Taehyung
Imádtam Jungkook ajkait. Olyan puhák, édesek és finomak voltak... Egész nap tudtam volna csókolni őt. Viszont az idilli pillanatunkba, az rontott bele, hogy hirtelen ráharapott az alsó ajkamra, s felnyüszített.
Szemeim nagyra nyíltak, szívem pedig hevesen kezdett el kalapálni. Görcsösen dőlt el az ágyán, a mellkasát szorongatva. Nem tudtam jobb ötletet, kiabáltam az anyukájának, mire az apjával együtt úgy szaladt be a szobába, mintha puskából lőtték volna ki őket.
- Te vagy Taehyung?- szűkítette össze a szemeit a családfő, miközben Ms.Jeon lenyeletetett Jungkookkal valami bogyót.
- I...igen.- bólintottam.
- Sokat hallottam már rólad.- sétált oda a fiához, s valamilyen pózba elhelyezte, Kook testet.
Magam sem tudom, hogy ez miért és hogyan történhetett meg. Múltkor még mikor itt aludtam, nem történt semmi baj. Lehet, hogy változik Jungkook állapota? Vagy mi lehet a baj?
- Jobban lesz...?- néztem Jungkook anyukájára.
- Beadtam neki egy erős vérnyomás csökkentőt. Ha nem lesz jobban, ki kell hívni a mentőket.- sápadt el teljesen az arca.
- Muszáj visszamennem dolgozni...- sétált az ajtóhoz, Jungkook apukája.- Bármi van, szóljatok.- hagyott ott minket teljesen.
- Beszélek vele.- állt fel, Ms.Jeon.- Vigyázz a fiamra.- simított a vállamra, s ő is ott hagyott minket.
Jungkook szinte percek alatt mély álomba zuhant. Annyira lassú lett a szívverése, hogy csoda, hogy még él és lélegzik.
- Nem akartalak felzaklatni.- kezdtem el a haját simogatni.- Nehéz nekem is, tudod? De ha komolyak az érzelmeink akkor mi mindent kibírunk, legyen az bármi is. Sosem találkoztam még ilyen emberrel, mint te vagy.
Jungkook már nem ébredt fel aznap.
Jungkook
Nehezen nyitottam ki a szemeimet, s realizáltam, hogy itthon vagyok. Talán csak egy álom lett volna, hogy Taehyung ide jött és megcsókolt? Lassan ültem fel, körbe nézve a szobámban, hátha nem álom volt, de semmi sem változott. Fájó mellkassal álltam fel, majd sétáltam le a lépcsőn, lassan, óvatosan, hogy nehogy elessek.
- Anya?- engedtem ki a hangomat.
- Kicsim!-rohant oda hozzám.- Feküdj vissza de azonnal!- tette csípőre a kezét, majd elkezdett visszafele toloatni.
- Anya!- szóltam rá.- Mi történt?- kérdezte meg végül, mikor felértem vele az oldalamon.
- Tegnap Taehyung felzaklathatott téged. Nyugtatót kellett bevenned. Nagyon gyors volt a szíved. Már féltem, hogy szívrohamot kaptál. Nem Tudom, hogy mit csinált vagy mondott, de a jövőben lehetne óvatosabb. Nem vicc az ami veled van.
- Akkor nem álmodtam.- suttogtam magam elé.
- Micsoda?- emelte fel a szemöldökét.- Nem hallottam.- hajolt hozzám közelebb.
- Semmi.- ráztam meg a fejemet.
- Feküdj vissza az ágyadba, hozok neked mindjárt valami finomat.- kacsintott rám.
- Oké...- adtam be a derekamat.
Ha itt volt Tae akkor miért nem írt legalább egy üzenetet messengeren?
VOUS LISEZ
Your Eyes Tell || Vkook *BEFEJEZETT*
Fanfiction-Amint belenéztem, mogyoró barna szemeibe, tudtam. Tudtam, hogy ő az igazi. Az egyetlen akit én ezen a földön szeretni fogok, egészen a halálom napjáig-
