Chanyeol menő a suliban, barátnője van, sok barátja. Baekhyun szerelmes belé, ami miatt sokan bántják, főleg Chanyeol barátai.
Viszont egyik délután Baekhyun egy ajánlatot kap.
Igazi fluffy kis Baekyeol ☺️
A borítóért ismét csak hatalmas köszönet...
Csodálatos volt az elmúlt este Baekhyunnal. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen kezdeményező is tud lenni, de tetszett. Az pedig különösen jól esik, hogy kellemes volt felkelni mellette. Sosem hittem, hogy lesz olyan ember, aki majd eléri nálam, hogy ne idegesítsen, ha reggel mellettem kel fel, mégis Baekhyunt szívesen bámulom.
Amint mocorogni kezdett mellettem, magamhoz húztam, még takarón keresztül öleltem, és egy reggeli csókkal ébresztettem. A fény elől elbújva mellkasomba temette az arcát, ami engem mosolygásra késztetett.
- Bébi, hasadra süt a nap. Ébresztő!
- Csak öt percet még.
- Nincs öt perc. Mihez lenne kedved ma?
- Mihez lenne kedvem? Nem tudtam, hogy együtt töltjük az egész napot.
- Izé... Hát ha nincs kedved nem kell – zavartan vakargattam meg a tarkóm. Pedig biztos voltam benne, hogy velem szeretne lenni, mert hát elvileg teljesen belém van zúgva.
- Nem azt mondtam, hogy nincs kedvem veled lenni. Csak, hogy nem gondoltam, hogy te akarod.
- Hát most akarom.
- Először is – bújtatta magát át az én takaróm alá, és a mellkasomra hajtotta a fejét. – Szeretnék reggelizni. Mert kilukad a gyomrom.
- Tudok szolgálni szendviccsel. Ha az megfelel.
- Tökéletesen! Gyere, menjünk.
Felpattant az ágyból, azt viszont valószínűleg elfelejtette, hogy teljesen meztelenül aludt el tegnap éjszaka, így a szemem előtt egy igen csodálatos látvány terült el. Zavarba is jött, mert rögtön magára kapta a paplant, ám engem ez nem igazán zavart, karjánál fogva húztam az ölembe.
- Gonosz vagy. Nem engeded, hogy reggel ilyen gyönyörű képben legyen részem.
- Nem vagyok gonosz. Különben is, sokat láttad tegnap este.
- Nem eleget – vigyorogtam rá.
- Éhes vagyok.
- Jól van, megyünk már.
Kimentem a szobából, hadd öltözzön fel nyugodtan, ha már ennyire szégyenlős, de nem akartam hátra hagyni. Végül a szendvics mellé csináltunk még teát, amit tévénézés közben fogyasztottunk el.
- Chanyeol, én nagyon szívesen lennék veled ma. Csak akkor előtte hadd menjek haza átöltözni.
- Persze, nem probléma. Sőt, ha akarod, át is mehetek veled. Úgysem voltam még nálatok.
- Otthon vannak a szüleim.
- És? Nem kapcsolatban vagyunk, hogy be kellene mutatnod nekik, mint a potenciális jövendőbelidet. Megmondod, hogy barátok vagyunk, és el van intézve. – Láttam rajta, hogy kicsit összezavarodott, talán rosszul is esett neki, de tudta, hogy mivel jár, én sosem mondtam neki, hogy szerelmet kapna tőlem. Felajánlottam egy szuper ajánlatot neki, ő pedig elfogadta, innentől kezdve nincs miről beszélni.
- P-persze. Akkor, gyere csak nyugodtan.
- Legalább nálatok láthatok még egy kis műsort.
Kezem a combjai közé vándoroltak, bár nem biztos, hogy jó ötlet volt, mert éreztem a feszültséget a levegőben. Mélyet sóhajtott, majd kezeimet kihúzta közülük, én pedig nem tudtam magamban tartani a csalódottságomat. Nagy sóhaj keretében álltam fel a székről, felmentem a szobámba valami utcai ruhát magamra kapkodni.
Miután mindketten elkészültünk, elindultunk Baekhyunék háza fele, ám meglepetten konstatáltam, hogy egyáltalán nem lakott messze tőlem. Teljesen átlagos tömbháznak tűnt kívülről, közel sem akkora villa, mint a miénk. Gondolom a szülei nem annyira gazdagok, hogy nagyobb lakást megengedhessenek maguknak. Felérve az ötödik emeletre azért elkapott az izgalom, mert hát, még nem találkoztam az apjáékkal, és szeretném, ha jó benyomásuk lenne rólam. Mint egy kisgyermek, úgy bújtam a nálam jóval alacsonyabb barátom mögé, és amint kinyílt az ajtó, a gyomrom összezsugorodott.
- Ne aggódj, aranyosak – bíztatóan mosolygott rám, én pedig természetesen hittem neki. – Anya, apa! Megjöttem. – Bekiabált nekik, mire előbukkant a konyhából – gondolom én – egy alacsony, kedvesen mosolygó nő.
- Hát ő lenne a barátod az iskolából, kincsem? – Szemei felcsillantak, úgy nézett fel rám. – Milyen magas ez a fiú. – Udvariasan meghajoltam az anyukája előtt.
- Jó napot kívánok! Park Chanyeol vagyok.
- Gyertek angyalkáim. Éhes vagy, Baekhyun? Mindjárt kész az ebéd.
- Igazából nem vagyok, de tudod anya, hogy bármikor képes vagyok enni. Főleg a te főztödből.
- Meddig maradtok? Itt alszik ma éjszaka a barátod? Mert akkor megcsináljuk neki a vendégszobában az ágyat.
- Nem, nem marad. Igazából, mi nemsokára megyünk el. Csak hazajöttem átöltözni.
- Addig nem mentek, ameddig nem ettetek.
- És apa merre van?
- Behívták a munkahelyére. Valószínűleg csak késő este jön haza.
- Beom? Gondolom megint a barátnőjével van.
- Eltaláltad – mosolygott Baekhyunra a nő. – Elmentek ebédelni valahova. Lehet csak este jön haza ő is. Ah, megint egyedül maradok itthon. – Kicsit elszontyolodott, de hamar rendezte a vonásait, és ismét az a kedves mosoly jelent meg az ajkain, mint az előbb.
- Sietek haza, anya. Megígérem.
Csak sikerült beszabadulnunk a szobájába, ahol nekem sem kellett több, magamhoz vonva csókoltam szájon, azonban nem sokáig élvezhettem, mert rögtön eltolt magától.
- Ne itt. Anya nem tudja.
- Hát, azt valahogy gondoltam, hogy nem hangoztatod neki.
- Különben meg, hova terveztél menni?
- Tudok egy nagyon jó, csendes kis helyet. Nem jár sok ember, rengeteg fa van, szép a természet. Szívesen elvinnélek oda.
- Akkor hát... Menjünk! – Vigyorogva kapta le magáról a tegnapi ruháit, nekem pedig még a nyál is összefutott a számba fedetlen hátsó fertályát látva. Elégedett voltam vele, egész nap el tudnám nézni, vagy el tudnék vele szórakozni. Nem tehettem róla, a gondolataimnak hála, a farkam rakoncátlankodni kezdett a nadrágomban, és eszem ágában sem volt ezt elrejteni előle. Amint meghallotta, hogy a cipzáram húzom lefele, felém fordult, kikerekedett szemei pedig végig pásztáztak.
- C-Chanyeol? Mit csinálsz? – Felálltam, és határozottan felé vettem az irányt, szorosan vonva magamhoz. Ahogy megérezte alsómon keresztül a merevedésem, felnyögött.
- Ezt váltod ki belőlem. Nem tudok mit tenni ellene.
- De itthon vagyunk! Nem kellene.
- Kérlek. Csak egy szopás. – Már egészen közel voltam az ajkaihoz, beszéd közben érintettem őket, az agyamból pedig előtörtek a tegnap este emlékei, amikor is Baekhyun száját én töltöttem ki, ennek hatására pedig még keményebb lettem. – Halk leszek bébi, megígérem. – Tarkóját simogattam, számat pedig övére tapasztottam. Szó nélkül tolt az ágyához, leültetett rá, majd elém térdelt. Nem tudom honnan tanulta, de tehetséges volt, ebben a pillanatban pedig azt sem bántam volna, ha örökre így maradhatunk.
Elégedett voltam, teljes mértékben elégedett. Azt hiszem kívánni sem akartam volna jobbat a jelenlegi helyzetnél. Mivel Baekhyun nem unalmas, nincs meg bennem a késztetés, hogy csak megdugjam, és elküldjem, hanem szívesen töltöttem vele az időmet.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
