𝕙𝕠𝕥 𝕔𝕙𝕠𝕔𝕠𝕝𝕒𝕥𝕖 (Felix ff.) ✔

6. Rész

*1 hét múlva (hétvégén)*

Ma van a randi napja.
Elsem hiszem, hogy randizni megyek Felixszel. Tudom, hogy sokat voltunk már ketten forrócsokizni és egyszer mozizni, de ez akkor is más. Arról ne is beszéljünk, hogy még mindig nem dologztam fel, hogy Felix ugyan úgy érez mint én.
A szüleimnek nagyon fostam elmondani ezt az egészet. Eleinte nem is akartam nekik elmondani, de inkább tőlem tudják meg mint Felix szüleitől. Szerencsére egyikőjük sem volt mérges, SŐTT még rendesen örültek is neki. Elég ritka az, hogy ők velem együtt örülnek.

Idegesen futkosom az egész házban, mert magamhoz hívően nem tudom hol hagytam a telefonomat. Az őrült rohangálásomba az állít meg, hogy meghallom a csengőt. Baszki ez Felix lesz. Ranéztem az órára a falon ami 13:00 órát mutatott. Nagyon pontos ez a gyerek.
Oda futottam az ajtóhoz és mosolyogva nyitottam ki neki az ajtót.

-Szia Flóra-köszönt azzal a cuki mosolyával és a gyönyörű mély hangjával.

-Szia Felix.

-Nagyon csinos vagy-erre a mondatára kicsit lesokkoltam. Még soha nem mondták ezt nekem. És nem is öltöztem ki annyira.

-Öhm... köszönöm. Te is nagyon jól nézel ki-nem hazudtam tényleg nagyon jól nézett ki, pedig ő sem öltözött ki annyira.

-Akkor mehetünk?-kérdezte mire bólintottam és elindultunk a buszmegállóba.

Szerencsére nem kellett sokat várnunk a buszra, most kivételesen időben érkezett.

A buszon nem nagyon beszélgettünk és én még nem is nagyon szerettem volna, mert még mindig rohadtul bevoltam fosva. Tudom, hogy nem kellene mert nem most találkoztunk először, de mégis félek valamiért.
Az egész utat végig gondolkodtam és észre sem vettem mikor megállt a busz.

-Na nem jössz?-kérdezte Lix.

-De megyek-ezzel leszálltunk a buszról.

-Hé, nyugi. Nem kell izgulnod. Már ismerjük egymást, úgyhogy nincs mitől tartanod-mosolygott rám.

-Tudom,de mégis félek egy kicsit.

-Ha ezen kattogsz akkor félni is fogsz-ezzel megfogta a kezem és elindultunk a... najó igazából fogalmam sincs hova indultunk, mert Felix találta ki ezt az egészet. Remélem ő tudja merre megyünk.

Szerencsére tudta merre megyünk ugyan is egy...
ÚRISTEN EGY ÁLLATKERT.
Igen, egy állatkertbe jöttünk. Nagyon imádom az állatokat, igazából jobban mint néhány embert.

-Na tetszik?-kérdezte Felix miután kibámészkodtam magam.

-Úristen nagyon!Köszönöm, hogy elhoztál!!

-Ugyan semmiség-mosolygott-Na de menjünk álljunk be a sorba, mert ígyis ezer év mire sorra kerülünk.

Hát Felixnek most igaza volt. El nem tudom mondani mennyit álldogáltunk a sorba, hogy oda érjünk a kasszához, de megérte.
Nem győztem nézelődni, pedig még csak a bejáratnál voltunk.

-Eskü olyan vagy mint egy kis gyerek-nevetett Felix.

-Hát még felnőtt sem vagyok, úgyhogy viselkedhetek így-rántottam meg a vállamat, mire mosolyogav megrázta a fejét.

-Ebben igazad van. És ráadásul tetszik nekem ez a kisgyerek-ezzel teljesen belém folytotta a szót-Na ne legyél már ilyen. Tudod, hogy azért hoztalak el randizni mert bejössz, nagyon is.