Your Eyes Tell || Vkook *BEFEJEZETT*

1️⃣3️⃣/1️⃣

Karácsony.

Nektek mi jut eszetekbe róla?

Nekem személy szerint a család. Ilyenkor még apa is itthon van. Minden tele van mézeskalács, bejgli és külön felé karácsonyi étel illattal. Minden tökéletes, kivéve egy valamit.

Engem.

Már egy hete, hogy beszéltem Jiminnel, de még mindig Taehyungon jár az agyam. Mintha köddé vállt volna.

Mikor elegem volt, három nappal ezelőtt, elmentem a házukhoz, de senki sem nyitott nekem ajtót. Úgy gondoltam, hogy ezek szerint le kell róla mondanom, hogy köztünk bármi is történni fog a továbbiakban.

- Kicsim, segítenél?- emelt ki a sütőből két nagy tepsit az anyukám.

- Persze!- siettem hozzá, majd felvettem egy konyharuhát és elvettem az egyiket a kezéből.

- Nem hívod meg Taehyungot is? Apád is jobban megismerné.- kacsintott rám.

- Már...már nem vagyunk jóban.- erőltettem magamra egy mosolyt.

- Mi történt?- kerekedtek ki a szemei.

- Meghalt a húga és egyszerűen... Nem akar már az életébe. Mindent megpróbáltam...- támaszkodtam az asztalra, mert úgy éreztem, hogy a szívem ki fog szakadni a helyéről.

- Részvétem neki... Biztosan nagyon rossz lehet most neki. Hidd el, hogy idővel jobb lesz minden.

- Lehet...- bólintottam.

Már esteledett és anya is majdnem készen volt az étellel, mikor valaki kopogtatott az ajtón. Anya megkért, hogy nyissam ki, ezért kicsit unottan, de oda vánszorogtam, megfogtam a kilincset és kinyitottam. Szinte azonnal lefagytam mikor megláttam, hogy ki kopogott az ajtón.

- Szia.- köszönt halkan, de ugyan olyan gyönyörű mély hangon ahogy szokott.

Mikor már percekig álltunk ott, erőt vettem magamon, becsuktam az ajtót magam mögött ész szinte neki estem az előttem álló fiúnak.

- Mit képzelsz, hogy ide jössz? He?- emeltem fel a hangomat.- Betegre aggódtam magamat, le se szartál! Miért kellett ezt?- könnyeztem be.

- Ne haragudj...- suttogta lehajtott fejjel.

- Ne haragudja.....- kezdtem el mondani de belém fagyott a szó mikor Taehyung háta mögül vakkantott valaki.

Érdeklődve néztem a fiú mögé, ahol egy aranyos kis spicz kutyus volt és bőszen csóválta a farkát, miközben Taehyungot bámulta.

- Ő... A te kutyád?- gugoltam le, hogy jobban szemügyre tudjam venni a picike teremtést.

- Yeontan a neve.- válaszolta egy kis idő után.

- Megzabálom!- visitottam fel, mint egy lány.

- Bocsánatot kérni jöttem, Jungkook.- komolyodott el a hangja.- Nem érdemelted ezt, de nem tudtam mit tenni. Összetörtem a húgom halála után. Alig lehetett felkaparni.

- Értem.- hervadt le arcomról a mosoly, amit még a cuki Yeontan rakott rám.

- Meg tudsz nekem bocsájtani?- kérdezte, miután egy vonalba álltam vele.

- Nem tudom.- ráztam meg a fejemet.

- Ajándékot is hoztam.- vett elő a zsebéből egy apró dobozkát.

Vonakodva, de még is engedtem neki, ezért beinvitáltam a házba. Anyáék igazán jól fogadták, hogy lesz még egy személy is velünk az éjjel és még Yeontannak is jutott pár falat persze.