𝐭𝐡𝐞 𝐥𝐢𝐠𝐡𝐭 𝐨𝐟 𝐲𝐨𝐮𝐫 𝐥𝐚𝐦𝐩 /𝚌𝚑𝚛𝚒𝚜 𝚎𝚟𝚊𝚗𝚜 𝚏𝚏./

Four

Ez volt az a kérdés, ami megadta Chris-nek a kezdőlökést. Karjait derekamra téve húzott közelebb magához és ajkait gyengéden tapasztotta enyémre. A csókja. Te jó ég. Karjaimmal átkaroltam nyakát és jobb kezemmel beletúrtam tökéletesen beállított barna hajába. Percekig csókoltuk egymást. Hol ő, hol pedig én húztam vissza magamhoz. Miután elváltunk Chris homlokomnak döntötte sajátját és belenézett a szemeimbe.

- Hú. - csak ennyit tudott kimondani, én pedig lehajtottam fejem mosolyogva – Nézz rám kérlek. – suttogta.

- Hű. - néztem bele szemeibe továbbra is mosolyogva.

- Ezt nem kellett volna. – mondta ki és közben hátrált pár lépést.

- Mi? – kérdeztem teljesen lesokkolódva, de Chris már kinyitotta az ajtót és kilépett rajta.

Enyhe sokkba estem. Szóval, aranyos, jó fej, megcsókol és lelép?

Péntek reggel fáradtan nyújtózkodtam az ágyamon. Fürdőbe lépve elborzadtam a látványon. Szemeim vörösek voltak, alattuk elég nagy karikák. Gyorsan elvégeztem reggeli teendőimet és rohantam az irodába. Kilencre tárgyalásra megyünk. Azaz remélem, hogy én is megyek a tegnapi után.

Fél kilenc körül értem be az irodába.

- Jó reggelt Rebeca! – köszöntem mosolyogva az asszisztensnek.

- Jó reggelt! Chris már bent van, menj nyugodtan. – biccentett kedvesen a főnök irodája felé.

Magassarkúm kopogásán kívül semmit nem hallottam. Megálltam az ajtó előtt, megigazítottam a ruhám és bekopogtam.

-Gyere! – hallatszódott bentről jellegzetes hangja.

A kilincset lenyomva léptem be az irodába. Chris a kanapén ült ölében a hatalmas papírkupaccal. Körülötte néhol fellelhető egy-két kupac még. Szemeit rám emelte. Egyszer – vagy inkább tizenegyszer – végigfutatta tekintetét rajtam. Egy fekete ruha volt rajtam. Csipkés felsőrésszel és térd fölött érő szoknyával.

-Jó reggelt! - erőltettem mosolyt magamra.

Chris végighúzta tenyerét arcélén és rám mosolygott.

- Jó reggelt! – csúszott arrébb a kanapén, jelezve, hogy üljek mellé.

- Most melyikre is megyünk pontosan? – kérdeztem elvéve egy papírt az asztalról.

- A Summers-ügyre. – mondta fel se nézve az ölében tartott aktából.

- Na az legalább érdekes. Mindig is érdekelt az adócsalás. – nevettem – Kávét ittál már?

- Nem. – felelte, én pedig felállva helyemről indultam el a kávéfőző felé, ami Chris asztala mögött volt az ablaknál.

Amíg vártam, hogy lefőjön kinéztem az ablakon. Elindult az élet a városban is. Egy anyuka éppen a kisgyereke kezét fogva haladt át az úttesten. Egy kedves idős néni pedig a boltból jött kifelé. Gondolataimból két kéz szakított ki. A derekamon. Chris a nyakhajlatomba tette fejét és lágyan belecsókolt.

-Direkt vetted fel ezt a ruhát? – kérdezte rekedtes hangon.

Karjaiban megfordulva ráraktam kezem mellkasára.

- Lehet. – mondtam incselkedve.

- Lehet? – kérdezett vissza.

Beharaptam alsó ajkam és úgy néztem rá. A férfi még közelebb jött hozzám, ha lehetséges.

- Meg akarlak csókolni. – jelentette ki, azt, amit tegnap este is.

- Hogy utána kisétálj az ajtón és minden nap eljátszd ezt? Kösz, de nem. – suttogtam fülébe, majd elhúzódtam tőle.