Into you

Elhagyva

Sajnáltam Baekhyunt, hogy egész héten otthon kellett maradnia, de ma végre péntek van, és megbeszéltem vele, hogy ha nem is az iskola elé jön, de nem messze a sulitól találkozunk, én pedig haza sem engedem csak vasárnap késő este. Teljesen izgatott voltam, alig vártam, hogy végre kicsengessenek az utolsó órámról is, és rohanhassak haza. Az utolsó pár percet már tényleg alig bírtam ki, ezért elkezdtem összepakolni, hogy csak sietnem kelljen majd a kapun. Mikor végre az utolsó perc is letelt, több se kellett nekem, kaptam magam és még sosem voltam kint a suli kapuján ennyire gyorsan. Utam a közeli kis fagyizóba vezetett, ahol már Baekhyun várt rám. Kicsit még vissza kell fogni magam, mert sok ember előtt azért nem kellene letámadnom, de azért egy puszit nyomtam a feje búbjára.

- Gyors voltál – vigyorgott. Mi tagadás, már sokkal jobb színben van, mint például kedden volt.

- Siettem hozzád. Ha tudnád mennyire. Már alig vártam, hogy végre kicsengessenek, és rohanhassak ide.

- Azért nem kell annyira sietni, meg tudlak várni.

- De én már nem bírok várni. Tudod milyen régen volt az az egy hét, hogy nem szexeltünk? – Természetesen a végét csak suttogva mondtam, mert hát nem hiányzott, hogy mások is meghallják. Láttam rajta, hogy nem pont erre a válaszra várt, kicsit megrándult a szája sarka, lehajtotta a fejét, és tovább kavargatta a kávéját.

Gondolatban megcsapkodtam magam azért, mert nem akarom én akaratosan megbántani, csak kicsúszik a számon mindig. Ugyanakkor ha neki nem is árulom el, magam előtt nem akarom tagadni, hogy tényleg hiányzott, hogy vele aludjak, még ha nem feltétlen szexelünk előtte. Sőt, újabban már nem is a szex miatt szeretnék találkozni vele, csak szeretek a törpével lenni.

Még mindig a kávéját kavargatta, fel sem nézett azóta, ezért úgy gondoltam valamit mondanom  kellene, habár fogalmam sem volt, hogy mi lenne a legmegfelelőbb most. Sosem voltam jó az ilyenekben, de én még mindig nem tartom hibásnak magam, mert nem ígértem neki szexen kívül semmi mást, ő volt az, aki beleélte magát, és belém szeretett. Akármennyire is akarja titkolni, feltűnő, hogy szerelmes belém.

- Kérsz valami süteményt? Nagyon finom hólabdát csinálnak itt! Én fizetem, meghívlak rá – mosolyogtam. Hátha ő is mosolyog végre, sokkal szebb úgy.

- Megkóstolom. – Mosolyogva bólintott, amitől megnyugodtam egy kicsit, és felpattantam a helyemről, hogy hozzak magunknak sütiket. Közben azért figyeltem, hogy Baekhyun mit csinál, de erre nem igazán voltam felkészülve, amit láttam. Épp, hogy felálltam mellőle, egész csapat lány támadta le, sőt, még néhány srác is, ami nekem természetesen nem tetszett. Innen láttam rajta, hogy zavarban van, azt sem tudja merre nézzen. De ami a még rosszabb, hogy ez engem nagyon zavart. Nem kellene, hogy zavarjon, mégis rosszul esik, hogy éppen, hogy csak elmozdulok mellőle, máris megrohamozzák. Nem látták, hogy VELEM van? Valószínűleg nem velük fog foglalkozni, mikor belém szerelmes.

Sietősen tértem vissza a süteményeinkkel, elhessegetve onnan a közönséget. Nem szeretem beismerni magamnak sem, de féltékeny vagyok. Tudom, hogy nem érdeklik a lányok, legalább is gondolom én, hogy nem érdeklik, mert akkor nem lenne velem, de hogy még néhány fiú is megkörnyékezi?! Attól már kicsit jobban tartok.

Óvatosan arrébb toszogattam az embereket, hogy végre visszajuthassak a helyemre, de ha sokáig csinálják ezt, nagyon mérges leszek, amit viszont ők sem szeretnének. Mögöttem az emberek sóhajtozgattak, vagy rám förmedtek, de ez még mindig az én helyem, szóval nem is értem mire fel.

- Nincs itt semmi látnivaló, arrébb lehet fáradni! – Kicsit erélyesebben sikerült rájuk szólnom, mint ahogy terveztem, de ez van. Nem én mondtam nekik, hogy pofátlankodjanak ide. Lassan kezdtek eltűnni az emberek, és végre kaptam levegőt, és Baek ismét csak rám figyelt, nem volt, aki elvegye őt tőlem.  – Nem hiszem el, két percre hagylak egyedül, és máris tízen gyűlnek köréd. – Puffogtam tovább neki, miután elmentek az emberek.