kétezerhúsz tíz huszonnégy, háromnegyed nyolc
Leírtam a szavakat.
A betűk egymást
követték szépen
sorban a billentyűzeten.
Készen álltak arra, hogy
ha megkérdezed,
„Miért?",
megmutassák magukat
előtted.
Készen álltam arra, hogy
felfedjem magam, hogy
lehulljon a lepel, hogy
tönkre tegyek mindent.
De te
nem kérdezted meg.
És én
kitöröltem az üzenetet.
Sosem tudtad meg, hogy
abban a percben
mindennél jobban
el akartam mondani
neked, hogy
„Mert törődöm veled.
Mert
fontos
vagy
nekem."
YOU ARE READING
take yourself home | 𝐀𝐍𝐓𝐇𝐎𝐋𝐎𝐆𝐘
Poetry❝𝐈'𝐦 𝐭𝐢𝐫𝐞𝐝 𝐨𝐟 𝐭𝐡𝐞 𝐜𝐢𝐭𝐲, 𝐬𝐜𝐫𝐞𝐚𝐦 𝐢𝐟 𝐲𝐨𝐮'𝐫𝐞 𝐰𝐢𝐭𝐡 𝐦𝐞 𝐈𝐟 𝐈'𝐦 𝐠𝐨𝐧𝐧𝐚 𝐝𝐢𝐞, 𝐥𝐞𝐭'𝐬 𝐝𝐢𝐞 𝐬𝐨𝐦𝐞𝐰𝐡𝐞𝐫𝐞 𝐩𝐫𝐞𝐭𝐭𝐲 minden, amit sosem mondtam el, de mindeközben mégis képtelen voltam teljesen magamban...
