A Gyöngyös-patak völgye
Olyan szép itt minden.
Olyan egyszerű.
Olyan nyugodt.
Körül nézek:
mindenhol zöldet, sárgát,
barnát, vöröset lát szemem,
beszívom a friss levegő
testes illatát,
hallgatom a madárdalból
álló hangversenyt, és
közben a mindenen
és a semmi töprengek.
Olyan apró, mégis
végtelen ez a tér.
Bárcsak megmutathatnám
neked. Bárcsak itt
maradhatnék örökre,
messze mindentől
és semmitől...
Aztán nevemet hallom
a távolból, hol vagyok? –
olyan ez, mint mikor
a békés víztükörre
kavicsot hajítanak.
Mozdulatlanságból
pillanatnyi zavar kerekedik.
Csakhogy a fodrok
nagy hullámoká dagadnak.
Ez emlékeztet egyedül arra,
hogy hol találkozik
a valóság és a lélekállapot,
mi a különbség a kettő között.
A színek elfakulnak,
a levegő nehézzé válik,
a madarak felriadva elröppennek.
Oda a lelkiállapot,
üdv valóság.
YOU ARE READING
take yourself home | 𝐀𝐍𝐓𝐇𝐎𝐋𝐎𝐆𝐘
Poetry❝𝐈'𝐦 𝐭𝐢𝐫𝐞𝐝 𝐨𝐟 𝐭𝐡𝐞 𝐜𝐢𝐭𝐲, 𝐬𝐜𝐫𝐞𝐚𝐦 𝐢𝐟 𝐲𝐨𝐮'𝐫𝐞 𝐰𝐢𝐭𝐡 𝐦𝐞 𝐈𝐟 𝐈'𝐦 𝐠𝐨𝐧𝐧𝐚 𝐝𝐢𝐞, 𝐥𝐞𝐭'𝐬 𝐝𝐢𝐞 𝐬𝐨𝐦𝐞𝐰𝐡𝐞𝐫𝐞 𝐩𝐫𝐞𝐭𝐭𝐲 minden, amit sosem mondtam el, de mindeközben mégis képtelen voltam teljesen magamban...
