𝐭𝐡𝐞 𝐥𝐢𝐠𝐡𝐭 𝐨𝐟 𝐲𝐨𝐮𝐫 𝐥𝐚𝐦𝐩 /𝚌𝚑𝚛𝚒𝚜 𝚎𝚟𝚊𝚗𝚜 𝚏𝚏./

One

Ébresztőm rikácsoló hangja miatt elég nagy eséssel értem a padlóra. 6:01. Becsoszogtam mamuszomban a konyhába és elkészítettem magamnak a jól megszokott zöld teámat. Amíg meghűlt elmentem elvégezni a dolgaimat és felöltöztem. Visszasétáltam a konyhába, megreggeliztem, majd felvéve a magassarkúmat dobáltam bele a táskámba minden – szerintem – fontos dolgot.

Már Private Alley-ben voltam. Azt írták 202. Már csak meg kéne találnom. Pár perc bolyongás után végre elém tárult egy piros téglás épület. 202. Odaléptem az ajtóhoz és megnyomtam az egyetlen kapucsengőt. A külső bejárat egy hangos csipogással jelezte, hogy beléphetek. Belöktem magam előtt a nagy ajtót, ami nagy csapódással tudatta mindenkivel, hogy itt vagyok. Hoppá. Szép kis bemutatkozás lesz ez így első nap. Becsuktam magam mögött és elindultam a következő ajtó felé. Lenyomtam a kilincset és beléptem – most már tényleg – az irodába. Jobbra néhány szék, balra egy nagy bőr kanapé volt kirakva gondolom az ügyfeleknek. Velem szemben egy nagy pult helyezkedett el, ami mögött egy aranyosnak tűnő negyvenes nő ült. Jobbra mellette volt egy vizes tartály, mellette pedig egy asztal teli újságokkal. A pulttól balra nyílt egy folyosó.

- Jó reggelt! – köszöntem oda a hölgynek.

- Jó reggelt! Miben segíthetek? – mosolygott rám aranyosan.

-  Jajj bocsánat, Emma Wagner. – nyújtottam felé a kezem.

- Rebeca Reynolds. – fogadta el a kézfogást.

- Utolsó éves egyetemista vagyok. Öhm tegnap kaptam egy e-mail-t, hogy ma nyolcra jöhetek dolgozni. Gyakornok leszek, ha minden igaz. – mosolyogtam.

- Jaj, igen. Mondta a főnök, hogy lesz segítsége a sok munkában. De még nincs bent. – nézett az órájára – Addig ülj le a kanapéra. Reggeliztél már? – kérdezte.

- Igen, mielőtt eljöttem otthonról. – válaszoltam neki – Ön mióta dolgozik itt?

- Kérlek tegezz. Nem vagyok én olyan öreg. – nevetett Rebeca.

- Örömmel.

- Hát, ha jól számolom már 5 éve biztos. A főnök nagyon jó fej. Fiatalos, energikus és nagyon jó ügyvéd.

- Már alig várom, hogy elkezdjek dolgozni. – mosolyogtam rá – Kiskorom óta embereken akarok segíteni. Olyan embereken, akik ártatlanok.

- Jó szakmát választottál.

- Remélem el is tudok helyezkedni, majd a gyakornoki három év után. – sóhajtottam fel.

- Biztos. Ha a főnök tanít akkor pedig szinte fix, hogy itt fogsz dolgozni nálunk.

Jó, hogy előbb értem be, viszont így már negyed órája várok. Rebeca elkezdte fogadni a hívásokat. Durva, hogy már nyolc előtt ennyi ember hívja őket. A pult mögött álló nő felajánlotta, hogy megmutat néhány dolgot a számítógépen, amire lehet, hogy szükségem lesz. Rebeca éppen a beiktatást mutatta, amikor nyolc óra előtt öt perccel nyílt az ajtó. Felnéztem a gépből és megláttam az ajtóban leendő főnökömet. A férfi körülbelül 34 éves lehetett. Fekete öltöny fedte testét, fehér ingje és nyakkendője tökéletesen állt rajta, lábát pedig egy barna bőr cipőbe bújtatta. Kezében aktatáskája szintén fekete színben pompázott. Barna haja oldalra fésülve és egy kis borosta is látszódott arcán. Szemét napszemüveggel takarta el.

-Jó reggelt Chris! – köszönt neki először Rebeca – Ő itt – kezdte a nő, de Mr. Evans félbeszakította.

- Emma Wagner. – mosolygott rám a főnök – Már alig vártam a találkozást! Dr. Chris Evans. – nyújtotta felém kezét. Kiléptem a pult mögül, majd mosolyogva fogadtam el. Istenem, ez a pasi a sírba fog vinni.