Dark Wizard Murdoch

⚰️6.⚰️

- Hogy mi? - Pislog rám a férfi, én meg csak kuncogom válaszul.

- Bizony ám. Nem nézte volna ki belőle igaz? - Kérdezem, csípőre téve a kezem és kihúzva magam.

- Kezdem úgy érezni, hogy jobb, ha nem lepődök meg semmin, aminek köze van a Murdochokhoz. - Rázza meg a fejét.

- Még csak most? - Kérdezi Marvolo kuncogva. - Én még csak eggyel találkoztam, de már tudom ezt. - Néz rám mosolyogva, amivel eléri, hogy a szívverésem duplájára nőjön.

- Én nem éppen egy átlagos Murdoch vagyok, Marvolo. - Kuncogom.

- Szóval Marvolo a neved? - Fordul a fiúhoz a nagyapja.

- A középső. - Komolyodik meg barátom. - Tom Marvolo Riddle vagyok. - Húzza ki magát, az én mellkasomat pedig elönti a büszkeség.

- Azt mondtad, anyád meghalt. Hol laksz most? - Kérdezi a férfi.

- Egy árvaházban Londonban. - Fordítja el a fiú a fejét.

- Értem, akkor csak laktál. - Jelenti ki.

- Hát, szerintem, ha nem tüntetjük el a hullákat, akkor továbbra is ott fog lakni. - Fonom magam előtt össze a karjaim, mire a férfi kuncogni kezd.

- Erre van egy nagyon jó ötletem. - Villannak meg gonoszan a szemei.

- Mi? - Kérdezzük Marvoloval teljesen egyszerre.

- Van itt a birtok határában egy kalyiba, abban lakik anyád utolsó élő rokona. - Magyarázza a férfi, mire Marvolo tekintete elsötétül.

- Kiátkozta az anyámat és úgy él, hogy az szégyen a családjára nézve. - Morogja, Mr. Pendrick pedig pislogni kezd.

- Oh, hát így már van értelme, hogy miért motyogja mindig azt az orra alatt, hogy az egész az én pereputtyom hibája. - Fogja meg az állát.

- Te mégis hogy érted őt? Párszaszóul beszél. - Lepődik meg barátom.

- Nekem nem okoz gondot a kígyók nyelve. - Húzza ki magát, én meg megint lelkes leszek.

- Olyan kár, hogy én nem tudom megtanulni, ez olyan király képesség, majdnem jobb, mint a nekromancia. - Hirtelen közbeszólásommal elérem, hogy mind a ketten rám nézzenek.

- Senki se mondta, hogy nem lehet megtanulni. - Néz rám értetlen arccal az idősebb férfi. - Na, de mindegy is. Maradjatok itt, én előkerítem azt a varázslók szégyenét és elintézzük a hullákat. - Mi csak biccentünk, mire Mr. Pendrick kirohan a szobából.

- Ha szeretnéd megtanítalak rá. - Fordul felém Marvolo.

- Köszönöm! - Mondom lelkesen. - Kérj bármit érte, megadom! - Ajánlom, mire ő elgondolkodik, majd nagyot nyel.

- Szeretnék beszélni anyámmal. - Suttogja, én pedig szomorúan elmosolyodom.

- Tudod, hol a sírja? - Erre kapok egy meglepett tekintetet.

- Igen, de miért? - Kérdez vissza.

- A testtel könnyebb visszahozni a szellemet. - Mondom megvonva a vállamat. - Csak van egy kis bibi. - Fogom meg a nyakam.

- Micsoda? - Billenti oldalra a fejét, amitől az egész alakja sokkal jóképűbb lesz.

- A szellemek nyelve olyan, mint a párszaszó. - Mondom.

- Oh, szóval, akik nekromantának születnek azonnal értik, de ha más akarja érteni elég nehéz megtanulni. - Vonja le a konklúziót, én meg biccentek egyet. - Egyenlőre az is elég lesz, ha fordítasz nekem. - Mondja mosolyogva. - Aztán majd megtaníthatsz a nyelvre.