Külső szemszögből:
Jungkook már többé nem nyitotta ki a szemét. Élni akart Taehyungért, de a szíve már nem bírta. Nem találtak időben új szívet neki, így pár napon belül meghalt. Taehyung összeroppant. Napokig csak ivott és nem látott értelmet semmiben. Jungkook volt az első ember akibe beleszeretett oly' annyira, hogy képes lett volna oda adni az életét, csakhogy a másik fiú élhessen tovább. Egészen addig folytatta ezt az életstílust, amíg ő számára is be nem következett egy végzetes este.
A zene üvöltött a kocsijában, a vodkás üvegben pedig már alig volt valami amit meg tudott volna inni, de ő mégis, megállás nélkül itta, mintha csak víz lenne benne. A szíve fájt, a szeméből pedig könnyek folytak.
Egyértelmű volt.
Nem tudott Jungkook nélkül élni vagy létezni ebben a dimenzióban. Szinte már az őrulet határán táncolt, mikor meghallott magamellől egy ismerős hangot.
- Most mi a terved? Leiszod magadat és neki hajtasz egy másik kocsinak?- kérdezte gúnyosan, a már csak Taehyung emlékeiben elő Jungkook.
- Veled akarok lenni...- csuklott el a hangja.
- Nem akarom, hogy meghalj. Élned kell. Élj értem! Azért amiért belém szerettél! Az életbe amit kaptál. Ne dobd el csak azért mert én nem tudtam itt maradni.
- Jellemző rád. Kedves vagy és okos.- horkantott fel, beletaposva a gázba.
- Tae mit csinálsz?- kérdezte ijedten a képzelt személy.
- Úton vagyok hozzád, szerelmem.- mondta ki az utolsó szavait, majd egy éppen szembe jövő autónak nekiment, így szinte azonnal meghalt.
A másik autóban lévő személyek alig élték túl, de még időben tárcsázta a mögöttük lévő kocsiban lévő asszony a mentőket. Taehyungra az eset után rá sem lehetett ismerni, olyan sérüléseket szenvedett a helyszínen, viszont végre beteljesült a vágya, amit már egy teljes éve kívánt.
Jungkookkal lehetett a végtelenség tengerén.
YOU ARE READING
Your Eyes Tell || Vkook *BEFEJEZETT*
Fanfiction-Amint belenéztem, mogyoró barna szemeibe, tudtam. Tudtam, hogy ő az igazi. Az egyetlen akit én ezen a földön szeretni fogok, egészen a halálom napjáig-
