✔ »Sorsod a bőrödön« [JiKook ff]

12

Úgy tettünk, mintha mi sem történt volna. Mind a kettőnk számára mondhatni megalázó volt a pusziszkodás. Nem hánytorgattuk a témát, nem volt rá szükség, valószínűleg mind a kettőnknek megkellett emészteni a történteket. Ha akarnám se tudnám tagadni, hogy az idő múlásával egyre engedékenyebb vagyok vele és én magam is olyan dolgokat teszek, amit egy efféle kapcsolatban mások nem csinálnak. Nem kerülte el a figyelmem, hogy lopva ránéz a számra, de már nem csak szex közben, hanem már akkor is, ha egy „normális” beszélgetést folytatunk. Ez azt jelenti, hogy szívjuk egymás vérét. S, hogy ebben mi számomra a legijesztőbb? Hogy én is lopva megbámulom ajkait, de van, hogy csak úgy bámulom, mikor Ő nem figyel. Legalábbis remélem, hogy nem figyel. Magam sem tudom miért rettegek attól, hogy belé szeressek, elvégre nekünk az csak jó, nem? Talán a megismerkedésünk és dolgok alakulása kelt bennem kételyeket. Mármint, mások először megismerkednek, összebarátkoznak, majd egymásba szeretnek és csak azután jön a szex. Mi az utóbbival kezdtük és, bár tudunk egymásról egy-két dolgot, mégsem ismerjük egymást eléggé. Eleinte nem akartam elfogadni a tényt, hogy beengedtem egy idegent az ágyamba, mert nem értettem miért történt. Ahogy a combomon lévő billog folyamatosan bizonygatta, hogy márpedig ez a férfi hozzám tartozik,  hamar megértettem. Ha a lelki társunk és mi magunk is elérjük a megfelelő életkort, lásd nemző képesek leszünk és el is múltunk 17 évesek, felébred a szexuális vágyunk. A billogjaink összekapcsolódhatnak, ettől pedig megnő a szexuális feszültség.

- Ki az? – nézett rám kliensem, mikor meghallottuk, hogy kinyílt, majd becsapódott a bejárati ajtó.
- Lenne egy tippem – forgattam meg szemeimet. – Várj egy picit! – kiabáltam ki neki. – Pihensz egy kicsit? – pillantottam Jieunre. Elmosolyodott és bólintott egyet. Mivel a nyakától egészen könyökéig ért a kért minta, ezért felsőjéből félig ki kellett bújnia. Had ne mondjam mennyire cseszett fel a tény, hogy ilyen felsőben jött, annak ellenére, hogy megannyi utalást tettem arra, hogy ne ilyenben jöjjön. – Mekkora paraszt vagy – ráncoltam homlokom, mikor Jungkook megállt az ajtóban. Arcán félmosollyal nekidőlt az ajtófélfának, majd megvonta vállát.
- Ugyan Jimin, engem egyáltalán nem zavar két férfi társasága – kuncogott Jieun, mire megforgattam szemeimet, de ezt csak Jungkook láthatta. Láttam rajta, hogy nincs ínyére a megjegyzés, ennek ellenére nem szólalt meg.
- Tessék – adtam illetlen vendégemnek egy pohár vizet. Nyilvánvalóan úgy kellett elvennie a poharat, hogy végigsimított kezemen.
- Jaj, Jimin olyan szép bőröd van, annyira féltékeny vagyok – vihogott. Elléptem tőle, majd afféle tessék-lássék módon pakolászni kezdtem, ide-oda járkálva a szobában. Jieun időközben kezébe vette telefonját és nyomkodni kezdte.
- Legalább ne hagyd magad – nyilallt bele combomba a fájdalom. Jungkookra néztem, mert ezt hittem megszólalt. Összeszűkített szemekkel nézett engem, továbbra is az ajtófélfának dőlve. Furcsállva néztem Jieunre, mert nem reagált az előbb hallottakra. – Csak te hallasz cica – hallottam. Dühösen néztem Jungkookra, mert most tényleg nincs joga ehhez.
- Kifelé – indultam meg felé. Elé siettem és elkezdtem kilökdösni az ajtón, becsuktam magam mögött a szalon ajtaját és erősen megragadva karját, elindultam a háló felé.
– Mi a fasz bajod van? – mondtam miután beértünk. – Most nem is csináltam semmit!
- De igen! Hagyod magad! – tárta szét karjait.
- Persze, hogy hagyom! Az ügyfelem ez a picsa! – mondtam fojtottan. Jungkook megfeszítette állkapcsát és úgy meredt rám. – Nem, képzeld, kurvára nem élvezem! – siettem a válasszal. – Ahogy azt sem, hogy minden egyes alkalommal, amikor valaki a közelembe jön, rögtön használnod kell ezt a szart – mutattam combomra. – Vagy befejezed ezeket a gyerekes  féltékenységi rohamaidat... – fenyegettem.
- Vagy? Vagy mit csinálsz? – vonta fel szemöldökét. – Nem csinálhatsz semmit Jiminie – lépett közelebb. – Az enyém vagy!
- Nem egy kibaszott tárgy vagyok, amit birtokolhatsz te agyhalott! – sziszegtem. – Nincs időm faszságokról vitázni – vetettem oda. Hátat fordítva neki, tettem kezem a kilincsre és kinyitottam az ajtót.
- Megígérted – szólt. – Megígérted, hogy nem nézel másra, csak rám – folytatta. Fejemet lehajtottam, és megálltam mozdulatomban. Igaza van, sajnos.
- Menj haza – hagytam ott.

***

- Baszki Jimin – csapott homlokára Seo.
- Mi az, hogy „Baszki Jimin”? – háborodtam fel. – Most mondd, hogy nincs igazam!
- Jaj Istenem, minél idősebb vagy, annál sötétebb is – nevetett fel kínjában. Este fél tizenegy óra van, mi pedig a nappaliban ülve borozunk. Rosszabbak vagyunk, mint a nők basszus. Kénytelen voltam elmondani neki a történteket, mert rögtön azután, hogy Jieun távozott, megjelent az ajtóban, kezében két üveg borral és egy nasival teli táskával a vállán. Komolyan úgy viselkedik, mintha Jungkook meg én szakítottunk volna. Nem értem mire ez a nagy hűhó, elvégre nem először vesztünk már össze a mamlasszal.
- De most mi van? – csattantam fel. – Semmi joga nem volt rimánkodni, látta rajtam, hogy idegesít a csaj! Különben is csalás ezt a szart használni – böködtem meg combom.
- Jimin, magadtól vagy ilyen hülye, vagy valaki fogja a kezed? Képtelen vagyok elhinni, hogy nem fogod fel, miért dühös.
- Na, akkor avass be Mr. Mindent-tudó – morogtam. Seo megforgatta szemét, gyorsan lehúzta a poharában maradt bort, majd újra töltötte.
- Rögtön azután, hogy személyesen találkoztatok, azonnal megnőtt köztetek a szexuális feszültség és le is feküdtetek – szólalt meg ismét egy hatalmas korty után -, pedig ez rád nem jellemző. Mármint, hacsak nem egy buliban vagy. De nem egy hülye partiban megismert tuskót dugtál meg, hanem egy kliensed téged, a saját hálódban. Bár tökre megértem, mostanában jobban nézel ki, mint valaha – mosolyodott el.
- Kösz – emeltem számhoz poharam.
- Eddig is jól néztél ki, nyugi – kuncogott. – Nem sokszor fordul elő, hogy valakinek ilyen szintű glow-upja legyen – erre összeráncoltam homlokom. – A kisugárzásod és ténylegesen fizikailag is kicsit megváltoztál. Szakításon nem mostanában estél át, és terhes sem vagy-
- Na jó – álltam volna fel, de karomnál fogva visszahúzott.
- Ez a kis pozitív változás és a „megmagyarázhatatlan” – mutogatott félkézzel – kanosságod egy idegen felé, összefügg. A kis jelecskéd – fogott rá combomra egy pillanat erejéig, majd elemelte kezét – folyamatosan reagál, minden egyes szex után, már rögtön az első után is ezt tette, nemigaz? – kérdezte költőien. – Kezdetben azért fájt, mert kettőtök közt nem volt semmi romantikus érzelem, de idővel mást éreztetek, mint fájdalmat, vagyis érezni kezdtetek. És ez nem a jó szex miatt volt – előzött meg, mikor szólásra nyitottam számat. – Több és több időt töltöttetek együtt, a mennyi? Két hónap alatt? – kérdezte magától. – De nem is kell sietni, már akkor féltékeny voltál, mikor a volt csajával próbáltatok szexelni. Ne is tagadd! – előzött meg ismét. – Amikor a buliban megpusziltalak, Jungkook érezte, ahogy te is azt, ahogy Ő megcsókolta az exét. Már sehogy sem tudod tagadni, hogy összetartoztok. Örülj neki, Jungkook egyébként egy rendes srác, igen veled gonoszkodik, mert te is vele. De tudom, hogy mind a ketten élvezitek egymás cukkolását és bár igyekeztek, legalábbis te, szeretitek ezeket a kis játszmákat és beszólásokat.
- Továbbra sincs joga, úgy kezelni engem, mint egy tárgyat – morogtam.
- Jimin – sóhajtott. – Nem azért akarja, hogy csak az övé legyél, hogy uralkodjon fölötted. Azért akarja, mert szeret téged. Jungkook sosem volt jó az érzései és gondolatai kifejezésében, többek között, ezért van neki ennyi tetkója. Te és Ő – nézegette poharát – egészen hasonlóak vagytok, mármint a személyiségetek. Ezért is van köztetek ez a „se veled, se nélküled” kapcsolat. Kívülről nemtörődömnek és érzelemmentesnek mutatjátok magatokat, de belül nagyon is érzelmesek vagytok. És ezt, felismertétek egymásban, ezért olyan a kapcsolatotok, amilyen. És még nekem sem vallanád be soha, pedig én az exed vagyok, de te is bizony szereted. Rohadt nagy szerencséd van azzal, hogy megtaláltad a lelki társad – sandított félre.
- És, ha nem akarom, hogy a lelki társam legyen? – motyogtam.
- Mi a francért ellenkezel még mindig? – csattant fel, majd letette poharát, mielőtt még kiöntötte volna a bort. Látva, hogy nem igazán reagáltam kirohanására, vett egy mély levegőt és immáron nyugodtabban folytatta. – Figyelj Jimin, nem tehetsz mást, minthogy elfogadod. Tudom, hogy érzelmileg egy zokni tudsz lenni, de az, hogy Kook is ilyen, talán még jobban meg tudjátok egymást érteni. Nincs más út.
- De. De, van más út – néztem rá.
- Azt nem teheted. Egyikőtök sem érdemli meg azt a sorsot, ami azzal járna... Én szerintem most haza megyek, mert kicsit sokat ittam – kuncogott szomorkásan, majd telefonjáért nyúlt. Egy ideig csendben ültünk, Ő a telefonjával babrálva próbált hívni egy taxit, én pedig csak némán néztem magam elé.

- Seo – szólítottam meg, mikor eszembe jutott valami. Halkan hümmögve adta tudtomra, hogy figyel. – Történt valami? – szegeztem neki a kérdést.
- Mármint? – kérdezett vissza.
- Hát, hogy ittál. Csak bulikon vagy randikon szoktál inni – gondolkodtam -, és, ha szerelmi bánatod van – fordultam felé.
- Mi? Nem, nem történt semmi – piszkálta telefonját. Megunva, hogy nem néz rám elkaptam csuklóját, így magamfelé fordítva Őt.
- Mondd el – parancsoltam rá.
- Jimin, a-a taxi mindjárt itt lesz – dadogott idegesen.
- Nem most lesz a „mindjárt” – feleltem élesen. – Bökd ki, mi van veled?
- Nem kellett volna ennyit innod, néha agresszív leszel – próbálta elhúzni karját. Mivel nem hagytam magam, ezért inkább felhagyott a próbálkozással, de továbbra sem nézett rám, vagy kezdett mesélni.
- Hol van? – kérdeztem türelmetlenül.
- Ne-nem tudom, nem jelent meg – feszítette meg állkapcsát.
- Ne hazudj! – kiáltottam rá.
- Akkor te se hazudj Jungkookal kapcsolatban! – felelte hasonló stílusban.
- De azt tök más!
- Miben lenne más?! – emelte meg hangját. Az ütő is megállt bennem, hangját hallva. Nagyon régen hallottam már ezt a hangot tőle, utoljára talán akkor, amikor szakítottunk. Félve engedtem el karját, tartva attól, hogy még mérgesebb lesz. Hátrább húzódtam tőle, mire Ő elfordulva temette arcát kezébe. – Ugyan abban a kibaszott cipőben járunk. Csak az én társam nem tudja, legalábbis szerintem, hogy miattam látszódik a billogja.
- A társaságodból van az illető? – kérdeztem halkan. Némán bólogatni kezdett, de arcát továbbra is takarta. – De, hogy érted, hogy nem tudja ki a társa? Ilyen lehetséges?
- Úgy, hogy többünknek is látszódik, csak azt nem tudják, hogy kihez tartoznak, ezért egymással kavarnak. Azt hiszik megtalálták egymást, nem különösebben érdekli őket a tény, hogy a jeleik nincsenek összekapcsolódva.
- Ezért nem akarod, hogy rosszban legyek Jungkookal?
- Egyrészt, igen, mert fáj, ha nem veled van, nagyon fájna, ha azt megcsinálnátok és mert megérdemlitek a boldogságot – nézett végre fel. – Mindenesetre jó lenne, ha most felhívnád, mielőtt valami történik – egyenesedet ki. – Joon azt mondta dolgozni se ment ma – állt fel.
- Joon? – kérdeztem, de mire kimondtam már le is esett.
- Namjoon, zsenikém – nevetett. – Megyek egy perc és itt a taxim.

***

Miután Seo elment, még egy ideig vacilláltam, hogy felhívjam-e Jungkookot. Fel-alá mászkáltam a házban, összepakoltam mindent, ami nem volt a helyén, de mivel amúgy is rend van, nem tudtam túl sokáig halogatni a dolgot. Bementem szobámba és telefonomat a kezembe véve ültem le az ágyra. Megnyitottam a névjegyzéket, majd kikerestem a kellő nevet: Perverted Prick*. Még a neve is offenzíven van a telefonomba írva. Egy ideig mozdulatlanul bámultam a névjegyet, majd erőt véve magamon rányomtam a kis zöld ikonra. Lassan fülemhez emeltem a telefont és némán vártam arra, hogy Jungkook felvegye. Az eltelt másodperceket, sokkal hosszabbnak éltem meg, a gyomrom mocorgott a stressz miatt. Már majdnem kinyomtam a hívást mikor Jungkook felvette, ám nem szólt bele.

- Kook – szólítottam meg, kis hezitálás után. – Szóval, tudom, hogy haragszol és, hogy egy kicsit sincs kedved beszélni velem de... – sóhajtottam. – Csak bocsánatot akartam kérni... Nem igazán tudom mit mondhatnék, ami kiengesztelne téged. Tudom, hogy megígértem, hogy nem nézek más után és... Szeretném is ezt betartani – mondtam nehézkesen. Egy rövid időre elhallgattam, hátha hallok valami mocorgást tőle, vagy esetleg hajlandó megszólalni, de továbbra is csenddel jutalmazott. – Amióta képben vagy, nem voltam senkivel és, ha a vendégeim esetleg flörtölnek sem hagyom magam. De meg kell értened, hogy nem lehetek velük bunkó, elvégre fontos, hogy kifizessenek. Nem akarom, hogy úgy gondold, csak magamat akarom menteni, hogy megsajnálj vagy bármi, de... Szóval oka van annak, hogy nem szeretem, ha azt mondod, hogy a tiéd vagyok. De ez nem a te hibád. Viszont még nem állok készen arra, hogy elmondjam miért – kezdtem várni ismét. – Valaki azt mondta ma nekem, és valóban igaza van, hogy mi, te és én, nagyon hasonlítunk. És ezzel a hallgatással nagyon nem segítesz – túrtam bele hajamba és hátra dőltem az ágyon. – Tehát hajlandó vagy beszélni velem? – kérdeztem. – Hallgatás beleegyezés – kuncogtam.
- Idővel elmondod mi történt? – hallottam rekedt hangját. Akaratlanul is elmosolyodtam és a szívem nagyot dobbant, majd szabad kezemmel combomra simítottam. Felraktam lábam az ágyra, hogy láthassam bőrömet. Mutatóujjamat lassan és gyengéden elkezdtem végig vezetni a billogom vonalain, tudva, hogy ezt Ő is érzi. Ahol megérintettem bőrömet, ott bizseregni kezdtem. Mellkasomban kellemes forróság kezdett szétáradni, s a gerincemen végigfutott egy kellemes bizsergés.
- El, igen – válaszoltam kérdésére. Mély levegőt vettem, az ujjammal újra és újra végig mentem billogomon, mert ez az egész egyszerűen csak jól esett. Tudtam, hogy azért ilyen jó, mert Ő is épp ezt csinálja, szinte érzem az ujját a karomon, ott, ahol az Ő mintája van. – Ez azt jelenti megbocsátasz? – kérdeztem vigyorogva.
- Minden bizonnyal – felelte halkan, de hangjából kihallottam, hogy Ő is mosolyog.

Köszönöm a türelmet! <3
Btw, ha szeretnétek értesülni róla, hogy mikor jönnek az új részek, illetve szeretnétek olvasni kisebb részleteket (previewkat), akkor kövessetek be instán, milkey.from.wattpad néven vagyok fent. :)