*Flóra szemszöge*
Hatalmas fejfájásra keltem fel, de nem is csodálom, hisz rengeteget sírtam előző este. Ahogy vissza gondolok mi történt már rosszul vagyok.
Mikor felakartam ülni az ágyamba, valami megakadályozott benne.
Felix szorosan ölelt magához és úgy aludt. Nem lett volna szívem felkelteni, úgyhogy amennyire csak tudtam óvatosan kibontakoztam az öleléséből és a konyhába vettem az irányt.
Egyszerre 2 gyógyszert is bevettem, hisz ennyire még sosem fájt a fejem és szerettem volna, ha minél előbb elmúlik.
Leültem a kanapéra egy képpel a kezemben.
Azon a képen én, anya és apa voltunk. A tavaly előtti nyaralásunkon készült még az a kép. Ahogy rájuk gondoltam, nem bírtam tovább és ismét sírásba kezdtem volna, ha tudtam volna.
Már annyit sírtam, hogy már egy könnycsepp sem akart kijönni a szememből, aminek valamilyem szinten örültem is.
-Flóra-hallottam meg magam mögül Felix hangját-Mit keresel itt?Hajnali 4 van.-mondta miközben mellém sietett.
-Nagyon fájt a fejem, ezért kijöttem, hogy vegyek be gyógyszert-mondtam miközben még mindig a képet szorongattam.
-Tényleg nagyon sajnálom Flóra-ölelt magához, amit viszonoztam.
-Nem kell sajnálnod. Nekem ezt dobta a gép. Akár mennyire is fáj elkell fogadnom.
-Próbálj többet így gondolkozni. Hidd el egy idő múlva jobb lesz majd-majd megsimogatta a fejem-De most gyere vissza aludni, oké?-erre csak bólinottam, majd őt követve vissza mentem a szobába, ahol egyből befészkeltem magam a takaró alá.
Felix is befeküdt mellém és én egyből közelebb kúsztam hozzá, majd megöleltem. Még én is meglepődtem magamon, akkor nem tudom Felix mennyire lepődhetett meg, de egyből viszonozta az ölelésemet.
*Felix szemszöge*
-Már csak te maradtál nekem Felix. Ha te is elhagynál, nem tudom mi lenne velem-suttogat mire a szívem még jobban fájni kezdett.
-Én sem tudom, hogy mi lenne velem nélküled.
-Jó éjt Lixie, szeretlek.
-Neked is és én is szeretlek.
Nem kellett sok és mindketten elég hamar vissza aludtunk.
Reggel teljesen kipihenten keltem fel vagyis inkább délután 1 órakkor.
Flóra mellettem még mélyen aludt és semmi szándékomban sem állt, hogy felkeltsem őt. De a telefonja máshogy gondoldolta és elkezdett csörögni.
Gyorsan kirohantam vele a konyhába ahol felvettem.
-Haló?
-Ó Felix te vagy az-szólt bele Flóra mamája.
-Igen, én vettem fel, mert Flóra még alszik.
-Értem. Tudod ezt neki szerettem volna elmondani, de így most neked fogom. 5re ott leszünk ugyanis beszélnünk kell vele.
-A gyámról igaz?
-Honnan tudtad?
-Még anyukám mondtam nekem, hogy nagy valószínűséggel ez lesz.
-Figyelj Felix én nagyon sajnálom. Nem áll szándékomban szétszakítani titeket, de most ez az egyetlen dolog amit tehetek.
-Tudom és kérem ne sajnálja, hisz ez nem az ön hibája.
-De az igen, hogy elvisszük őt.
-Máshol nem tudna lenni, ez az egyetlen megoldás. És legalább a családtagjaival lesz majd.
-Köszönöm, hogy megérted. Akkor 5re ott leszünk.
-Rendben, viszlát-ezzel kinyomtam a hívást.
Leültem a kanapéra és az arcom a kezeimbe temettem.
Nem akartam sírni, de pár könnycsepp mégis kijött a szememből.
Nem akarom, hogy elmenjen. Ő az én másik felem, ha ő nincs nem tudom mi lesz velem.
Ajtó nyitódást hallottam mire felkaptam a fejem. Flóra sétált ki a szobájából egyenesen felém.
Ahogy ide ért hozzám egy hatalmas ölelésben részesített engem, amit természetesen viszonoztam.
-Mi a baj Felix?-kérdezte.
-Nincs semmi-töröltem meg a szemem-A mamád hívott, hogy 5re itt lesznek, mert szeretnének veled beszélni-tereltem a témát.
-Miről akarnak beszélni velem?-mondta miközben eltolt magától, én csak lehajtottam a fejem-Te tudod, ugye?
-Igen, de majd ők elmondják neked.
-Te mért nem mondanád el?
-Nem lenne hozzá erőm.
-Ennyire rossz-kérdezte ijedt tekintettel, mire én nem válaszoltam -Tehát igen.
-Kérlek ne gondolkozz ezen. Majd ők elmondják neked, rendben?-erre csak bólintott-Na gyere csinálok neked valami reggelit-kezdtem el a konyhába húzni.
-Ez kedves tőled, de nem vagyok éhes.
-Ezt már eljátszottad párszor. Most megint enni fogsz, úgy mint tegnap.
-Ajj rendben-majd helyet foglalt az asztalnál-De csak akkor, ha te is eszel velem.
-Persze, hogy eszek veled, csak egyél-majd neki láttam a kaja elkeszítésének.
Mindkettőnknek rántottát csináltam, mivel most ez volt az ami hirtelen eszembe jutott. Meg csak kb ezt tudom elkészíteni.
Flóra jó ízűen ette a rántottát, úgyhogy biztos ízlett neki. Bekell valljam tényleg nem volt olyan rossz.
Egészen 5-ig a kanapén TV-ztünk és közben imádkoztam, hogy soha ne érjenek ide Flóra nagyszülei. De ez sajnos nem vállt be.
Mindketten felkaptuk a fejünket a kapu csengőre, majd Flóra elmotyogott egy mindjárt jövököt és kiment hozzájuk.
Elég gyorsan vissza is ért a nagyszülei társaságában, akiket egyből köszöntöttem.
-Flóra egy nagyon fontos dolog miatt vagyunk most itt-mondta a mamája, miközben helyet foglaltak a kanapén.
-Miről lenne szó?-kérdezte ijedten.
-Tudom, hogy ígyis nehéz időkön mész át, de sajnos megkell nehezítenünk ezt még jobban.
-Ezt meg hogy érted?-kérdezte a szemöldökét ráncolva és közben sütött róla a félelem.
-A gyámügy megkeresett minket, ugyanis mi leszünk innentől kezdve a gyámjaid.
-Úgy értitek, hogy...-nem tudta befejezni a mondatot, ugyanis előtört belőle a sírás.
Énn erre egyből magamhoz öleltem és hagytam, hogy a vállamon sírja ki magát.
-Nagyon sajnáljuk Flóra, hogy elkell innen költöznöd-mondta a papája már szinte suttogva.
-Nem akarom elmenni. Felix nem akarlak itt hagyni-mondta miközben egyre erősebben kapaszkodott belém.
-Én sem akarom, hogy elmenj Flóra. De sajnos nincs más választás-mondtam már én is sírva.
YOU ARE READING
𝕙𝕠𝕥 𝕔𝕙𝕠𝕔𝕠𝕝𝕒𝕥𝕖 (Felix ff.) ✔
Fanfiction"-Lixie mondtam, hogy nem baj- tányér nagyságúra tágult a szemem mikor rájöttem, hogy mit mondtam. -Lixie...ez cuki- mosolygott. -Nem haragszol amiért ezt mondtam? -Nem, csak meglepődtem. Máskor is hívhatnál így" [BEFEJEZETT] ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ #11...
