintha parázst raktak volna a homlokomra.  Ki akartam nyitni a szemem, de nem tudtam mozogni. Addig próbálkoztam felébreszteni valamilyen módon a testem, míg ki nem pattantak a szemeim.
Taehyung...Taehyung feltámasztott????
Ez képtelenség, ő egy démon!!
Lassan próbáltam felülni, majd körbenéztem a szobában. Felálltam, majd körbenéztem.
Úgy tűnik Luna szobáján kívül nem ismer más helyet, amely furcsa módon tiszta volt. Amikor itt voltunk, minden szanaszét volt dobálva. Talán ő csinálta volta meg?
És mégis miért hívott hercegnőmnek? Mi oka volt, hogy homlokon csókoljon?
Titkon reméltem, hogy megváltoztak az érzései, de egy mániákus démontól szerintem senki nem nézné ki, hogy 2 év után leáll a zaklatással, majd más embert próbál meg kisajátítani.
Luna asztalán megláttam egy sárga cédulát, majd odasétáltam.

"Nézz tükörbe, Hana..."- KTH

Olvastam fel hangosan, majd a tükörhöz léptem a cédulával együtt. Ekkor éreztem égető érzést az ajkaimon, a homlokon és a kulcscsontom fele.
Amit láttam a tükörben....
-Taehyung!!- kiáltottam fel.
Az ajkaim pirosak voltak, a homlokomon egy halvány piros folt, a kulcscsontomon pedig egy nagy piros folt tátongott.
A papírt kezdtem el tapogatni idegességemben, aminek a hátuljára is volt írva.

" Ez történt volna Lunával, ha magamévá teszem:)- KTH"

Olvastam fel, majd eltettem a lapot. Bele se merek gondolni, milyen lenne Luna teste Taehyung miatt...
Visszasiettem a lakásomhoz és próbáltam kikeresni a táskámból a házkulcsot, ami nem volt ott.
Mikor lenyomtam a kilincset, az ajtó kinyitódott, amitől a hátamon is felállt a szőr. Nyitva hagytam volna? Felsiettem a szobámba, ahol Luna és Jungkook feküdt eszméletlenül.
- Jungkook- szaladtam oda gyerekkori barátomhoz, aki lassan elkezdett mozogni, majd Lunához is odaszaladtam.
- Luna- szólítottam meg, majd ő is elkezdett mozogni.
- Mi folyik itt?- kérdezte Jungkook, mire megpillantott engem.
- Hana!- ordította el magát Luna, mire mind a ketten odafutottak hozzám.
- Azt hittem meghaltál- sírta el magát Luna, mire megöleltem őt.
- Mert meg is történt.- mondtam, mire mind a ketten rámnéztek.
- De akkor, hogyhogy itt vagy? Azt ne mondd, hogy…- kezdett bele Luna, de közbe szóltam.
- Taehyung- fejeztem be a mondanivalóját.
- De hogy?- kérdezte Jungkook.
- Csak azt hallottam, ahogy magába beszél, végül homlokon csókolt. Hagyott nekem egy papírt.- szedtem ki a zsebemből, majd átnyújtottam Lunának.
- Mármint, mire értette azt, hogy ezért nem tett velem semmi olyat?- kérdezte Luna- Hát, nem tudom, hogy mondjam el, így inkább megmutatom nektek.- mondtam, majd levettem a pólóm. A kulcscsontomon a folt még mindig látszódott, bár nem hiszem hogy olyan hamar el is fog múlni.
Ott volt a fejemben az is, hogy engem hamarabb perzselt az ajkaival, mint Lunát. Most megtisztelve kéne éreznem magam?
- Jézusom- szólalt meg Luna. Mikor hozzáért az érintett területre, akaratlanul is elmosolyodtam. Végre beláttam magamnak, hogy amit éreztem mellette - a félelmen kívül- egyfajta vágy is volt. Bár ki ne félne, ha valaki halállal fenyegetné?
Pontos választ nem tudok adni mikor is kezdtek érzéseim lenni iránta, de azt tudom, hogy teljesen beleszerettem egy démonba.

안녕! Itt a 4. rész is.
A 3. résszel kapcsolatban, tegnap akartam kirakni, amit majdnem sikerült, csak akkor kezdtem el, amikor épp a buszra vártam, szóval ma reggelt sikerült publikálnom. Ha nem felejtettem volna el, már tegnap is olvashattátok volna. Szerencsére úgy voltam ma, hogy elkezdem a 4.rész és már az 5.rész is mindjárt kész, amit lehet holnap fogok kirakni, mivel pakolnom, mert kollégista vagyok egy jó pár éve.
A tanévvel kapcsolatban, mindenki vigyázzon magára, a kollégistáknak pedig jó beköltözést kívánok. Vigyázzatok magatokra, egyetek és aludjatok jól💜