𝐭𝐡𝐞 𝐥𝐢𝐠𝐡𝐭 𝐨𝐟 𝐲𝐨𝐮𝐫 𝐥𝐚𝐦𝐩 /𝚌𝚑𝚛𝚒𝚜 𝚎𝚟𝚊𝚗𝚜 𝚏𝚏./

Three

-Na most már ideje lenne ebédelni, nem? – néztem főnökömre, amikor bejött Rebeca.

- Emma, téged keres egy fiatalember.

- Pillanat és megyek. – mosolyogta rá, majd kilépett az irodából.

- Ki keres téged? Csak nem egy hódoló? – nevetett Chris.

- Nem vicces. – néztem rá dühösen – Gyere utánam. Két percet kapsz. – vettem fel a táskámat a földről és kimentem az ajtón. Kiléptem a kis folyosóról és megláttam Toby-t az egyik széken várakozni. Amikor meglátott felállt és elindult felém.

- Mit keresel itt?

- Szia szerelmem. – kezdte lágy hangon.

- Mit keresel itt? – kérdeztem újra.

- Hát téged bébi. Már hiányoztál.

- Nekem nem.

- Em, adj egy új esélyt.

- Miért kéne? Hogy újra megcsalj? – tettem fel a kérdést.

- Az csak botlás volt. – kezdett szabadkozni.

- Kétszer. Egymás után. – vetettem oda hanyagul.

- De ezúttal más lesz. – és újra ennél a szövegnél tartunk.

- Mi lesz más? – lépett mellém Chris, aki bal kezével átkarolta a derekamat. Érintése alatt bizseregni kezdett a bőröm. – Ki ez a tag Szívem?

- Ja, hát ő csak Toby. Tudod, az exem, akiről meséltem már. – nyögtem ki, mikor már sikerült realizálnom a helyzetet.

- Ó, ez esetben. Dr. Chris Evans. – nyújtotta jobb kezét Toby felé – Emma párja. – tette hozzá, mire a szemben álló fiú lazán megrázta a kezét.

- Toby West.

- Örültem Toby, de nekünk most dolgunk van. – kulcsolta össze ujjait az enyémmel – Ha nem szeretnél tanácsadást kérni, akkor ajánlom távozz. A soha viszont nem látásra. – ment el mellette Chris és kiléptünk az ajtón. Az autó előtt engedte csak el kezem.

- Nem is tudom, hogyan háláljam meg neked. – néztem hálásan Chris-re.

- Elég lesz egy köszönöm is. – mosolygott és beszállt az autóba.

- Akkor köszönöm. – mosolyogtam én is és elindította az autót.

- Egyébként – kezdte, de szeme továbbra is az úton volt – elég nagy pöcs a csávó. Nem is értem hogyan tudtál vele lenni.

- Ne is mondd. – vetettem hátra fejemet – Fogalmam sincs. De rám általában az ilyenek tapadnak.

- Ez biztos?

- Egészen biztos. Eddig mindig így volt.

- De hogy tudtál együtt lenni vele? – kérdezte Chris, miközben megkaptuk a kaját.

- Nem tudom. Első szerelem. Túl nagy volt akkor a rózsaszín köd talán. – gondolkoztam hangosan.

- De pont vele? – nevetett fel jóízűen a férfi.

- Jó na! Inkább együnk ügyvéd úr! – mosolyogtam rá és falatozni kezdtünk.

- Köszönjük! – adtam oda a pincérnek az ételeink árát és egy kis borravalót.

- Tényleg nem kellett volna meghívnod.

- Ezt már megbeszéltük és most kvittek vagyunk legalább. – mosolyogtam rá.