✔ »Sorsod a bőrödön« [JiKook ff]

8

- Begyógyult – nyugtáztam hetekkel később a bőrét. Nagyjából három hét telt el, időközben befejeztem a tetoválását, ami mostanra már szépen be is gyógyult.
- Na végre – húzta vissza alsóját, miután lecsekkoltam. – Szóval ismét-
- Menj haza – vágtam hozzá nadrágját.
- Gonosz vagy – sértődött meg.
- Valakinek, annak is kell lennie – vontam vállat.
- Mondd Jimin – jött utánam – mikor mozdultál ki utoljára? – mikor beértem a konyhába, egy pillanatra megálltam.
- Mit értesz kimozdulás alatt?
- Nem tudom, elmenni csak úgy valahová a barátaiddal – válaszolt és neki támaszkodott a pultnak.
- Szerintem kora tavasszal – gondolkodtam hangosan.
- Július van – vonta össze szemöldökét.
- És? Miért érdekelt? – kezdtem pakolászni, hogy vacsorát csinálhassak.
- Mert, gondoltam elmehetnénk valahová? – nézett rám furán.
- Attól függ, kérdezed vagy mondod? – kuncogtam.
- Ha mondom, akkor eljössz velem a közeli plázába? – vonta fel egyik szemöldökét.
- Mióta érdekel téged, hogy mit akarok? – nevettem fel. – Eddig akárhányszor akartál valamit, meg sem kérdeztél róla.
- Ne hazudj! – szólt rám, mire elmosolyodtam.
- Nem hazudok – fordultam felé egy pillanatra. – Igen, a végén belementem egy csomó dologba, valamiért cserébe, aztán mindig más lett belőle, mert nem hagyod magad – ráztam fejem rosszallóan.
- Felvettem azt a hülye fűzőt – próbált kitalálni valamit.
- Ennyiben ki is merült cica – húztam össze szemeimet, majd visszafordultam a zöldségekhez. – Miért kell a plázába menned?
- Vehetnénk ruhákat.
- Ez egy fura válasz, tekintve, hogy más alanyesetet használtál.
- Gyere el velem – sétált mögém és hátulról nekinyomott a pultnak.
- Kés van nálam okoska – figyelmeztettem.
- Jimin.
- Nem akarok.
- Légy szíves – tette állát a vállamra. – Bármit megveszek neked.
- Nem tudsz megvásárolni, ezt te is tudod – fordítottam oldalra fejem egy picit.
- Mi kell neked, hogy elgyere velem? – kérdezte szemembe nézve.
- Normális bőr? – sóhajtottam.
- Azért nem szereted, mert túl érzékeny, vagy azért mert szimplán nem tetszik? – kérdezte szokatlan kíváncsisággal.
- Kicsit mindkettő – feleltem. – És megbámulnak. Az egy idő után már tényleg zavar.
- Nekem tetszik – hintett puszit fülem mögé, mire lesütöttem szemem. – Mások meg bámuljanak csak – fonta kezeit derekam köré. – Nem tudják ki vagy, és milyen. Legalább nem vagy olyan, mint mások, hozzád hasonlókból kevés van, ezért figyelnek fel rátok – már épp meg akartam dicsérni, hogy milyen kedves, mire azonnal el is rontotta – És kurva jól szexelsz.
- Na, sicc – küldtem el inkább. Könyökömmel hasába böktem, hogy adjon nekem teret. – Itt maradsz vacsorára? – kérdeztem hátra nézve.
- Szeretnéd? – kuncogott.
- Nekem mindegy – vontam vállat. – Ha nem, akkor több marad nekem.
- De egy smucig vagy! – nevetett fel hangosan. Bár Ő nem láthatta már, én is kicsit elmosolyodtam. – Próbáld meg nem leégetni a házat – lépett mögém és egy puszit nyomott tarkómra, mire behúztam a nyakam. – Holnap jövök – sétált ki a konyhából. Hallottam, hogy a bejárathoz megy, nagy valószínűséggel felveszi cipőjét, majd kilép az ajtón. Miután hallottam az ajtó csapódását, szívem fájdalmasat dobban mellkasomban.

***

- Meleg van – panaszkodtam.
- Ilyen a nyár – kuncogott mellettem.
- Utálom a napot – mentem át Jungkook másik oldalára, mert így be tudtam állni az árnyékába. – A nap is utál engem – fogtam rá nyakamra.
- Ne hisztizz már – forgatta meg szemét, majd átkarolt a vállamnál.
- Te legalább nem döglesz bele kettő napon töltött másodpercbe – motyogtam. – Különben is minek kellett eljönnöm veled?
- Mert neked jó ízlésed van ruhák terén – túrt bele hajamba.
- Ez a fűzőről ugrott be? – nevettem fel. – Egyébként még mindig tartozol nekem – utaltam arra, hogy jó lenne, ha végre beadná a derekát.
- És tartozni is fogok – nevetett fel.
- De ez olyan igazságtalan! – mondtam szomorúan.
- Ne aggódj, majd kiengesztellek – hajolt fülemhez.