Your Eyes Tell || Vkook *BEFEJEZETT*

2️⃣

Taehyung

Egész tesin Jungkook közelében próbáltam maradni és figyelni, mire hogyan reagál vagy mi tetszik neki és mi nem. Már az első nap, mikor belém ütközött, tudtam, hogy nem mehetek el emellől a fiú mellől. Aranyos volt ahogy próbált elvegyülni az osztály kocka felénél. Hoseok, Jin és Namjoon nem igen szerették a sportokat, főleg nem a focit ami ezen az órán is volt.

Beadtam a tanárnak, hogy ma igazából nem érzem valami jól, így nagylelkűen megengedte, hogy én is csak a lelátón nézzem a többieket, mint ők. Jungkookra szavak nem voltak, hogy mennyire tetszett nekem. Nem vallottam magamat sosem melegnek, csak szerettem azt ami szép és figyelemre méltó. Jungkook pedig az volt.

- Taehyung!- futott hozzám Jimin, az orrát fogva, könnyes szemekkel.

- Mi a baj?- fogtam arcát a mancsaim közé.

- A labda...- folyt le egy könnycsepp a szeméből.

- Melyik volt az?- ráncoltam össze a szemöldökömet.

- Yunho...

Jungkook

Vígan néztem a foci meccset, Jin, Namjoon és Hoseok társaságában, amíg meg nem láttam, hogy Taehyung vörös fejjel, összeszorított öklökkel, nagy erővel sétál Yunho felé.

Alig volt időm pislogni, mert szinte azonnal neki ugrott. Kerek szemekkel néztem végig ahogyan a tanár próbálja leszedni az alatta tétlenül fekvő fiúról.

- Tae!- rohat oda Jimin is, majd a vállára fogott.

Taehyung puffogva engedte el, hagyva, hogy a tanár leszedje a másik fiúról, akinek szinte ömlött az orrából a vér. Hirtelen minden világos lett. Jiminnek a ladba eltalálta az orrát, ami miatt le kellett ülnie. Taehyung ezt megtudta és ugyan azt tette Yunhoval, amit ő Jiminnel.

Micsoda délceg lovag...

Vajon Jimin csak a legjobb barátja vagy valami más is?

- Srácok?- fordultam a mellettem lévők felé.- Jimin és Taehyung között van valami?- kérdeztem rá.

- Neeeem!- felelték egy emberként, egy nagy kuncogással.

- Most... Mi az?- pislogtam értetlenül.

- Jimin az unokatestvére.- válaszolta, Jin.

- Ó...

Most már meg értettem, hogy miért ugrott neki szegény Yunho-nak. A tanár szinte üvöltött Taehyunggal, hogy alig kezdődött el a suli, de már megint verekedik mindenért és mindenkivel.

Tehát tavaly is ilyen volt.

Szerintem, és ahogy a lányokat elnéztem, ő szerintük is, Taehyung csak visszaadta amit a fagyitól kapott. Hiszen nem bántotta máshol Yunho-t csak az orrát. Kevesen állnak ki ennyire a szeretjükért.

- Menjel mosd meg az arcodat és nyugodj le!- mutatott az öltöző felé.- Yunhonak meg hívom a szüleit, valaki meg vigye el a védőnőhöz.

Taehyung csak, megtörölte a száját, aztán lassú léptekkel, a földet nézve ment be a fiú öltözőbe.

- Menj utána, ne hogy valamit szétbarmoljon.- szólt rám a tanár.

Ellenkezhettem volna, de őszintén szólva nem akartam. Hívogató volt a tudat, hogy láthatom Taehyungot idegesen egy helyiségben amiben csak mi ketten vagyunk. Felálltam,majs bementem, egyenesen a másik fiú után, aki már javában, vizes arccal és hajjal ült a padon.

- Szia!- ültem mellé, mosolyogva.- Ha érdekel, szerintem kedves volt, hogy megvédted Jimint.- toltam vállamat az övének, ezzel kicsit meglökve.

- Örülök, de ez nem ment fel a szaktanári alól.- kuncogott.- Miért jöttél utánam? Még az óra fele se ment le.

- A tanár küldött. Félt, hogy átrendezed az öltözőt.- kuncogtam fel én is.

- Persze...- villantotta meg a gyönyörű fogsorát.- Tudom, hogy nem ide illő... De nem akarsz suli után eljönni velem mondjuk egy kávéra? Imádom, de senki sincsen aki eljönne velem a barátaim közül... Ha hiszed, ha nem, nem akarok mást megkérdezni rajtad kívül.

- Szívesen elmegyek veled!- válaszoltam, szinte azonnal.

- Köszönöm.- halkult és mélyült el a hangja, így éreztem, hogy mennyire hálás és, hogy igazán örül.

Hirtelen egy nyilalást éreztem meg a mellkasomban, ezért a kezemet odakaptam, felszisszenve.

- Jól vagy?- fogott a hátamra, tartva engem.

- Persze csak... Egy éve volt egy műtétem és a szívem... Sokszor vírgonckodik.- vicceltem el a dolgot.- Általában akkor szokott ilyen lenni, ha valami nagyon tetszik nekem. Vagy.... Valaki.- néztem rá.

- É... Értem.- vette le rólam a kezeit.- Jobban vagy?- kérdezte pár perc elteltével.

- Persze.- bólintottam.

Éreztem a frusztrált légkökt, ami bejárta aevegőt köztünk. Megint elszúrtad Jungkook...