✔ »Sorsod a bőrödön« [JiKook ff]

14

- Na jó, ez már túlzás! – szóltam Seora. – Nem felszedni megyek oda, hanem- – akadtam el. Exem ezúttal nem szólt semmit, csak villantott egy félmosolyt és felrakta az utolsó nyakláncot is. – Ez így együtt sok lesz – húztam a számat. Nem csak, hogy három nyaklánc volt rajtam – köztük egy choker –, de még egy divathámot is felkellett vennem. A felsőm tetszik, a jobb fele fekete, bal fehér és hátul egy hálós anyag teszi lehetővé, hogy látszódjon a bőröm, a nadrágom pedig sima fekete. Az övem is fekete volt és Seo mind a két oldalamra láncot rakott fel. A cipőm hál' Istennek egy egyszerű bokacsizma volt.
- Ne sírj már folyton – csapott vállamra, majd ellépve tőlem leült az ágyamra. – Gyűrűt is vegyél fel – nézett rajtam végig.
- Nem, ez túl sok! Egy reptéren ennyi fém viselésért már letartóztattak volna – sóhajtottam, de a komódhoz lépve felvettem egy gyűrűt a hüvelykujjamra. – Ennyi elég, már tényleg. Te is vegyél fel valamit és menjünk – zsörtölődtem tovább.

Amíg Seo a szobámba öltözködött, addig én kimentem a fürdőbe egy pici sminket felrakni és beállítani a hajam. Lényegében csak a szememet hangsúlyoztam ki, ami már alapból ijesztő egyesek szerint. Megértem, sokáig piszkáltak a szürkés szemem miatt kicsinek még, ha nem is maga az albínóság miatt. A fülemben egyszerű ezüst karikák voltak, oda nem akartam nagy figyelmet vonzani. Az ingem szét volt nyitva fölül, éppen hogy csak látszódjon a kulcscsontom. Egy hátránya volt ennek, hogy a nyakamban lévő láncok hidege folyton libabőrt váltott ki belőlem. A hajamat középen elválasztottam és picit feltupíroztam, de nem fordítottam rá nagyobb figyelmet, mert amúgy is folyton beletúrok. Egy kis ideig még néztem magam a tükörben és gondolkodtam, hogy mit is fogok majd csinálni, ahhoz, hogy Jungkookot megcsókolhassam. Nem lesz rá sok lehetőségem, mert most dolgozni fog, biztos nem lesz rám ideje.

Lehunytam szemeimet és mélylevegőket véve koncentrálni kezdtem. Igyekeztem kiüríteni az elmémet és csak Jungkookra koncentrálni. Neki ez könnyen megy minden egyes alkalommal, akkor nekem miért ilyen nehéz? Talán azért, mert Ő többet használja? Mert ha ez így van és Ő észrevétlenül képes már turkálni a fejemben, akkor nagyon mérges leszek. 

Félretéve gyanakvásom kezdtem ismét koncentrálni. Lassacskán a sötét szemhéjam világosodni kezdett és homályos képek jelentek meg. Egy magas bárpult, egyéb kellékekkel. Jungkook sürgött-forgott a kis helyen és folyamatosan öntötte össze a különböző löttyöket. Láttam a vendégeket, akik a pultnál ültek, főként nők. Az enyhén becsiccsentett hölgyek kipirultan beszélgettek Jugkookal vagy nyomkodták mobiljukat, esetleg csevejt folytattak a többi vendéggel. Lassanként hangokat is kezdtem hallani, halkan szóló zenét és az emberek beszélgetését. Tekintetem egy piros ruhára szegeződött, az abban feszítő személy pedig egy ismerős alak volt. Láttam, hogy folyamatosan társamat bámulja, aki csak próbálta dolgát végezni. Egy kis idő elteltével, mikor Jungkook is visszapillantotta lányra Ő csak intett neki. Lassacskán Jungkook elhagyta a bárpultot és követte a nőt valahová. Bár hallottam, hogy beszélnek, nem minden volt teljesen kivehető számomra, mintha víz alatt lennék és onnan hallgatóztam volna. Csak néhány szót tudtam kivenni:

- ... vagy Kookie? – kérdezte a lány.

- Mondtam, hogy ne hívj így – szólt rá. Ezután ismét elmosódtak a hangok, majd egy ideig a „kép" is.  – ... ne gyere ide – mondta hűvösen. Ciccentettem egyet nyelvemmel, amit meglepetésemre Jungkook is megtett.

- Nem tehetek róla, hiányzol – villantotta ki fogait a lány. Újra érthetetlen lett minden. Mire a látásom is kitisztult, Suki már közvetlen közelről bámult Jungkook szemeibe.

Hirtelen mintha hátralöktek volna, ismét a fürdőben voltam, egyedül. Szívem olyan hevesen ugrándozott mellkasomban, mintha ki akart volna szakadni. Gyomorszájam kellemetlenül fájni kezdett. Ökölbe szorítottam a kezeimet és éreztem amint a körmeim enyhén a bőrömbe hatolnak. Állkapcsomat megfeszítettem és úgy fújtattam, mint egy bika. Mégis mi a fenét keres ott az a ribanc? Szakítottak! Hagyja Jungkookot békén, Ő már velem van!