𝐭𝐡𝐞 𝐥𝐢𝐠𝐡𝐭 𝐨𝐟 𝐲𝐨𝐮𝐫 𝐥𝐚𝐦𝐩 /𝚌𝚑𝚛𝚒𝚜 𝚎𝚟𝚊𝚗𝚜 𝚏𝚏./

Five

Visszaérve az irodába pakoltuk el a mai anyagokat. Egy kis rendrakás után fáradtan ültem le a kanapéra és ittam bele a már kihűlt kávémba. Chris az asztalánál ült és egy határozatot írt a gépén. Az óra délután négy óra huszonhárom percet mutatott. Kávémat felhajtva keltem fel a díványról és dobtam ki a papírpoharat. Elindultam Chris felé és megálltam mellette. Felnézett rám és elmosolyodott. Arrébb csúsztatta a papírokat az asztal széléről én pedig felültem rá.

- Meddig tart még? – kérdeztem három perc múlva. Chris ismét felnézett rám, majd rányomott a gépen a nyomtatásra és a mellette lévő nyomtatóból megjelent az a lap, amit írt. Gyorsan aláfirkantotta a nevét és felállt. Elém lépett és megérintette az arcomat.

- Mennél már? – tette fel a kérdést.

- Jó lenne már végre valami normális ruhát felvenni. – nevettem el magam. Kicsit feljebb csúszott a szoknyám, amikor leugrottam az asztalról. Chris is észrevette és kicsit elkalandozott tekintete fedetlen combomon. Nem mondom, hogy nem vettem észre, de nem akartam, hogy tudja. Próbált észrevétlen maradni.

- Akkor indulhatunk. – bújt bele fekete zakójába.

Felvettem a táskámat a kanapéról, majd kiléptünk az irodából. Chris bezárta az ajtaját és együtt lépkedtünk végig a keskeny folyosón.

Autójába beszállva indultunk immáron a lakása felé. Egy fekete farmert és fehér pólót kaptam magamra abban az öt percben, amikor a lakásomban voltunk. Chris tőlem mindössze csak tizenkét percre lakik. A motort leállítva kiszálltunk egy panelház előtt. A férfi a negyedik emeleten nyitotta ki előttem a barna ajtaját. A hosszú folyosó után – ahol levettük a cipőnket és letettem a kabátomat – egy nagy nappali tárult elém és azon túl pedig a hatalmas konyha volt.

- Nagyon szép lakásod van. – ültem fel az egyik bárszékre, ami a konyhapult előtt helyezkedett el.

- Köszönöm. – mosolyodott el – Kérsz valamit inni, amíg nem lesz kész a vacsora? – kérdezte a pult másik oldalán állva.

- Narancslevet, ha van. – hajoltam át a pulton és a férfi után néztem, aki a hűtőben kotorászott.

- Még szép, hogy van. – tette le elém a poharat.

- Köszönöm. Na és mit csinálunk?

- Én palacsintára gondoltam. – nézett rám és egy kis mosoly bujkált a szája sarkában.

- Segítek. – pattantam fel a székből, majd Chris mellé léptem a pult másik oldalán.

- Átöltözök előtte, ha nem bánod.

- Dehogy. – mosolyogtam – Nem várhatom el, hogy ingben kezdjünk el sütni.

- Úgy gondoltam, hogy én csinálom, te pedig nézheted.

- De én szeretnék segíteni. – mosolyogtam rá – Szóval, hol van a liszt? – kérdeztem tőle, majd miután elém tette elindult a szobája felé én pedig összeállítottam a tésztát.

- Nagyon finom lesz. – állt mögém és beleszimatolt a levegőbe, majd a jobb kezével elvett a mellettem lévő tányérról egy összetekert palacsintát.

- Hé! – szóltam rá megfordulva, de már csak a szájából kilogó ételt láttam.

- Mondtam, hogy finom. – jött vissza előző helyére. Mögém. Azaz most előttem volt.

- Akkor jó. Mindjárt kész és én is ehetek nem csak te. – öltöttem ki rá a nyelvem és visszafordultam a sütő felé.

- Miért nem szóltál? Átvettem volna. – nézett rám komolyan.