𝕙𝕠𝕥 𝕔𝕙𝕠𝕔𝕠𝕝𝕒𝕥𝕖 (Felix ff.) ✔

5. Rész

Másnap semmi kedvem sem volt suliba menni, de sajnos ez nem kedv kérdése.
Mikor készen álltam, hogy elinduljak akkor jöttem rá, hogy elfelejtettem reggelizni. De most rohadtul nem érdekelt, hogy eszek e vagy sem úgyhogy elindultam.
Felixre nem vártam egy kicsit sem, mert tudom, hogy most úgyse jönne velem, sőtt szerintem suliba sem fog menni megint.

Mikor beballagtam a terembe akkor megláttam Lixet, hogy ott ült a padunknál. Egy kicsit még bámultam, de utánna inkább helyet foglaltam mellette. Kösszöni szerettem volna neki, de megelőzött.

-Szia Flóra-nézett rám.

-Szia Felix.

-Figyelj nagyon nagyon sajnálom a tegnapot. Igérem, hogy mindent elmesélek suli után.

-Rendben. Egyébként meg nem haragszok-mosolyogtam rá.

-Éreztem, hogy ezt mondod-rázta meg mosolyogova a fejét.

-Hisz ismersz.

Nem tudtunk tovább beszélgetni, mert becsengettek és a tanár belépett az ajtón.
Óra felénél arra lettem figyelmes, hogy Felix piszkálja a vállam. Felé fordultam, hogy megkérdezzem mért csinálja ezt, de mielőtt kinyithattam volna a szám egy papírfecnit adott oda.

"Suli után megyünk csokizni?"

Erre csak elmosolyodtam, majd ránéztem és bólintottam.

A suli további része unalmasan telt mint mindig, de szerencsére most itt volt Lix és így nem untam halálra magam. Hiába csak egy napig nem volt itt velem akkor is nagyon hiányzott.
Utolsó óra után elindultunk haza, vagyis forrócsokizni. Útközben nem beszélgettünk és én éreztem, hogy ez az miatt van amit mondani akar.

Nagyon jól esett belépni a meleg helységbe. Hiába van mégcsak november az idő már olyan mintha tél lenne.
Most is csak néma csendben ültünk és vártuk, hogy kihozzák a csokinkat.
Mikor kihozták megköszöntük, majd Felixre néztem aki viszonozta a gesztusom. De nem bírtam sokáig tartani a szemkontaktust ezért elnéztem, mire ő csak köhintett egyet.

-Figyelj Flóra...tényleg nagyon sajnálom a tegnapot. Nem kellett volna, hogy így viselkedjek veled, mert nem érdemelted meg.

-Lixie mondtam, hogy nem haragszok. Megesik az ilyen.

-Hiába mondod ezt attól bűntudatom van, mert nem te voltál a hibás azért ami történt- én csak bólintottam, hogy folytassa-Mikor elmentetek tőlünk a vacsora után nagyon összevesztem a szüleimmel. Nem volt semmi nagy dolog, de én mégis felfújtam az egészet-éppen kinyitottam a számat, de közbe szólt-Tudom most azt szeretnéd tudni, hogy mi volt az amin össze vesztünk-megint csak bólintottam, mire sóhajtott egyet-Ugye vacsorán anyukám megkérdezte, hogy hogy nem jöttünk még össze. És miután elmentetek megint elkezdett erről kérdezgetni és én kiakadtam, hogy mért nem tudnak ezzel békén hagyni. Később mikor lenyugodtam akkor beszéltem anyukámmal erről... és elmondtam neki, hogy azért nem jöttünk össze mert csak legjobb barátok vagyunk...- nem tudom, hogy miért de azt éreztem, hogy egy kést szúrnának belém-De én ezen változtatni akarok-erre hirtelen felkaptam a fejem-Ezért mondtam, hogy nem tudsz segíteni. Mert nen kényszeríthetlek arra, hogy legyünk többek mint barátok. És tudom, hogy nem férfias, de sírni is ezért sírtam. Mert nem szeretném, ha ezért megutálnál... de most lehet, hogy sikerült ezt elérnem-hajtotta le a fejét.

Én teljesen levoltam sokkolva, mert még mindig nem hittem el amit hallottam. Pár perc múlva viszont sikerült megszólalnom.

-Lixie...mért hiszed azt, hogy ezért megutálánálak?

-Nem haragszol?

-Nem. De hidd el nekem is ez volt a fejemben, hogy megutálnál, ha megtudnád.

-Úgyérted, hogy te is...-nem válaszoltam csak bólintottam-Szóval nem bánnád, ha elhívnálak randizni?-kérdezte mosolyogva. Anyám ez a gyerek megöl a mosolyával.

-Dehogy bánnám-mosolyogtam vissza.

-Tudom most arra gondolsz, hogy minek hívlak el randizni, hisz most is forrócsokizunk. De szeretnélek elvinni valami új helyre.

-Benne vagyok-mosolyogtam rá.

-Reméltem, hogy ez lesz a válaszod- mosolygott ő is.