𝕙𝕠𝕥 𝕔𝕙𝕠𝕔𝕠𝕝𝕒𝕥𝕖 (Felix ff.) ✔

9. Rész

*Pár nap múlva*

*Flóra szemszöge*

Ma van 27.-e és jelenleg itt vagyunk a reptéren és várjuk, hogy felszálhassunk a gépünkre.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem félek, mert nagyon is fosok.
Soha nem ültem még repülőn és még tériszonyom is van.
Csak azt tudom remélni, hogy nem nekem kell az ablak mellett.

-Flóra nyugi. Nem lesz semmi baj, oké?-nézett rám Felix miközben megfogta a kezem.

-Tudom, de mégis fele, hogy lezuhan a gép vagy valami történik.

-Ne gondolj ilyenekre, mert attól csak rosszabb lesz. Ha úgy van akkor ülök én az ablaknál, rendben?-erre csak bólintottam, majd rándöntöttem a fejem a vállárá.

Most lehet, hogy nem értitek mivan, mivel nem is mondtam, hogy a szüleim mit szóltak ahozz, hogy együtt vagyok Felixszel.

*Vissza emlékezés, a randi másnapja*

Reggel mikor kiballagtam a konyhába a szüleim már ott voltak. Anya reggelit készített miközben apával beszélgetett.

-Jó reggelt.

-Neked is-köszöntek vissza.

-Milyen volt tegnap Felixszel?- kérdezte anya.

-Nagyon jó volt.

-Hol voltatok?-kérdezte most apa.

-Állatkertbe mentünk, utánna pedig szokásosan forró csokizni.

-Akkor tényleg nagyon jól érezhetted magad-erre csak bólintottam, majd leültem apa mellé, mert anya készen lett a reggelivel.

-És történt valami?-kérdezte anya miközben leült.

-Hát öhmm. Igazából igen-erre mindketten egymásra néztek, majd rám.

-És mi történt?

-Kérlek ne legyetek mérgesek, de... összejöttünk Felixszel.

-Mért lennénk ezért dühösek?- kérdezte apa.

-Mert mégcsak 15 vagyok.

-Flóra, lehet legtöbbször szigorúak vagyunk, de ebben a helyzetben egyáltalán nem vagyunk azok.
Felix rendes srác és tudom, hogy nagyon szeretetitek egymást és ha akarnánk se tudnánk ez ellen mit tenni-nem hazudok, hogy anya szavai eléggé megleptek.

-Akkor tényleg nem vagytok mérgesek?-erre csak megrázták a fejüket.

-Csak azért a házasság még ne most legyen-mondta apa, mire csak megráztam a fejem.

*Vissza emlékezés vége, jelen*

Szóval igen a szüleim engem is megleptek eléggé, de nagyon örülök, hogy ilyen jól fogadták. Ezek szerint annyira mégsem szigorúak.
Megint annyira elmélyedtem a gondolataimba, hogy arra eszméltem fel, hogy egy kéz leng előttem, mire felkaptam a fejemet.

-Gyere mehetünk-megsem várva a válaszomat kezdett el maga után húzni.

A gép előtt vettem egy hatalmas levegőt és próbáltam megnyugtatni magam, de sajnos nem sikerült.
Az emberek elkezdtek felszálni a gépre és jelenleg rajtunk volt a sor, hogy ezt megtegyük.
Éppen csak beszálltunk a gépbe, a szívem ezerrel kezdett el dobogni.
Felix megszorította a kezem, hogy minden rendben, de igazából nem nagyon segített.