Into you

Megmentőm

Nem tudom, hogy jó döntést hoztam-e azzal, hogy úgymond szakítottam Chanyeollal, és még ráadásul hazudtam is neki, de tényleg nem bírtam már tovább. Undorodtam saját magamtól, a tükörképemtől, és minden este fürdés után mocskosnak éreztem magam. Hiába szeretem, hiába adnék meg neki bármit, neki úgy tűnik ez sem lenne elég. Csak mert nem vagyok lány. Csak mert nem vagyok Krystal.

Egész este forgattam a kezemben a telefont, reménykedtem, hogy talán majd keresni fog, de semmi. Lehet kicsit durva voltam vele, de nem bírtam tovább. Most pedig egyedül maradtam, legalább is, majdnem egyedül, mert Minseok azért még a barátom maradt. Habár ő semmit nem tud az egészről, mert hiába megbízok benne, akármikor eljárhat a szája, amilyen kis pletykás.

Viszont nem terveztem egész hétvégén itthon lenni, és végre szeretném kinőni az ártatlan, kedves kis Baekhyun szerepét, ezért meginvitáltam Minseokot egy kis bulizásra. Természetesen örömmel ment bele, ezért azonnal elmentem fürdeni, mert kell egy kis idő míg összeszedem magam. Szeretek ilyenkor sminket feltenni, ezért fürdés után rögtön elő is vettem a kis sminkes táskám, hogy némi alapozót és tust felvigyek. Szeretem a szemem, ezért inkább annak a kiemelésére megyek rá általában. Előkerestem a szekrényemből a legfeszesebb nadrágom, valami vad inget hozzá, majd gazdagon befújtam magam parfümmel. Végeredményként még belenéztem a tükörbe, és meg kellett állapítanom, hogy nagyon jól nézek ki jelenleg.

Minseokkal a pub elé beszéltem meg találkozót, de én már nem bírtam otthon ülni, így jó húsz perccel korábban értem oda, mint ő. Nem sok melegbárt ismerek Szöulban, de ez egészen rendezettnek tűnik. Kedves barátom is feltűnt, így már nagy elánnal vethettük bele magunk az éjszakába.

Mivel még sosem ittam alkoholt ezelőtt, úgy éreztem itt az ideje kipróbálni. Kényelembe helyeztük magunk a pultnál, és szemügyre vettem a koktélokat. Mivel ez a Sex on the beach egész jónak hangzott, így olyat kértem.

- Csak írd a számlámhoz majd. – Egy kellemes férfihang ütötte meg a fülem, kicsit félve pislantottam fel rá, de szerencsére nem kellett csalódnom, igazán helyes volt a látogatóm. Ami még feltűnt, hogy nagyon magas a férfi, aki éppen átvállalta a fizetési kötelezettséget tőlem.

- Igazán nem kellett volna, de köszönöm. Esetleg a neved elárulnád?

- Kris.

- Nem szokványos neved az biztos.

- Te pedig nem egy szokványos szépség vagy, remélem tudod. – Kris leült mellém. Olyan zavarban voltam, pedig nem akartam itt is ilyen töketlennek tűnni.

- Te sem panaszkodhatsz. Úgy értem, nagyon helyes vagy.

- Sosem láttalak még itt. Új vagy?

- Új. De nem sűrűn tervezek ide lejárni.

- Sajnálattal hallom. Nem sűrűn találkozom ilyen gyönyörűséggel, mint te.

- Akkor élvezd ki, ameddig itt vagyok – vigyorogtam. Muszáj leszek változtatni magamon, nem akarok olyan nyámnyila lenni, akit mindenki kihasznál.

- Ó, ha tudnád mennyire szívesen kiélveznélek minden területen. – Szemében huncut fény csillant meg, nekem pedig elöntötte az arcom a forróság. Szerencsére sötét volt, így nem lehetett látni, de nekem akkor is kellemetlen volt.

- Hát abban biztos voltam. Mi lenne, ha kezdetnek inkább csak táncolnál velem?

- Kezdetnek megfelel. – Felhúzott magával és berángatott a tömegbe, majd erősen tartott a karjaiban, így esélyem sem volt kicsit hátrébb lépni tőle. Kettős érzelmek kavarogtak bennem, hiszen nagyon helyes volt ez a srác, de ugyanakkor nem tudtam másra gondolni, csak Chanyeolra. Teljesen biztosra állíthatom, hogy szerelmes vagyok, de nem erőltethetem magam rá az emberekre. Ha ő nem szeret engem, akkor nincs mit tenni.

A következő pillanatban már csak annyit realizáltam, hogy Kris ajkai az enyémekre tapadtak, amitől annyira megdöbbentem, hogy még viszonozni sem volt időm, és őszintén, nem is igazán akartam. Kezdem úgy érezni, hogy hülyeség volt idejönni, és leginkább haza szeretnék menni, bebújni az ágyamba, a plüss unikornisom mellé, bekapcsolni valami filmet, és fagyit enni közben. Kicsit meg is hátráltam mikor Kris kezei a fenekemen voltak már.

- Kris, inkább ne.

- Most mi a baj, cica?

- Csak ne! Nincs kedvem hozzá.

- Nincs kedved? – Felvonta a szemöldökét és kissé gúnyos mosolyra húzta az ajkait.

- Nincs. Inkább keress valaki mást, ne haragudj.

- Hát ez remek. Hamarabb is közölhetted volna. – Legyintett egyet, majd ott hagyott, én pedig csak álltam ott, mint egy hülye.

Valaki elkapta a karom, úgy gondoltam Kris lesz az, és hozzá nem volt kedvem. Az idegen kirángatott az udvarra, bár nem tudom minek. Kint valamelyest világosabb volt, így a látásom is tisztult egy kicsit, aminek hatására rájöttem, hogy az a valaki nem Kris volt, de nem is Minseok. Bár őrá alapjáraton nem gyanakodtam, mert ő alacsonyabb, mint Kris. Sokkal.

- Chanyeol? Mégis mit képzelsz te, hogy csak úgy kirángatsz onnan?

- Láttalak ám! Ekkora ribanc vagy?! – Annyira megdöbbentem a szavait hallva, hogy kezem magától mozdult, és visszakézből akkora pofont adtam neki, hogy még én is meglepődtem saját magamon. A szám elé kaptam a kezem, mert nem vagyok egy verekedős fajta, sőt inkább mondanám erőszakellenesnek magam.

- Jézusom! Ne haragudj, Chanyeol! Cs-csak meglepett, amit mondtál.

- Nem gondolnám, hogy jogosan kaptam ezt a pofont! Ahhoz képest, hogy ma velem kellett volna lenned, ENGEM csókolnod, ahelyett egy másik pasival smárolgatsz! Hát büszke lehetsz magadra! Főleg, ha annyira beszélgetsz egy másik sráccal. Várjál csak! Nem ő az véletlen, akivel beszélgetsz? – Hangja tele volt gúnnyal, és annyira rosszul estek a szavai, hogy kevesen múlott, hogy ne sírjam el magam előtte. Nem hittem volna, hogy képes ilyet mondani rólam, mikor nagyon jól tudja, hogy sosem voltam rajta kívül senki mással, tehát akkor miért most kezdeném el a ribanc-korszakom élni? Egyébként is, ő az aki nem akar tőlem semmit sem, csak jó volt velem szórakozni.

- Félreérted! Én nem... De különben is! Mi jogon kérsz te engem számon? Nem tartozom neked magyarázattal, mert senkim sem vagy. – Hangom kicsit magabiztosabbnak csengett, mint előtte, és sokkal magabiztosabbnak is éreztem magam.

- Te nem, mi? De igen is tartozol nekem! Hozzám tartozol Baekhyun. – Szemei kétségbeesést sugároztak, és nem tudtam mire vélni ezt.

- Nem, nem tartozok hozzád. És most hagyj békén! – Hirtelen rántott magához, tarkómnál fogva ölelt, nekem pedig tányér méretűre nyíltak a szemeim, nem tudtam mire vélni.

- Jól van, békén hagylak. Amúgy sem számít. – Eltoltam magamtól.

- Muszáj minden egyes alkalommal elmondanod, hogy nem jelentek semmit neked?

- Muszáj. – Arcom tenyerei közé fogta. – Szeretném erről meggyőzni saját magam is. – Végül pedig megcsókolt. Lágyan, szerelmesen, az én gyomromban pedig ezernyi pillangó szabadult fel ebben a pillanatban.