Amanda szemszöge
Ma reggel a napsugaraira keltem. Ne hogy elhidd. Az ébresztőm rettenetes hangjáa keltem fel. Kikapcsoltam és kikeltem a pihe puha ágyikómból. Nem volt szívem ott hagyni az ágyat de muszáj volt. Aztán megfogtam a már este kikészített ruhám és befoglaltam a fürdőt Átöltöztem sminkeltem megcsináltam a hajam aztán lementem.
Apa:Kicsim muszáj elmenned?-nézett rám aggódó szemekkel
Én:Sajnálom Apa!-mentem el mellette. Ettem valami kis szenyót és felmentem. Mikor megnéztem a telóm láttam hogy Anna hívott. Visszahívtam:
Anna:Szia kicsim! Na mizujs?
Én:Sziaa! Nem rég keltem! Most fogok indulni a gépre!
Anna:Jó rendben! Kimegyek majd érted!
Én:Okés! Na de megyek! Sziaa!!-tettem le. Levittem a bőröndöm elköszöntem aputól és mentem a reptérre.
-Reptéren-
Mikor ideértem kicsit szarul éreztem magam. Nem merem aput itthon hagyni egyedül. Mindegy már nincs visszaút.
-Kérem az Osloi járatra várok szálljanak fel!-hát igen..elindultam a tömeggel együtt a gépre. Mikor felszálltam leültem és vártam. Sok ember ment el mellettem. Kicsit izgultam mivel nem nagyon ültem még repülőn. Mikor felszálltunk akkor megnyugodtam hogy nem kell fél órát várni a felszállasra. Írtam Annának hogy most szállt fel a gép. Most jön egy 2 órás út.
-2 óra múlva-
Most szálltam le és már a csomagomat is megkaptam. A szememmel kerestem Annát de nem találtam. Felhívtam.
Én:Szia Anna! Merre vagy? Most szálltam le!
Anna:Szia kicsim! Gyere ki a parkolóba!-tette le. Kimentem a parkolóba és megláttam Annát. Gyors léptekkel indultam meg felé. Mikor odaértem egyből megöleltem. Már nagyon hiányzott.
Anna:Szia! Hiányoztál!-ölelt vissza.
Én:Te is nekem!-szorítottam magamhoz.
Anna:Na ülj be és megyünk haza!-beültem a kocsiba. Megnéztem az időt. Még 10 óra volt. Anna berakta a bőröndömet a csomagtartóba majd ő is beült a kicsiba és elindultunk.
Anna:Kb délre haza érünk!-nézett rám
Én:Oksa!-mosolyogtam. Elindultunk. Oslo nagyon szép hely! Régebben is jártam itt csak akkor anya és apa is jött.
Anna:Kincsem..neked hiányzik Anya?
Én:Igen nagyon! De..mostmár próbálom feldologzni. 4 éve ment el. Szóval igen!-erre nem mondott semmit. Néztem ki az ablakon. Felnéztem az égre.
Anna:Ott van fent! Biztonságba! És jó helyen!
Én:Tudom! Minden nap felnézek az égre. Néha még este is kimegyek és nézem a csillagokat!-erre csak halványan elmosolyodott. Beszélgettünk még erről. Aztán megálltunk. Egy nagy kertes ház előtt.
Anna:Megjöttünk!-szállt ki. Én is kiszálltam. Majd Gergő(Anna férje)kirohant az ajtón. Megölelt majd a bőröndömet megfogva ment be. Mi is bementünk Annával. Nagyon sokat változott ez a hely 5 év alatt. Teljesen más lett.
Gergő:Nem vagytok éhesek?
Én:Talán egy picikét!-fogtam meg a pocim
Gergő:Gyere egyél!-leültünk és mint egy nagy család enni kezdtünk. Közbe beszélgettünk stb. Mikor végeztünk a kiskoromról meséltek. Anna és Gergő több mint 10 éve házasok. Kb ők neveltek fel.
Gergő:Menj fel a szobádba nyugodtan!-felálltam és a szobámba mentem. Rögtön a falon logó családi fotót vettem észre. Boldogok voltunk. Majd tovább nézelődtem. Anyuról és rólam rengeteg kép van kint. Kipakoltam a bőröndöm majd ledőltem az ágyra. Ezt a tevékenységem a telefonom zavarta meg. Apa hívott. Felvettem.
Apa:Szia Ami! Hogy vagy?
Én:Szia apu! Jól vagyok köszi! Te?
Apa:Énis jól vagyok! Milyen ott Troforsba?
Én:Egész jó! Bár hiányzik Anglia!
Apa:Elhiszem! Majd jössz látogatni?
Én:Persze mindenképp!-mondtam nyugott hangon.
Apa:Jólvan! Na megyek vár a munka! Szia kicsim!
Én:Szia apu!-és letettem. Bebújtam az ágyba és elnyomott az álom.
-20 perc múlva-
Egy kislány hangjára keltem. Lementem majd láttam hogy Anna és egy tündéri 11-12 éves kislány a konyhába beszélgetnek.
Én:Haliho!-ültem le
Anna:Jó reggelt! Ő Emma a szomszéd kislány!
Emma:Szia!-jött oda és megölelt.
Én:Sziaa! Én Amanda vagyok!-öleltem vissza. Nagyon kis aranyos volt.
S
zóval Emmával beszélgettem játszottam és még filmet is néztem. Kb 7 óra fele kopogtak. Mentem és kinyitottam.
Srác:Szia! Emmáér jöttem!
Én:Rendben! Gyere be szólok neki!-léptem arrébb. Felmentem a szobába.
Én:Emma gyere! Jöttek érted!-álltam meg az ajtóba.
Emma:Megyek!-rohant le. Utána mentem.
Srác:Na szius! Milyen volt itt lenni?
Emma:Nagyooonn joo!!-mosolygott rám.
Anna:Ohh szia Martinus! Kérsz valamit?-nézett rá
Martinus:Nem köszi! De akkor mehetünk Emma?-nézett a kishugára
Emma:Uhuumm! Csak várj egy picit!-rohant oda hozzám
Én:Na sziaa!-öleltem meg.
Emma:Majd még talizunk!-ölelt vissza. Majd Martinussal együtt ment haza. Felmentem a szobámba össze szedtem a fürdéshez való cuccokat és befoglaltam a fürdőt. Mikor végeztem a fürdéssel elvégeztem az esti rutinom és visszamentem a szobámba. Néztem egy filmet aminek a felénél majdnem bealudtam szóval kikapcsoltam feltettem a telómat töltőre lekapcsoltam a villanyt és elaludtam.
Hii! Itt az első rész is. Remélem tetszik❤
