A megkínzott

18. fejezet

-11 és fél évvel ezelőtt Marléne Roloff megérkezett a városba. Belépett az életünkbe, és mindent felforgatott. A bizalmasom lettél. A barátom. Párja Klausnak. Barátja a testvéreimnek. Még emlékszem, az én védelmemet kérted Klaussal szemben. A családunkba fogadtunk. Mert igen, te is egy Mikaelson vagy, harcolunk, ölünk érted. És tudom, hogy te is megtennéd ezeket egy szó nélkül. Köszönöm, hogy vagy nekünk. Boldog születésnapot, barátom! -fejezte be.

A végén már elérzékenyülve törölgettem a könnyeimet, amit Kol csak vigyorogva nézett.

-Boldog születésnapot! -mondták a többiek megemelt poharakkal, amikből nagyokat kortyoltak.

Most én álltam fel, ugyanis úgy éreztem, nekem is szólnom kell néhány szót.

-Nekem is muszáj felszólalnom. -kezdtem.

-Mondjuk úgy, hogy a mi találkozásunk nem volt mindennapi. Akkoriban önző voltam, és csak a saját veszélyeim érdekeltek. De ti mindnyájan segítettetek nekem egy jobb emberré válni. Ki-ki a maga módján. Köszönöm, hogy újra láthatom a testvéremet. Köszönöm Noahnak, hogy a falkájával befogadtak, és megóvtak a kovenemtől. És valljuk meg őszintén, nem is annyira rossz ez a hybridség. -mondtam szemforgatva, mire ő felnevetett.

-Köszönöm Elijahnak, aki a modorom ellenére is meghívott egy italra, és hogy sokat tanulhattam tőled. Köszönöm neked Kol, hogy a barátom vagy, segítettél elbújni, valamint sok emléket szerezni. Köszönöm Rebeka, hogy a nővéremként tekinthetek rád. Köszönöm neked Freya, hogy sokat tanulhattam tőled a varázslások során, és azt is, hogy a barátom vagy. Valamint Klaus. Köszönöm neked, hogy többször kijuttattál a rabságaimból. Hogy szeretsz engem. Hogy megszerveztétek nekem ezt a csodálatos szülinapot. Egészségetekre! -mondtam, azzal felemeltem a poharamat.

A többiek is így tettek, majd újból helyett foglaltam. A tekintetem egyből megtalálta Klausét, aki csak szeretettel a szemében nézett rám. A következő pillanatban viszont lekapcsolódott a villany, valamiért mégis ülve maradtam.

Mindenki énekelni kezdett, miközben Oliver egy tortát hozott be a kezében. Megláttam a jelzéseket az arcán, amik láttán elmosolyodtam. 4 pont a szemei felett és alatt.

Néhányan csak értetlenkedve nézték, de hagyták, hogy lerakja elém. 37 világító gyertya pislákolt a tortán, míg én a torta széléhez nyúltam, és egy kis krémet szedtem le az ujjaimmal.

Végighúztam az orromon egy csíkban, majd két-két csíkban a szemeim alatt. Már befejezték az éneklést, Oliver pedig egy puszit nyomott a fejemre.

-Kívánj valamit Mary! -suttogta Oliver.

Kapásból tudtam, hogy mit kívánok.

Azt kívánom, hogy a szeretteimnek mindig boldogságban legyen részük.

Ezzel elfújtam egy nagy levegővel a gyertyákat, mire taps hangzott fel. A családom felé fordultam, mikor észrevettem, hogy egy félkörben állnak.

Klaus előttem állt, de amint ráfigyeltem, fél térdre ereszkedett. A kezeimet a szám elé tettem, ugyanis pontosan tudtam mi történik. Túl sok leánykérést szerveztem meg a bátyáimnak.

A szívem őrült tempóra kezdett rá, és éreztem, hogy könnyek futnak végig az arcomon.

-Lena. Úgy érkeztél az életembe, mint egy villámcsapás, persze a jó értelemben. Nem hittem volna, hogy egy ilyen csodálatos nő, tud engem valaha is annyira szeretni, amennyire én őt. Mikor eltűntél, összetörtem. És egyben ez is ébresztett rá arra, hogy nem engedhetlek el többet. Amióta az életemben vagy, nincsen rossz napom. Marléne Roloff, lennél a feleségem, idők végezetéig? -tette fel Klaus a nagy kérdést.