Your Eyes Tell || Vkook *BEFEJEZETT*

1️⃣2️⃣

Az ősszel együtt, Taehyung is eltűnt. Mintha felszívódott volna. Egyszerűen nem jött iskolába és már csak két nap van vissza a szünetig. Minden jól alakult köztünk, s a húga is meggyógyult végül. Legalábbis ezt mondta nekem. Jimin kerül engem és egyszerűen nem válaszol Tae az üzeneteimre.

- Jimin!- futottam a fiú után mikor megpillantottam hazafele a suliból, a kapuban.- Várj meg!- kezdtem el kapkodni a levegőt, mivel a szívem elkezdett szúrni a gyors futástól.

- Hagyj!- szólalt meg mikor elértem.

- Csak azt mond meg, hogy miért nem jön iskolába?- vágtam elé, így meggátolva, hogy tovább menjen.- Jimin... Tudnom kell.- csuklott el a hangom.

Úgy éreztem, hogy sírni fogok.

- Jungkook!- emelte fel a hangját.- Nem akar látni se téged, se engem se senkit!- csattant fel.- Te vagy a legutolsó személy akit akar. Meghalt a húga. Leállt a lélegzete.- könnyezett be.

Szemeim kikerekedtek, majd elálltam az útjából, hagyva, hogy elrohanjon mellőlem. Térdeim elengedtem, s lerogytam a földre. Nem akar látni, mert meghalt a húga.

Ennek mi értelme van?

Miért?

Miért lökött el megint?

Taehyung

Fájó, könnyes szemekkel ültem az ágyamon, a húgommal közös képemet bámulva. Nem tudtam felfogni azt ami hetekkel ezelőtt történt velem. Nem tudtam feldolgozni ezt a hiányt és fájdalmat. Egyszerűen megszűntem létezni.

- Kicsim... Nem jössz ki enni?- kérdezte meg anya, olyan dél körül.

- Nem.- suttogtam magam elé.

- Csak egy kicsit. Kérlek. Alig eszel.- ült le mellém.

- Neked nem fáj?- gördült le egy könnycsepp.

- Dehogynem.- ölelt át.- Nagyon fáj, de ettől nem áll meg az élet. Te még itt vagy nekem és nem akarlak elveszteni.- puszilt a hajamba.

- Annyira hiányzik...- sírtam el magamat újból.

- Tudom, kicsim.- szorított erősebben.- De ő is azt akarná, hogy egyél.

- Oké.- adtam be a derekamat.- Behoznád?- kértem meg.

- Persze.- állt fel, majd ki is sétált.

Összegörnyedve próbáltam magamon erőt venni, hogy ne törjek ki keserves zokogásban. Belül égett a mellkasom és semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy egyedül lehessek.

Jungkook

Idegesen téptem ki a bejárati ajtót, mire anya felsikkantott a nappaliban.

- Fiam! Olyan vagy mint egy betörő!

Egy szót sem szólva kaptam le magamról a felesleges ruhákat, s futottam fel a szobámba, ahol szinte egy pillantás alatt vágtam be az ajtót és kaptam elő a telefonomat, hátha Taehyung visszaírt azóta.

Nem lehet, hogy nem akar engem látni, nem akar velem találkozni és beszélgetni. Ezt nem hiszem már el! Megígérte nekem és úgy gondolom, hogy amit megígérünk, ahhoz tartjuk magunkat.

Persze, hogy nem írt... Miért is írt volna.