Soha, de soha... - Egy szellemes szerelmes történet (BTS - JHS ff)

3. Szabályok

~ Ahn Sora ~

2020.03.18. Vasárnap 08:22

- Taehyung! – kiáltom, és közben a halántékomról a nyakamra folyik az izzadság. Nem értem, hogy miért a pincébe vitték a futógépemet, azt meg pláne nem értem, hogy mit keres még mindig itt ez gyerek. Jobban mondva mind a kettő. – Miért vagy még mindig itt? - Egyszerre fordulnak felém a fürdőszoba ajtóból, majd ahogy a bumburnyák leengedi maga mellé a kezét, Tae vállon löki, és besurran mellette. Idáig hallom, ahogy megkönnyebbülve csurgat. Férfiak! – Undorító!

- Este egészen más véleményen voltál – mondja a srác, majd a konyhába slattyog. Barna haja szanaszét áll, a pólója megviselt, de legalább neki van papucsa. Rohadt dobozok.

- Semmi közöd, mit csinálok a házamban esténként! – A kis törcsimmel megtörlöm a tarkómat, majd a topból kilátszódó hasamat is, mindeközben követem a gyereket, hogy elkészíthessem a szokásos proteinitalomat. Vaníliás. A kedvencem. Már nyúlnék is a zacskóért, de félúton megáll a kezem, ahogy meghallom a szavait.

- Igenis van hozzá közöm, ha ezt az ÉN házamban is csinálod! – leül az asztalhoz, és úgy folytatja. – Még egy ilyen este és...

- Na, jól van most már! – megfordulok és háttal a pultnak támaszkodva válaszolnék, de meglátom Taehyungot egy szál boxerben a nappaliba csoszogni. – Hé, te! – kiáltok, és megindulok felé. Még a kanapé előtt pont megállítom. Kérdőn rám néz, én pedig végigmutatok meztelen testén. – Jó volt az este meg minden, de most már ideje lenne hazamenned. Majd... Majd keressük egymást, oké? – Fél szemmel az étkező felé sandítok, látom, ahogy Bumbi egy ujjal tologatja a teafüves tasakjaimat az asztalon. Mit gondol, mi van bennük? Fű? Úgy nézi, mintha trágya lenne. – Na, sipirc! – Vállainál fogva megtolom a még mindig tátott szájjal engem bámuló Tae-t.

- Te most csak így kiteszel engem? – kérdezi.

- Ja, úgyhogy húzz bele, mert különben baromi kínos lesz – válaszolom, de ekkor már szerencsére elindul a szobám felé. – Két percet kapsz, hogy felöltözz! – kiáltom utána, majd visszamegyek a konyhába. Bumbi azóta már elindította a kávéfőzőt. Az ÉN kávéfőzőmet. Mi a fene van ezzel a reggellel?

Minden további szó nélkül elkészítem az italomat, mellettem Bumbi pedig a kávéjával ügyködik. Kifejezetten odafigyelek, hogy még véletlenül se érjünk egymáshoz. Basszus! Akár sorozatgyilkos is lehetne, vagy valami perverz őrült. Nem maradhat itt.

- Nem vagyok sem gyilkos, sem őrült – mondja maga elé bámulva, majd egy utolsót kever a löttyén, és újból letelepszik az asztalhoz. Hangosan kimondtam volna a gondolataimat? A vállam felett figyelem őt, aztán a kulacsomat rázogatva követem és leülök vele szemben. – Egyszerű ember vagyok, de rászedtek. Ahogy téged is. Nincsen hová mennem, ezt már tegnap megbeszéltük.

- Tch... - Hátradőlök a székben és keresztbe teszem az izzadságtól ragacsos, cicanacis lábaimat. Zuhanyozni akarok, ehelyett hallgathatom ennek a gyereknek a süketelését. Amikor ránézek, felhúzza az egyik szemöldökét, ezért inkább elfordulok, és meghúzom az italomat.

- Szabályokat szeretnék – folytatja, és közben szavaival együtt egy ujjal felém csúsztat egy óvszeres dobozt. Ránézek a dobozra, aztán az ő arcára, majd megrántom a vállam.

- Én pedig biztonságos szexet.

- Kezdhetjük akár azzal is...

- Veled? Ne is álmodj, Bumbi – gúnyos mosolyt kap a fintoráért cserébe.

- Bumbi?

- Nem emlékszem a nevedre – mondom lazán, majd újból kortyolok egyet. Rohadtul tudom, hogy Hopie-nak nevezte magát, de milyen név már ez? A Bumbi szerintem sokkal találóbb.