𝕙𝕠𝕥 𝕔𝕙𝕠𝕔𝕠𝕝𝕒𝕥𝕖 (Felix ff.) ✔

4. Rész

Reggel vártam Felixre, hogy együtt menjünk suliba, de nem jött. Rengetegszer hívtam és írtam is neki, de semmi. A tegnapi vacsora óta nem beszéltünk és nem tudom, hogy mi lehet vele. Remélem nem történt vele semmi és csak csupán beteg.
Nem vártam már többet, mert akkor elkésnék suliba és a szüleim ketté ütnének, úgyhogy elindultam egyedül.

A suliba sokan bámultak, mert gondolom furcsálták, hogy egyedül jöttem. Elhihetik nekem is furcsa volt.
Nagy nehezen beballagtam a terembe és helyet foglaltam a padban.
Minden órán tőlem kérdezték meg a tanárok, hogy mivan Felixszel, de én csak annyit tudtam mondani, hogy énsem tudom.

Lix nélkül nagyon unalmasan telt a napom. De szerencsére vége van és mehetek haza.
Haza felé elmentem a forrócsokis mellett és bármennyire is akartam volna bemenni nem mentem, mert Felixszel megesküdtünk, hogy ide vagy együtt megyünk vagy sehogy.

Mikor haza értem gyorsan ledobtam a táskám és rohantam Felixékhez, hogy megtudjam mi van vele.
A csengőre szinte ráfeküdtem annyira nyomogottam. Választ viszont nem kaptam. Most olyat csináltam amit eddig sosem csináltam, ugyanis átmásztam a kerítésen. Nagyon fostam, hogy valaki észre fog venni, de szerencsére senki sem vett észre.
Oda mentem az ajtóhoz és elkezdtem dörömbölni. De választ most sem kaptam. Körbe néztem az ablakokat, hogy hátha találok egy nyitottt és szerencsére találtam egyet és egyből be is másztam. Tudom, hogy nem szép dolog amit csinálok, csak nagyon féltem Felixet és nem akarom, hogy bármi történjen vele.

Körbe néztem a földszinten hátha itt van, de nem volt. Úgyhogy felszaladtam az emeletre egyenesen Felix ajtajához, ami sajna nem volt nyitva, ezért bekopogtam.

-Lix én vagyok az, Flóra. Kérlek engedj be.

Semmi választ sem kaptam.

-Felix tudom, hogy bent vagy. Kérlek nyisd ki az ajtót. Aggódom érted.

Most sem kaptam semmi választ. De szerencsére eszembe jutott, hogy Felix ajtajának és a szüleinék ugyan olyan kulcsa van. Szerencse, hogy említette nekem egy régi emléke mesélése közben. Egyből a szülei szobájába mentem ami szerncsére enem volt bezárva, úgyhogy el is hoztam a kulcsot. Vissza mentem Felixhez és óvatosan kinyitottam az ajtót.
Ahogy beléptem nem láttam semmit.

-Lix? Hol vagy?

Beljebb mentem a szobába és valahogy sikerült elkászálódnom az ablakhoz. Felhúztam a redőnyt, hogy azért lássak is valamit. Megfordultam és a szememmel Lixet kerestem. Nem kellett sokáig keresnem ugyan is ott ült az ajtó mögött a sarokban. Egyből odaszaladtam hozzá.

-Felix mitörtént?!!!-kérdeztem mikor megláttam a könnyes arcát.-Felix kérlek mond el mitörtént.

-Nem történt semmi.

-Felix jobban ismerlek téged mint saját magam. Tudom, hogy hazudsz.

-De mondom, hogy nem történt semmi.

-Felix-nem hagyta, hogy folytassam mert közbe vágott.

-Flóra fogd fel, hogy nincs semmi baj oké?!-emelte fel a hangját. Nagyon megijedtem, mert még sosem láttam őt ilyennek.

-Felix látom, hogy valami baj van. Mért nem hagyod, hogy segítsek?- emeltem fel mostmár énis a hangom.

-Azért mert nem tudsz. Csak kérlek menj el. Most hagyj egyedül- halkult el a mondat végére.

-Lixie...

-Kérlek Flóra-csak bólintottam majd felálltam és szónélkül elhagytam a házat. Azaz megint átmásztam mindenen, de ez most nem lényeg.

Otthon felmentem a szobámba és nagynehezen megírtam a leckémet.
Miután kész voltam ledőltem az ágyamba és a plafont bámulva kezdtem el gondolkodni.
Mi baja lehet Lixnek? És mért nem szeretné, hogy segítsek? Legjobb barátok vagyunk és a legjobb barátok segítenek egymásnak.
Amíg a szüleim haza nem értek addig csak ezen gondolkodtam. Utánna elmentem fürödni és most kivételesen nem lefeküdni mentem egyből, hanem kimentem az erkélyemre. Akármennyire hideg volt most jól esett egy kis friss levegő. Elnéztem Felixék felé és megláttam, hogy ő is kint van. Visszanézett rám majd bement. Később én is bementem, mert nem akartam megfázni. A szememre egyszerűen nem akart álom jönni. De nagy nehezen sikerült elaludnom.