Into you

Álmatlanság

Természetesen Baekhyun hazajött velem, és megkaptam, amit akartam. Nem kellett sokat győzködnöm, készségesen engedett be formás combjai közé. Még most, körülbelül másfél órával később is csak ezen kattog az agyam. A törpe már egyenletesen szuszog mellettem, félig betakarva, félig kint van a combja és a lába. Egyszerűen nem tudtam elaludni. Különben is, szeretem nézni, ahogy alszik, annyira gyönyörű így. Félig nyitva van a szája, a haja a szemébe hullik. Óvatosan nyúltam az arca felé, hogy kiseperjem onnan a haját, ezzel is nagyobb felületet felszabadítva az arcából, amit bámulhatok. Az csak egy pluszt adott neki, hogy a hold rávilágított, ezáltal még szebbnek láttam.

Szeretném végre magamban tisztázni, hogy mit érzek, és szeretném el is fogadni, bár mindegy, hogy elfogadom vagy sem, mert Baekhyunnal úgy sem lehetek együtt sosem. Baekhyunnal együtt. Nagyot sóhajtottam már csak a gondolatra, mert nagyon úgy tűnik, gondolkodnom sem kell, hogy mit érzek valójában. Szeretem a törpét. Belefáradtam abba, hogy saját magam előtt is tagadjam, de tulajdonképpen már nem is akarnám. Nem szeretném, ha mással lenne, mást csókolna, vagy ölelne, vagy esetleg más tenné ezt meg vele.

Próbáltam nem felkelteni, ahogy magamhoz húztam, érezni akartam, hogy tényleg itt van, és nem csak beképzeltem. Lábait körém fonta, feje a mellkasomra került, én pedig egyszerűen csak boldog voltam. Óvatosan csókoltam a hajába, magamba szippantottam azt a már jól ismert illatot, olyan szorosan öleltem, ahogy csak tudtam.

Még úgy is, hogy mellettem aludt, szörnyű éjszakám volt. Hamarabb fent voltam, mint ő, pedig sokkal később aludtam el. A karom mondjuk már el volt zsibbadva, nem könnyű egész éjszaka a fejét tartani, így finomkodva próbáltam kihúzni alóla, mire mocorogni kezdett. Megdörzsölte a szemét, még ásított is egy nagyot, ám nekem sem kellett több, rögtön ráröppentem az ajkaira. Hevesen túrt bele a hajamba, belenyögött a csókba, lábai pedig rögvest a derekamra kulcsolódtak.

- Jó reggelt, kis vadmacskám.

- Jó reggelt. – Arca kipirult, szaporán vette a levegőt. Könyökömmel mellé támaszkodtam, arcát cirógattam, ő pedig tényleg, mint egy cica, simult az érintésembe.

- Még egyszer ne csinálj olyat, mint tegnap. Szeretném, ha még mindig csak én kaphatnálak meg.

- Elmondtam neked tegnap mindent, Chanyeol. Nekem... Nekem ez nem megy. Nem szeretnék folyton csak a második, csak a szerető lenni, én... Többet szeretnék belőled. Nem szeretném, ha Krystal ott lenne a képbe, mert te elvárod tőlem, hogy ne legyek mással, de te meg őt is ugyanúgy kefélgeted.

- Lehet, hogy őt is kefélgetem, de... Téged szeretlek. – Láttam az arcán a teljes megdöbbenést, még a száját is eltátotta, viszont láttam, ahogy kibuggyan a szeméből egy kósza könnycsepp. Finoman töröltem le, magamhoz öleltem, mire kicsit bátortalanul ő is felcsúsztatta a karjait a hátamon. – Szeretlek, Baekhyun. Ne haragudj rám, amiért nem mondtam korábban, akkor talán kitartottál volna mellettem, és az a tegnapi hülyeség nem kellett volna.

- Ha megígéred, hogy nem kell sokáig ezt csinálnom, kitartok melletted. Tudod, hogy én is szeretlek, amúgy sem mentem volna el Kris-szel tegnap sehova sem.

- Ne haragudj rám, bébi, amiért ribancnak hívtalak. De olyan ideges lettem, el sem tudod képzelni! Azt a rohadékot akartam szerte szét tépni, mikor megláttam, hogy mit csináltok. – Végre hallottam kacagni is egy kicsit, ami már annyira hiányzott. Esküszöm, már csak a nevetésétől hevesebben dobog a szívem.

- Annyira hülye vagy. – Tarkómnál fogva húzott le magához. – Miből gondoltad, hogy hipphopp két nap alatt kiszereted belőled? Ha annyira érdekelt volna más, nem jártam volna hozzád szexelni.

- Mit kellett volna gondoljak? Azt mondtad beszélgetsz mással is, és láttalak mással, és... Csak rossz volt! Neked itt a helyed, mellettem. Olyan üres az ágy nélküled. Kész szenvedés.

- Mi lett veled hirtelen?

- Nem akarlak elveszíteni. Rájöttem, hogy félre kell tennem dolgokat, ha nem akarlak elveszíteni. Sokáig magamnak sem mertem bevallani, hogy odáig vagyok érted. De komolyan, mindened imádom. Azt sem tudom mikor éreztem magam így utoljára, pedig tényleg csak szórakozásnak indult.

- Csak... Gyorsan oldd meg a dolgokat. Nem azt kérem tőled, hogy vállalj fel az iskola előtt... Csak, hogy ne legyen még mellettem ott Krystal is.

- Sajnálom bébi. De Krystalt muszáj vagyok még egy kicsit megtartani. Amennyire csak tudom, így is kerülöm vele a testi kontaktust.

- Helyesen teszed.

- Múltkor már házasságról beszélt velem. Tiszta hülye. Nem gondolta, hogy egész Szöul legnagyobb ringyóját veszem majd el.

- Akarsz te egyáltalán házasodni? – Szórakozottan csavargatta a hajam az ujjai köré, én pedig csak gyönyörködni tudtam benne.

- Ha veled házasodhatok, természetesen – vigyorogtam. – Veled bármit akarok. Gyerekeket, háziállatot, házasságot, amit csak szeretnél.

- Majd, ha még öt év múlva is velem leszel, összeházasodunk. De gyerekeket inkább ne. Nem azért, nagyon szeretem őket, csak nem tartom jó ötletnek. Viszont egy aranyos kiscica bármikor jöhet, vagy egy kiskutya.

- Amit csak akarsz.

- Csinálni kellene ma valamit. Ne csak üldögéljünk itt bent. Mondjuk, elmehetnénk moziba, biztos adnak valami jó filmet.

- Én nem akarok moziba menni. Inkább csak itthon maradnék, szexelnék veled éjjel-nappal, aztán másnap folytatnám. – Szegényt zavarba hoztam, így nem tudtam nem vigyorogni, végül pedig nyomtam egy csókot a szájára.

- Én nem csak szexelni akarok. Jövő hét végére én szervezek majd programot magunknak. Különben is, ha együtt vagyunk, azt ne szexnek nevezd. Részemről már szeretkezés, de ki tudja nálad mi.

- Természetesen nálam is!  Igen, és mit fogsz nekünk szervezni? – Izgatottan helyezkedtem el mellette, sajnos vagy nem sajnos én nem vagyok jó az ilyen programok szervezésében, de hátha neki nagyobb sikere lesz majd.

- Még nem tudom! Amúgy sem mondanám el, hogy mit szervezek. Majd meglátod.

- Meg tudsz őrjíteni néha, komolyan. – Durcásan keresztbefontam a karom magam előtt, és elfordultam tőle.

Nem kellett sok idő, már éreztem is, ahogy a hátamra ugrik, de én erősebb voltam, ezért magam alá gyűrtem, és csikitámadást indítottam ellene. Hangosan kacagva vergődött alattam, én pedig csak még nagyobb élvezettel csiklandoztam a hasánál, a combjánál, és ahol csak értem.

- Fogsz még velem kötekedni? – Abbahagytam egy kicsit, mire huncutul vigyorogva bólintott. Hát így állunk Byun Baekhyun. Te akartad! Ismét belelendültem a kínzásába. – Biztos vagy benne?

- Nem fogok! Esküszöm nem fogok, csak engedj el. – Kicsit még szórakoztam vele, majd végül abbahagytam. Kipirulva pihegett mellettem.  – Annyira gonosz vagy. Ez nem ér. – Sértődötten csücsörített nekem.

- Ó, dehogynem. – Lágyan csókoltam ajkait, majd odabújtam hozzá. – Szeretlek, bébi.