Your Eyes Tell || Vkook *BEFEJEZETT*

7️⃣

Taehyung

Az enyém.

Csak az enyém.

Jungkook egy földre szállt angyal. Ahogy bújik hozzám, amilyen erősen szorít magához, ahogyan mosolyog miközben alszik rajtam... Egyszerűen leírhatatlan érzés és látvány. Hosszú idő után most érzem először, hogy nem unalmas az életem.

Éppen filmet néztünk, de ő már a negyedénél elaludt. Biztos lefárasztotta a nap. Nem tudom elrejteni az érzelmeimet ő előtte. Olyan mintha már az első pillanatban tudtam volna, hogy ő az akit nekem szánt a sors.

Ki akartam kúszni a karjai közül, de amint megmozdultam, jobban kezdett el szorítani. Egy idő után már igazán feladtam, ezért csak becsuktam a szememet és próbáltam én is elaludni.

Jungkook

Reggel kómásan, viszont furán kipihent érzéssel keltem. Oldalra néztem, ahol tegnap Taehyung aludt, de nem volt ott. A fejemben azonnal elkezdtek ugrálni a gondolatok.

Vajon tényleg itt volt tegnap?

Csak képzeltem mindent?

Vagy csak itthagyott?

Összeszűkített szemekkel ültem fel és néztem körül. Minden passzolt a tegmapi nap történéseihez. Kicsit feszülten vakartam meg a tarkómat, majd kikászálódtam az ágyból.

Tudtam, hogy anyáék ilyenkor még alszanak, mert ahogy észre vettem, még csak reggel hét óra van. A szememet törölgetve lepkedtem le a lépcsőn, egészen a konyha felé ahol... Kávé és palacsinta(???) illat volt.

Kerek szemekkel néztem végig ahogy Tae csípőjét rázva, dudolgatva, csinálja a reggelit. Nem tudtam felfogni, hogy egy ilyen fiú, hogy lehet ennyire aranyos.

- Jó reggelt.- köszöntem neki.

- Szia!- pattant hozzám, s megpuszilta a számat, mi melegséggel töltött el.- Ülj le! Mindjárt adom a reggelidet.- kacsintott rám, mi megjobban zavarba hozott.

Alig vártam kettő percet, már jött is a három nagy amerikai palacsinta és a kávé. Mosolyogva néztem az ételre, aminek valami isteni illata volt.

- Bátorkodtam benézni a hűtőbe. Ha persze nem baj.- mondta, miközben egy újabb palacsintát kezdett el sütni

- Ugyan... Köszönöm a reggelit.- mosolyogtam rá, de ezt ő nem látta.

Bárcsak láthatta volna...

Taehyung

Nem maradtam Jungkookéknál sokáig, csak reggelire. Sajnos semelyik szülője sem ébredt fel, mire nekem mennem kellett. Minden reggel muszáj bemennem a kórházba Soyan-hoz. Éppen anyukámmal beszéltem a buszon.

- Igen, anya már megyek.- mosolyodtam el, egy plüssmacival a kezemben

- Ne felejtsd el, hogy ma van a szülinapja! Vidítsd fel!

Hallottam a mosolyán, hogy mosolyog, mi engem is mosolygásra késztetett. Anya mindig is egy pozitív, erős személy volt és ezért irigyeltem is. Nekem ő volt az a személy akire felnéztem.

Viszont volt egy másik személy akit ennyire tiszteltem. Ez pedig Jungkook volt. Nem mindenki esik át egy ilyen szíven mint ő. Emellett nem ítélt el már az első percben és nem gondolta rólam azokat a dolgokat amiket egy menő srácról gondolnak.