A megkínzott

14. fejezet

Óvatosan nyitogattam a szemeimet. Egy pillanattal később már meg is éreztem a hatalmas mágiát körülöttem.

Kol, Oliver és Freya állt felettem. Már észrevették, hogy felébredtem, a bátyám óvatosan simította meg az arcomat.

-Nem lesz semmi baj, kishúgom. -mondta, de én elkaptam a csuklóját.

Freya megmerevedett a hirtelen mozdulatomra, de nem tett semmit.

-Ne csináld ezt! -mondtam, és ellöktem a kezét.

Láttam rajta, hogy nagyon megbántottam, de ezzel pillanatnyilag nem tudtam törődni. Az ő érdekében teszed!

-Meg is volnánk! -fejezte be Freya, mire Kollal a hátamhoz nyúltak.

Óvatosan felültettek, így látszódott a szoba többi része. Továbbra is a nappaliban voltunk, egy asztalon vizsgáltak meg.

-Nem kínozzuk meg Marcelt! -hangom hidegen, de erősen csengett a szobában. -Sokat jelent a bátyámnak, Rebekának is, ezáltal nekem is. Különben is, nem vehetitek el tőlem az edzés partneremet! -fejeztem be.

Rebeka tekintete egyből megtalált, amiből csak hatalmas hálát tudtam kiolvasni. Oliver továbbra is sértődötten sétálgatott a szobában.

Viszont a legfiatalabbik Mikaelson tudta, hogy a szavam nagyon sokat ér Elijahnak és Klausnak egyaránt. Nagy szerepet töltöttem be mindkettejük életében.

-Mi van vele Freya? Ugye semmi baljós? -kérdezte először Elijah.

El is felejtettem, hogy nemrég elájultam.

-A tested teljesen megőrült. Mivel a hybrid élteti a boszorkány énedet, a hybrid mostanában teljesen legyengült. 10 évig alig tápláltad a hybrid részedet, mégis elvette a maradék energiádat is. Hiába szívtál el 3 harapás erejét, az csak a mágiádat erősítette. -Freya szavai teljesen lesokkoltak.

Ha tovább folytatódik ez, lassan meghalok. És biztosan állítom, hogy nem a mennybe fogok kerülni.

-Mit kéne tennünk, hogy visszaálljon minden  a normális kerékvágásba? -kérdezte a Oliver.

Normális kerékvágás. Nem is tudom, egy ideje már nem volt benne részem.

-Vámpírvért kell innia. -jelentette ki Kol. -De nem akármilyet. A miénkből kell innia. -mutatott végig magukon.

A család tagjai meghökkenve nézték egymást. Már kezdtem azt hinni, hogy magamra hagynak, de ekkor valami más történt.

Klaus egy tőrt rántott elő, és egy pohárhoz lépett. Nyugtalanul nézelődtem körbe, mikor a szemeim Elijah akadtak meg. Szemei nyugodtságot próbáltak sugározni, de láttam a féltést.

A szemeim ekkor újból visszataláltak Klaus kezére. Tudtam mire készül, tette pedig megdobogtatta a szívemet. Éreztem a vére illatát, ahogy a tőr lassan végigszántotta a tenyerét. A fogaim előjöttek a helyükről, és már pattantam volna le az asztalról.

Időben fogott le Kol, aki egyáltalán nem kímélt engem. Végignéztem, hogy a pohár szép lassan megtelik, majd Klaus közelebb sétált. A kezembe nyomta, és a fülemhez hajolt.

Éreztem a vére lüktetését, legszívesebben a nyakára vetettem magamat, a heves szívdobogásom mégis megállított ebben, amit a közelsége váltott ki belőlem.

-Egészségedre, kedvesem. -mondta Klaus, majd megfordult, és arrébb sétált.

A pohár tartalmát kiittam, a szemeim pedig arany árnyalatban villantak fel. A hybrid egyből életre kelt bennem, és követelte magának az újabb adagot.