✔ »Sorsod a bőrödön« [JiKook ff]

6

- Ahj, ne kezdd már megint! – szóltam rá. – Egyszer elég volt a hülye ötleteidből, nem megyek be még egybe! – sétáltam el mellette.
- Ne legyél már ilyen befásult! – szólt vissza hasonló hangnemben. – Fájna, ha néha kimozdulnánk?
- Menj mással! – legyintettem. – Nyár van Jungkook! Meleg, későn megy le a nap. Tudhatnád, hogy ez nem jó nekem.
- Nem foghatsz mindent erre – csapott combjára.
- Tény, hogy este nem ártana semmi a bőrömnek, de attól még utálom a bulikat!
- Te magad mondtad, hogy voltál már bulikban! Hogy szexeltél már egyszerre több emberrel is!
- Ne rakd össze a két infót – szóltam rá. – Igen voltam már bulikban és egyik sem tetszett. És csakugyan szexeltem már csoportosan, de nem egy bulin! Ne rakj össze két külön információt.
- De ne csináld már – jött utánam. – Jimin! – ekkor elkapta karomat, majd megpörgetve tengelyem körül a falhoz nyomott. – Ha azt mondom, eljössz velem valahova, akkor eljössz velem! – morogta.
- Már miért tenném? – ráztam értetlenül fejem. – Azt hiszed, csak mert párszor lefekszel valakivel az automatikusan azt csinálja, majd amit te akarsz? Ne legyél így elszállva magadtól! Kibaszottul nincs jogod ahhoz, hogy parancsolgass nekem – löktem el.
- Mi kell neked ahhoz, hogy el gyere? – sóhajtott idegesen.
- Semmi, mert nem megyek – morogtam. – Minek kellek én oda, különben is?
- Kíváncsiak rád a barátaim.
- Vannak barátaid? – forgattam meg szemeim.
- Igen, képzeld – utánozta le stílusom. – És jó fejek is.
- Csakúgy, mint te? – kérdeztem vissza.
- Tényleg megütlek, ha továbbra is kötekedsz velem – mondta élesen.
- Fogadd el, nem megyek – akartam volna lezárni.
- Kérlek! Csak egy barátom házába mennénk! Egy egyetemi buli lenne. Utolsó, hogy elhívlak valahova – állt meg mögöttem.
- Utána leszállsz erről a témáról? – fordultam felé.
- Le.

Tudtam, hogy hatalmas hibát követek el azzal, ha vele megyek, mégis belementem ebbe a borzalmas ötletbe. Én, mint vérbeli introvertált, nagyon nehezen viselem a bulikhoz hasonló tömegeket. Érthetetlen volt számomra, hogy miért adom be neki mindig a derekam.

Este fél tíz felé, már „harci díszben" vártam, míg ideér. Úgy voltam vele, hogyha már elrángat erre az „egyetemi haverokkal" teli buliba, kihozom magamból a legtöbbet. Felhúztam egy fekete farmert, egy fekete lakkcipővel, egy fehér pólót, amit betűrtem a nadrágomba. A felsőmre felvettem egy fekete-sárga kockás inget, arra pedig egy bőrdzsekit. A sort egy fekete baenievel zártam, enyhén kisminkeltem magam, csakhogy kiemeljem „bájaimat".

- Jól nézel ki – hallottam meg magam mögül a hangját. – Miattam csaptad ki magad ennyire? – sétált közelebb, miután megfordultam. Mikor elém ért derekamnál fogva magához rántott és kezét lejjebb vezetve, belemarkolt fenekembe. Összeráncoltam homlokom és kezemet mellkasára téve toltam el magamtól.
- Nem minden rólad szól – forgattam meg szemeim és igyekeztem elhagyni a szobát.
- Kerülsz engem? - jött utánam.
- Igen, kikerültelek. Jobban örültél volna neki, ha beléd megyek? – vettem elő legbunkóbb stílusom.
- Nagyon vicces. Egész este ilyen leszel?
- Val'szeg – vontam vállat.
- Nem értem mit hisztizel – értetlenkedett. – Olyan vagy, mint egy csaj – megfeszítettem az állkapcsom erre a mondatra. Gyorsan megfordultam és közelebb lépve hozzá megpofoztam.
- Ha még egyszer csajnak nevezel, rommá verlek – morogtam. – Tudd hol a helyed, még mindig az én házamban vagy – fordultam volna el, de ismét elkapott. Vállamnál fogva nekinyomott a falnak és lábával is az enyéim közé lépett. Dacosan nézett a szemembe, én pedig ugyanígy néztem vissza rá. Vártam, hogy megint mondjon valamit, de Ő meg sem szólalt. Már megtörtem volna már a csendet, mikor csöngettek az ajtón, Ő pedig ellépett tőlem, majd a bejárathoz ment.

Furcsállva néztem utána, majd mérgesen sóhajtva indultam el. Mostanában egyre furcsábban viselkedik. Megjegyzést tesz rám, mindegy mit csinálok, van, hogy megdicséri a külsőm, máskor pedig, hogy milyen csökönyös vagyok. Folyamatosan azt mondja, hogy az Ő tulajdona vagyok, ami nagyon idegesít. Nem egy kibaszott tárgy vagyok, akit birtokolni lehet. Útközben hirtelen a lábamba nyilallt az ismerős égető érzés, amiért kénytelen voltam megállni egy pillanatra. Ezúttal olyannyira erős volt, hogy még be is könnyeztem. Szerencsémre hamar elmúlt a fájdalom, ezért összeszedve magam mentem én is az ajtóhoz.