Soha, de soha... - Egy szellemes szerelmes történet (BTS - JHS ff)

7. Szabályok meghágása

~Ahn Sora~

2020.03.23. Péntek 17:50

Zzzz.

Sora. Hazajöttünk. Remélem, okosan döntöttél.

Zzzz. Zzzz.

Sora! Ha nem jelentkezel, apádat küldöm el hozzád.

Zzzz. Zzzz.

Megszerveztem a találkozót nektek. Hidd el, rendes fickó.

Zzzz. Zzzz.

Eddig 13 nem fogadott hívásod és 3 olvasatlan üzeneted van.

Zzzz. Zzzz.

Az anyád vagyok, ne feledd!

- Sora! Esküszöm, hogy kihajítom a telefonodat az ablakon, ha még egyszer megszólal!

- Főnök! El sem hiszem, hogy egyet értek veled. Nesze, hajítsd csak ki! – Átcsúsztatom a hatalmas tárgyaló asztalon a telefonomat a velem szemben ülő kopasznak, mert ha ő nem, akkor majd én fogom elhajítani valamerre. Egész héten ez megy. Anyám zaklat, én pedig nem tudok mit tenni! Vagy nem akarok. Mindenesetre az agyamra megy.

- Seokjinről van már valami hír? – kérdezi váratlanul a főnök, de közben nem néz rám. Megnyalja vaskos mutatóujjának begyét, és egy újabb adag papírköteget kezd el lapozgatni. Komolyan nem értem, hogy élhet még valaki tablet nélkül a mai tőzsde világában!

- Semmi használható. Folyamatosan kéri a statisztikákat, de még nem döntött. Hétfőre ígért egy konkrét választ.

- Remélem, nem üldözted el, Sora. Tudok ám a kis játszmáitokról. A vak is látja, hogy összeszűrtétek a levet.

- Főnök! A munka és a magánélet két különböző dolog, és ezt Jin is megmondta.

- Akkor ajánlom, hogy jó legyen az ágyban. Vagy inkább pocsék? – Most bezzeg egyenesen rám néz. Megnyalja a száját, amitől bukfencezni kezd a gyomrom.

- Fúj. Ezt nem magával fogom megbeszélni.

- Ajánlom, hogy mással se tedd! – Hátradől a székében és keresztbe teszi a kezét, tökéletes támaszt nyújt neki ehhez a hatalmas pocakja.

- Én már itt sem vagyok.

- Én miért vagyok kivétel? Mert öreg vagyok és kopaszodó? – Nem tudom eldönteni, hogy most csak viccel, vagy komolyan kérdezi. Mindenesetre, ha viccnek szánja, akkor még nálam is pocsékabb a humorérzéke. – Nincsen jó híred, Sora. Ami azt jelenti, hogy nekem és a cégnek sincs. Nem bánom, ha kihasználod a vonzerődet, de azért kérlek, tarts mértéket. Ha Seokjinnel nem jön össze az üzlet, akkor drasztikus lépéseket kell tennem, remélem, érthető vagyok.

- Nem vagyok biztos benne, hogy igen. Most azt mondod, hogy feküdjek le veled és akkor maradhatok? Most komolyan azt hiszed, hogy...

- Ácsi, ácsi! Szó sincsen semmi ilyesmiről! Én csak nem akarom, hogy pletykálni kezdjenek mindenfélét a cégnél. Nem akarok félreértéseket...

- Hogy mi kavarunk? Ugyan már!

- Azt hiszem, most azonnal kellene kirúgnom téged, de mivel édesapád jó barátom, ezért...

- Ne is folytasd. Jinnel összehozom az üzletet, oké? – Egy percig sem fogom tovább hallgatni a vénembert. Fogom a tabletem, a telefonomat és azt a néhány papírt, amire még otthon szükségem lehet, és már veszem is a vállamra a táskámat. – És csak, hogy tudd. Főnök. – Oldalra billentem a fejem, csak úgy a hatás kedvéért. – Az apám magas ívben szarik a fejemre, neki csak akkor lennék fontos, ha egy milliárdoshoz mennék hozzá. Ja, igen. Pontosan ezen ügyködnek. Szóval ne vedd sértésnek, de az, hogy egy gimibe jártatok anno és éppenséggel te most pont engem alkalmazol, semmit sem számít neki.