𝕙𝕠𝕥 𝕔𝕙𝕠𝕔𝕠𝕝𝕒𝕥𝕖 (Felix ff.) ✔

21. Rész

*2 év múlva*

*Flóra szemszöge*

Sikeresen felvettek arra az egyetemre, ahova menni szerettem volna.
Rajz szakra mentem, ugyanis ugye imádok rajzolni. Mellette még tánc szakot is kiválasztottam, ugyanis azt elmúlt másfél évben eléggé elkezdett érdekelni a tánc és nem is megy olyan rosszul. A tánc tanárom akihez jártam, még külön meg is dicsért engem, úgyhogy tényleg nem megy olyan szarul.

Óriási gyomorgörcsel léptem be az egyetem kapuján, miközben zenét hallgattam a fülesemen. Illetve rohadtul Deja Vu-m volt, sejtem is, hogy miért.
A termemet elég könnyen sikerült megtalálnom szerencsére.
Az ablak melletti sarokban foglaltam helyet és imádkoztam, hogy senki nem akar majd ide ülni mellém.
Mint 4 évvel ezelőtt, Isten most sem hallgatta meg az imámat, mert valaki leült mellém. Nem tudom, hogy lány vagy fiú volt, ugyanis nem néztem oda, a hangját pedig a zene miatt nem halottam.
Ezt nyilván ő is észre vette, mert kivette a fülemből a fülest.

-Hé-fordultam felé, de mikor megláttam, hogy ki az a szívem kihagyott egy ütemet az tuti.

-Szia Flóra-köszönt Felix azzal a rohadt aranyos mosolyával.

Jobban megnéztem és rengeteget változott. Eddig is rohadt helyes volt, de most...biztos vagyok benne, hogy nem ember.
A haja most szürkés színben virított, ami szintén nagyon illett hozzá, mint a szőke.

-Szia-köszöntem vissza miután jól végig mértem.

-Rengeteget változtál. Egyre szebb vagy-mosolygott még mindig.

-Te sem panaszkodhatsz-
mosolyogtam vissza-Öhm figyelj, nagyon nagyon sajnálom, hogy nem írtam neked vissza még akkor.

-Semmi baj, hisz én se írtam neked vissza még mikor te írtál. De ezt majd suli után megbeszéljük, oké?- erre csak bólintottam.

A tanár belépett az ajtón és kezdetét vette a tanítás vagyis inkább az, hogy a tanár elmondja az alap dolgokat amiket tudnunk kell. A tűzvédelemről, szabályokról és ilyen tipikus dolgokról beszélt nekünk, ami igazából senkit sem érdekelt.

A nap további részét egyedül töltöttem, mert mondtam Felixnek, hogy szeretnék ma még egyedül lenni és ő ezt tiszteletben is tartotta. Ő addig az ő barátaival töltötte a szünetet, de nem egyszer kaptam azon, hogy engem bámul. Ő erre mimdig csak elmosolyodott és folytotta a társalgást.

Suli után együtt indultunk útnak, mert Felix beszélni szeretett volna velem. Találtunk a környéken egy kis kávézót, mikor egymásra néztünk mindketten tudtuk, hogy oda akarunk bemenni.

Miután megrendeltük a forró csokinkat, hatalmas csend telepedett közénk, az a tipikus kínos csönd.

-Felix -Flóra-mondtuk egyszerre mire mindketten elmosolyodtunk, hisz nem egyszer történt már ilyen.

-Kezd te-adtam át neki a szót.

-Rendben. Ez most lehet nagyon hirtelen fog érni téged, de az érzéseim semmit sem változtak azóta-ezzel sikerült teljesen belém folytania minden szót-És nagyon sajnálom, hogy még azon a nyáron eléggé elhanyagoltalak és azt javasoltam, hogy szüneteltessünk. Azért voltam ilyen, mert még szarabbul éreztem volna magam, úgy ha tudom, hogy minden rendben van köztünk, de mégsem találkozhatunk és...-nem hagytam, hogy befejezze a mondatát, ugyanis közbe vágtam.