Miután megittuk a forró csokinkat az utunk a kengurukhoz vezetett minket.
Felix nagyon szerette volna látni őket és szinte rángatva vitt oda.
Ahogy oda értünk Felix egyből elkezdte fotózni a kengurukat és közben folyamatosan mosolygott.
Annyira aranyos volt, hogy muszály volt lefotóznom őt. Szerencsére nem vette észre, így elkerültem egy kínos szituációt.-Nagyon szeretheted a kengurukat- mondtam miközben mellé sétáltam.
-Hát igen. De egyébként ennek egy oka van-erre ránéztem, hogy nyugodtan folytassa, mert érdekel-Ugye meséltem neked arról, hogy rengetegszer voltam Ausztráliába-erre csak bólintottam- És ezért szeretem a kengurukat, mert arra a helyre emlékeztetnek. Illetve ott szereztem magamnak egy barátot akiről mindig a kenguru jut eszembe-mosolyodott el az emléken.
-Hiányzik neked?
-Igen. Ausztrália is és Chan is. Nagyon jó ember és mindig segített nekem. Sokat köszönhetek neki-erre
csak bólintottam, mert nem tudtam mit mondani-Na de most ne foglalkozzunk ezzel, hisz nem azért vagyunk itt, hogy másról beszéljünk. Hanem azért, hogy kettesbe tudjunk lenni-nézett rám komolyan. Mielőtt bármit tudtam volna mondani megragadta a kezem és össze is kulcsolta az övével, majd elindult ezzel maga után húzva engem is.A pandáknál kötöttünk ki, viszont a pandák sehol sem voltak.
-Szerintem bent vannak-mutattam a házra a ketrecük mögött.
-Bemehetünk oda?
-Még szép. Már mindjárt itt a tél és hideg van, ezért bevitték őket oda- Felixnek nem kelett többet mondanom, mert el is indult a ház felé.
*Pár óra múlva*
Jelenleg itt ülünk a haza felé tartó buszon és Felix már be is aludt. Biztos nagyon kifáradhatott. Egyébként meg rohadt aranyosan alszik, velem ellentétbe. Nekem a nyál is folyik a számból miközben alszok, de ő mégy ígyis jól néz ki. Túl jól néz ki.
Kicsit sokáig bámulhattam Lixet, ugyanis felkelt és most ő bámul engem. Mivel nem tudok sokáig szemkontaktust tartani ezért gyorsan el is néztem.-Megint zavarba vagy?-kérdezte mosolyogva.
-Nem. Csak nem tudok sokáig egy ember szemébe nézni.
-Ahaa. És ezt most higgyem is el?
-Tényleg így van-néztem rá.
-Vagy csak az én szemembe nem tudsz sokáig nézni-egyre jobban húzta az agyam.
-Meglehet-istenem Flóra, hogy lehetsz ilyen hülye, hogy igazából bevallod neki, hogy csak az ő szemébe nem tudsz nézni.
-Értem én. Na de gyere mert itt vagyunk-megint megfogta a kezem és így szálltunk le a buszról.
A hazafelé vezető úton nem beszélgettünk, pontosabban beállt közénk az a tipikus kínos csend.
Hál' Istennek ezt Felix megtörte.-Egy forró csoki?-nézett rám.
-Naná-ezzel a kis törzs helyünkre vettük az irányt.
Mikor beértünk nem volt rajtunk kívül senki más. Ezt szeretem. Nem vagyok tömeg kedvelő ember.
Helyet foglaltunk a kis asztalunknál és meg is rendeltük a forró csokinkat.-Szerintem ez lesz a halálom.
-Mármint?-kérdezte kíváncsian Felix.
-A forró csoki. Annyit iszok, hogy bele fogok halni. És ez már a mai második adag lesz.
-De legalább nem egyedül halsz meg, ugyanis énis ezt iszok folyton.
-Ha meghalunk egymás mellé kell, hogy temessenek minket a forró csokinkal együtt.
-Az biztos. És ezt így leadják majd s hírekbe, hogy két gyerek meghalt, mert túl adagolták magukat forró csokival-nevetett.
-És az lesz a sírunkra írva, hogy "Ne igyatok sok forró csoki mert ti is így jártok"-nevettem mostmár énis.
-Vagy az, hogy "Ide van eltemetve két szerelmes gyerek akik nem jöttek össze"-erre félre nyeltem a nyálamat.
-Mért akarsz mindig zavarba hozni?
-Mert nagyon aranyos vagy ilyenkor-mosolygott rám.
Szerencsére ezt a beszélgetést letudtuk zárni, ugyanis meghozták a csokinkat.
-Egyébként a szüleid mit szóltak ahozz, hogy randizni mész velem?
-Azt hittem, hogy majd megölnek, hogy ennyi idősen minek. De nem így lett. Sőtt nagyon is örültek neki.
És a te szüleid?-Ők is nagyon örültek neki. Gondolom jóba lettek a szüleink ez az egyik ok.
-Igen erre énis gondoltam-majd belekortyoltam a forró csokiba,a mi most valamiért még forróbb volt mint amilyen szokott lenni.
-Nagyon forró?
-Ha neked az nem forró, hogy szét égeti a torkod akkor nem, nem az.
-Akkor szerintem még várok egy kicsit vele-ezzel félre tolta az asztalon-Legalább többet tudunk beszélgetni.
-Igen-énis félre tettem az asztal másik felére-Miről szeretnél beszélni?
-Hát igazából arról, hogy most mivan köztünk-erre rá néztem-Mert mindketten tudjuk, hogy érez a másik és mégsem teszünk semmit. Tudom, hogy nekem kéne lépnem, de félek, hogy te még nem szeretnél többet mint barátság.
-Ha ezen töprengtél, hogy akarom e vagy sem, akkor megsúgom, hogy akarom. Csak félek, vagy nem is tudom. Igazából a szüleimtől, hogy mit szólnának hozzá, meg úgy érzem, hogy fiatal lennék egy kapcsolathoz.
-A szüleidtől nem kell félned, hisz azt is megengedték, hogy randizzunk, igaz máskor is mászkáltunk ketten, de ez más volt és ők is tudták. És a szerelemben semmi sem számít és ezt te is tudod, de ha úgy érzed, hogy nem állsz készen én azt megértem és tiszteletben tartom.
-Tudom és készen állok.
-Akkor...lennél a barátnőm Flóra?- nézett rám félénken, de közben mégis mosolygott.
-Hogy tudnék nemet mondani-néztem rá-Igen Lix-erre a mosolya mégnagyobbra nőtt.
-Köszönöm-fogta meg a kezem.
-Mit?
-Azt, hogy igent mondtál. Nagyon szeretlek és soha nem akarlak elveszíteni.
-Én is nagyon szeretlek és én sem akarlak elveszíteni.
YOU ARE READING
𝕙𝕠𝕥 𝕔𝕙𝕠𝕔𝕠𝕝𝕒𝕥𝕖 (Felix ff.) ✔
Fanfiction"-Lixie mondtam, hogy nem baj- tányér nagyságúra tágult a szemem mikor rájöttem, hogy mit mondtam. -Lixie...ez cuki- mosolygott. -Nem haragszol amiért ezt mondtam? -Nem, csak meglepődtem. Máskor is hívhatnál így" [BEFEJEZETT] ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ #11...