𝐭𝐡𝐞 𝐥𝐢𝐠𝐡𝐭 𝐨𝐟 𝐲𝐨𝐮𝐫 𝐥𝐚𝐦𝐩 /𝚌𝚑𝚛𝚒𝚜 𝚎𝚟𝚊𝚗𝚜 𝚏𝚏./

Seven

Már vagy egy órája tekerünk céltalanul a városban. Rengeteget nevettünk, aztán megálltunk az egyik parkban fagyizni.

- Megkóstolod? – nyújtottam felé a csokis csodámat, mire ő megnyalta azt.

- Finom. – mosolygott és ő is ugyanezt tette.

- Itt maradt egy kis – csókolt meg én pedig azonnal viszonoztam – eper. – döntötte homlokát az enyémhez.

- Köszönöm.

- Nem igazi a randi csók nélkül. – vigyorgott rám.

Leültünk az egyik padra és most minden gátlás nélkül beszélgettünk, nevettünk és csókolóztunk, amikor kedvünk tartotta. Mert most nem érdekelt igazán egyikünket sem a külvilág. Csak mi voltunk.

Mielőtt hozzám értünk volna átugrottunk Chris pár cuccáért – ugyanis ma nálam éjszakázik -, majd elkezdtünk vacsorát csinálni.

- Lefutok a boltba. – jött mögém miközben vágtam a húst.

- Mi kell, ami nincs itthon? – fordítottam felé a fejemet.

- Csak hozok fel egy kis nasit a filmezéshez. Tudod, mert megígérted, hogy nézünk egy filmet, amit én választok.

- Hogy is felejthetném el. – kuncogtam –Vigyázz magadra! – adtam egy puszit az arcára.

- Mindjárt jövök. – indult el az ajtó felé, majd kilépett rajta.

Már felraktam a húst a serpenyőbe, amikor nyílt a bejárat.

- Itt is vagyok. – kiáltott be a konyhába.

- Már hiányoztál. – fordultam meg és akkor szembe találtam magam a nagybetűs férfivel, aki egy szál rózsát tartott a kezében.

A szavam elakadt, fogalmam sincs mit kéne most csinálnom. Csak bámulom az előttem álló Chris-t és mosolygok, miközben közelebb lépked hozzám.

-Tudod – kezdte el – rengeteg dolog kavargott bennem a legelső csók után. Azt éreztem ez így nem helyes, mégis csak a főnököd vagyok. Aztán másnap megjelentél abban az őrjítően szexi ruhában az irodában és elkezdtél velem „játszani". Közel engedtél magadhoz, aztán úgy löktél el, hogy fájjon. Ott értettem meg igazán, hogy te mit éreztél, amikor én elmentem a csókunk után. Nem akarlak még egy pillanatra sem más mellett látni. – itt vett egy nagy levegőt – Szóval, szeretném, ha több lenne ez kettőnk között. Több lenne, mint barátság „extrákkal". Mit szólsz? – nyújtotta felém rózsát.

Én csak közelebb mentem hozzá és amilyen gyorsan csak tudtam megcsókoltam. Derekamra csúsztatta kezeit és közben szorosan magához ölelt. Miután elváltunk egymástól mélyen a szemembe nézett.

- Lennél a barátnőm? Vagy hogy mondják a mai fiatalok? – nevetett fel kínosan.

- Minden vágyam teljesült ezzel a kérdéssel Mr. Evans. – csókoltam meg újra.

HÉTFŐ

- Majd azért csörgess meg, ha végeztél. – adott egy gyors csókot a számra mikor megálltunk az egyetem előtt – Lehet nem veszem fel, de legalább tudom, hogy elindultál.

- Mindenképpen. Szeretlek! – szálltam ki az autóból – Aztán nyerd meg. – mosolyogtam rá és csuktam be a jármű ajtaját.

Belépve az épületbe azonnal megláttam a tanárnőt, aki – a jelek szerint – engem várt. Ajtaját kinyitva előttem léptem be az antik bútorokkal teli szobába. Elkezdtük átbeszélni a dolgokat. Kérdezgetett a gyakorlatomról, amit nagyszerűen hárítottam. Mégse mondhatom el, hogy időközben összejöttünk. Viszonylag hamar végeztünk, nem volt több egy óránál. Kifelé menet megcsörgettem Chris-t, de nem vette fel. Ezek szerint tárgyal. Felszálltam az első buszra, ami a bíróság felé ment, majd húsz perc zötykölődés után végre leszálltam a hatalmas épület előtt. Benyomtam magam előtt a nagy ajtót, majd lerakva a táskámat a szalagra átléptem a beléptető kapu alatt. Felmentem a másodikra és ott megkerestem a kilences tárgyalót. Éppen jött ki egy őr, én pedig „helyet cserélve" vele léptem be. A bíró rám nézett, aminek köszönhetően mind a vád jobbról, mind a védelem balról – azaz Chris – hátra néztek. Barátom arcán egy vigyor jelent meg.

- Szabad a kedves nevét? – kérte a kissé idősödő bíró.

- Emma Wagner. Jogász hallgató. Dr. Chris Evans gyakornoka. – mosolyogtam és helyet foglaltam az említett személy mellett.

- Szia. – simította végig alig feltűnően a combomat a férfi.

- Szia. – mosolyogtam.

A tárgyalási szünetben elfutottam a mosdóba, de amikor mentem kifelé véletlen rányitottam valakire az ajtót.

- Jézusom. – kaptam a szám elé – Bocsánat.

- Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen szép hölgy így arcon vág egy ajtóval. – nevetett fel a férfi – Te nem Evans gyakornoka vagy? – húzta fel a szemöldökét a szőkésbarna hajú pasi.

- De. Személyesen. Maga pedig a vád, ha nem tévedek.

- Úgy bizony. Dr. Chris Hemsworth. – nyújtotta felém jobb kezét.

- Emma Wagner. – fogtam meg a kezét.

- Szerintem ideje menni, mert mindjárt kezdünk. – engedett be maga előtt.

Chris furcsán nézett ránk, majd a székből felpattanva jött oda.

- Á, már hiányoztál Evans. – nézett megvetően barátomra.

- Tudom. – villantott Chris egy ezer wattos mosolyt a másikra.

- Csak vigyázz, nehogy lecsapjam a kis gyakornokodat a kezedről. – kacsintott rám, majd leült a helyére. Szemeim kitágultak. Hogy mi van?

Chris csak rám nézett és ő is visszaült a helyére. Mellé sétáltam, megfogtam a vállát, mire felnézett rám.

-Ma megyünk hozzám? – kérdeztem tőle, de ő csak megrántotta a vállát – Na, ennek örülök. – mondtam kicsit flegmábban, majd leültem és elkezdődött újra a tárgyalás.

Chris megnyerte a per első részét, de a biztos majd csak két hét múlva lesz. Ott derül ki minden. Utolsóként léptünk ki az épületből és elindultunk Chris kocsija felé.

- Miért vagy ilyen feszült? – raktam rá kezem combjára, miután beszálltunk. Teste megfeszült, állkapcsát összeszorította.

- Ez most komoly? – kérdezte kínosan nevetve – Bejössz a tárgyalóba az egyik legfőbb ellenségemmel. Nevetve, jókedvűen. Szerinted milyen érzés volt, amikor azt mondta, hogy lecsap a kezemről? – akadt ki teljesen.

- Te féltékeny vagy? – mosolyogtam rá.

- Dehogy vagyok. – mondta gyorsan és elindította a motort.

- Akkor vigyél haza légyszi. – néztem ki az ablakon.

- Miért? – kérdezett vissza.

- Mert haza akarok menni. – mondtam úgy, hogy nem néztem rá.

- Jó.

Sziasztooook! Hatalmas öröm, hogy vége a vizsgaidőszaknak, tehát új rész! Remélem nektek is tetszik és vártátok már! További szép estét! Találkozunk a következő részben! Legyetek jók!

fcknglv