Into you

Betörve

Még napokkal a temetőben tett látogatásunk után is csak arra tudtam gondolni, hogy Chanyeol vajon miért mondta el nekem ezeket. Igazából senkije sem vagyok, de jól esett. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem.

Péntek lévén holnapra nem kell tanulnom, ezért elterveztem, hogy főzőcskézek valamit, majd begubózok az ágyamba filmet nézni. Egyszerű kaját szerettem volna készíteni, mert még nem vagyok profi szakács, de halat kisütni tudok, mellé pedig görög salátát csinálni nem nehéz feladat.

A vacsorám elkészítése után már csak a filmválasztás volt hátra, de ötletem sem volt, hogy mit kellene néznem. Talán a sors iróniája, hogy Chanyeolnak éppen eszébe jutottam, nem-e megyek át hozzá. Igazából az utóbbi napokban elég sokat beszélgettünk kakaotalkon, mert hogy már oda is felvett. Szívesen elfogadtam a meghívását, de előtte még befejeztem a kaját. Igyekeztem gyorsan rendbe rakni magam, hogy elfogadható külsővel jelenjek meg imádott óriásom előtt, ezért a fogamat legalább hatszor mostam meg, hogy semmiképpen se legyen kellemetlen a leheletem, vagy maradjon ételmaradék a fogaim között. Mire teljesen késznek gondoltam magam, egy óra is eltelt Chanyeol invitálása után, de végre valahára sikerült elindulnom.

Megérkezvén hozzájuk még mindig kicsit izgatottan csengettem, pedig nem ez az első alkalom, hogy itt vagyok. Ajtót nyitott nekem, és meg kellett magamban jegyeznem, hogy azért ő is jól néz ki. Vigyora megmelengette a szívem, remegett a térdem, és a gyomromba pillangók szöktek.

- Szia Baek! Gyere csak beljebb. – Kezemet elkapta, úgy húzott maga után a szobájába. Szerettem itt lenni, tükrözte Chanyeol valódi személyiségét, és egyébként is, nyugtató hatása van a szobájának.

- Ennyire vártál?

- Ne tudd meg mennyire.

- Azt hittem péntek esténként bulizni szoktál járni. A facebook képeid alapján...

- Ilyen sűrűn lested a facebookom? – Ismét azzal az önelégült vigyorával kellett találkoznom, én pedig gondolatban fejbe csapkodtam magam, mert ilyen könnyen sem buktam még le.

- Nem te buta! Hát a főoldalon kihozza. Tudod, nekem nincs ötezer ismerősöm, mint egyeseknek, így nekem a te képeidet kell bámulnom.

- Nekem sincsen ötezer ismerősöm.

- De nem ez volt a kérdésem.

- Mint látod, ma csak kétszemélyes partyt rendezünk. A srácok nem tudom merre mentek, Krystalt pedig lepattintottam. Nem volt kedvem hallgatni a butaságait. Sokkal szívesebben vagyok veled. – Gondolatban diadalmenetet jártam, ám ezt nagyon titkolni sem tudtam, mert ajkaim rögtön vigyorra húzódtak.

- Nem lesz neki feltűnő, hogy ennyit kimaradozol a találkozóitokról?

- Azt hiszed nem keres magának másik programot? Biztos valamelyik szeretőjével szexelnek éppen. – Tekintete semleges volt, nem nagyon rázta meg a dolog ezek szerint.

- Mindegy is. Nem érdekel Krystal.

Akármennyire is akartam, nem tudtam ellenállni Chanyeolnak. Nyakába kapaszkodva húztam le magamhoz közelebb, majd számat az övére tapasztottam. Szinte azonnal realizálta a helyzetet, vadul kapott ajkaim után, testét pedig az enyémnek nyomta. Ölébe húzott és finoman döntött végig az ágyon.

- Remélem nem csak megint szórakozol velem. – Sebtében kapta le magáról a nadrágot és a pólót is.

- Nem! Nem szórakozok veled. – Megemeltem a csípőm, hogy könnyebben vegye le rólam a nadrágot, pólóm eltüntetéséhez pedig ülő helyzetbe húzott. Ahogy előttem térdelt kezeim maguktól indultak meg az alsója felé, hogy az is eltűnjön róla. Tenyereim fenekére vándoroltak, alsó fertályát kicsit közelebb vonva magamhoz, hogy félig merev férfiasságát a számba fogadhassam. Erősen markolt rá a hajamra, de nem mozdult, hagyta, hogy én diktáljam a tempót. Felváltva gyorsan, majd lassabban járattam a fejem rajta, nyelvemmel simogattam, végül makkját szívogattam. Néha-néha felnyögött, vagy előrébb mozdította a csípőjét, de ezen kívül rám hagyta az irányítást. Néha felpillantottam rá, és reméltem, hogy az agyam jól elraktározta magában a képet, mert ez azon kevesek egyike volt, amire örökre emlékezni szeretnék. Farkát hanyagolva feltérdeltem én is, kezeim tökéletes felsőtestén játszottak. Nem sokáig maradtam térdelő pozícióban, mert Chanyeol belenyomott a párnák közé, csípőmet feljebb emelte, hogy tökéletes hozzáférése legyen a hátsómhoz, majd sietősen vezette belém ujjait. Eleinte kicsit kellemetlen volt, de hamar hozzászoktam. Türelmetlen volt, éreztem a mozdulataiból, ahogy a síkosító és gumi után kutakodott. Nem sokat teketóriázott, meglehetősen sebesen furakodott belém, amitől én felszisszentem, viszont Chanyeol mély nyögése valamelyest feledtette velem a dolgot. Kezdettől fogva gyors tempót diktált, esélyét sem hagyva, hogy megszokjam a méretét. Igyekeztem felvenni vele az ütemet, több-kevesebb sikerrel, de térdeim remegni kezdtek, amint lökései során eltalálta bennem azt a pontot, amitől szinte csillagokat láttam magam előtt. Szemeim elködösültek, a hangom a párnába eresztettem, és innentől már csak élveztem, akármit is csinált velem. Percekkel később erősen fogott rá a csípőmre, majd pár lökéssel később őt is és engem is elértek az orgazmus mámorító hullámai. Mellém dőlve, lazán húzott magához közelebb, és meg kellett állapítanom, hogy még dugás után is kellemes illata van.

- Tudtam, hogy úgy is meg fogsz majd törni, csak vártam a pillanatot. – Hangja rekedtesen csengett, szemei csukva voltak, ajkait pedig alig látható mosolyra húzta.

- Lehetetlen neked ellenállni.

- Tudom.

- Voltál már szerelmes? – Hasára önnön szórakoztatásomból köröket rajzolgattam.

- Nem. Nem is tervezek az lenni. Azzal csak a baj van.

- Honnan tudod, ha nem voltál még szerelmes?

- Én nem voltam, de a barátaim igen.

- Miért vagy vele? – Hangom kissé elhalkult, nem is igazán mertem feltenni a kérdést, mert ha a nőjéről kérdezem, mindig dühös lesz.

- Már mondtam... Kell egy alibi, hogy ilyen csinos kis seggeket is megkapjak, mint amilyen a tied például. Krystal csak egy csaj. Ő volt a leggyorsabb, aki lecsapott rám.

- De nem is vagy boldog.

- Dehogynem! Vannak barátaim, pénzem és itt vagy te, akivel úgy érzem, nagyon jókat fogunk szexelni.

- És nem szeretnéd, ha szeretne valaki? Nem gondolod, hogy jó lenne tartozni valakihez?

- Nem! Nincs szükségem arra, hogy valaki folyton számon kérjen. Pont ezért, légy kedves ne belém szeretni. Nem nagyon akarnálak megbántani.

- Mert azt hiszed az csak úgy megy! – Elszomorított a dolog, mert valahol mélyen reménykedtem benne, hogy talán meg tudom hódítani valahogy. – Nem tudok parancsolni magamnak, hogy ne szeressek beléd, de igyekezni fogok, megnyugodhatsz.

- Ne legyél durci Baek. – Megsimogatta az arcom és közelebb jött hozzám. – Úgy csinálsz, mintha már most szerelmes lennél belém. – Hát valljuk be, nem áll túl távol az igazságtól.

- Nem vagyok beléd szerelmes!

- Nem úgy hangzik. – Megpiszkálta az orrom, vigyorgó arcát az enyémbe nyomta, de nem igazán volt kedvem hozzá, így odébb toltam. – Mit szeretnél csinálni?

- Nem igazán tudom. Mondjuk, nézhetnénk valami filmet.

- Válassz valamit. Hozok enni. – Úgy, ahogy van, anyaszült meztelen kisomfordált a konyhába, és két nagy szendviccsel tért vissza. Felcsillant a szemem, imádok enni, és hiába vacsoráztam ma már, egy szendvicsnek mindig van helye nálam. Elindítottuk a filmet, és majszolni kezdtem a szendvicsem. Valami horror filmet néztünk, habár én nem igazán rajongok értük, de talán túlélem valahogyan. Odabújtam hozzá, mert már az elején megijedtem, és a fejemre rántottam a takarót. Éreztem, ahogy Chanyeol óriási kezei magához vonnak, és még a hajamba is belecsókolt.

- Ennyire félsz, bébi? – Bébi? Eljutottunk erre a szintre is? Őszintén szólva, én értékeltem, de tudtam, hogy a szívem később nem fogja.

- Utálom a horrorokat.

- Akkor kapcsoljuk ki. És csak beszélgessünk. – Válaszul csak bólintottam, a beszélgetést valahogy jobban értékeltem volna most. Félretéve a tányérjaink és az óriás gépét összeölelkezve köszöntöttük a hajnalt, ugyanis egész éjszaka volt mondanivalónk a másik számára.