Butterfly /Hopemin ff/ /befejezett/

-10. fejezet

Reggel kitaláltuk, hogy elmegyünk a tengerhez. Szokás szerint légből kapott ötlet volt, de mivel sikerült már háromnegyed hatkor felkelnünk – korán kelő típusok vagyunk, úgy tűnik mindketten -, gondoltuk, miért ne.

Továbbra sem volt olyan jó idő, de rossznak sem nevezném, így magamra kaptam egy dzsekit, Jimin pedig egy világoskék, szőrös pulcsit, amiben extrém aranyosan nézett ki, majd felhívta Taehyungot, hogy jöjjön velünk – szegényt felkeltettük fél hétkor -, és miután megreggeliztünk, el is indultunk Taehyungért.

Busszal mentünk el a tengerparti kisvárosba. Háromnegyed kilenckor már ott is voltunk a parton, ahol kellemes volt a levegő. Kissé még felhős volt az ég, de a nap már egyre többet sütött.

Mire odaértünk, már egészen megismertem Taehyungot, és elnyerte a szimpátiámat. Kissé gyerekes volt, de Jimin nagyon jól érezte vele magát, és ez volt a lényeg. Egyébként is így volt jófej, hogy gyerekesen viselkedett néha.

A parton sétáltunk, és beszélgettünk, nevettünk, amikor észrevettem a homokban egy kagylót. Gyönyörű volt, így lehajoltam érte, és kiszedtem a homokból, majd Jiminék után szaladtam, akik teljesen otthagytak, ugyanis Taehyung Jimint kezdte el fotózni. Kétség sem fér hozzá, hogy Jimin gyönyörűen festett a parton – is -, emellett mivel modell, nem volt rossz ötlet őt fotózni.

Odaálltam Jimin háta mögé, és előre nyújtottam neki a kagylót.
-De szép – mosolyodott el Jimin.
-Gyűjtünk még? – kérdeztem, a fiú szemei pedig felcsillantak, és boldogan bólintott, majd lassan elindult, miközben folyamatosan a homokot figyelte, hátha talál egy kagylót.

Összemosolyogtunk Taehyunggal. Mindketten ugyanarra gondoltunk: Jimin szörnyen aranyos abban a szőrös, kék pulcsiban, miközben kisgyerek módjára keresi a kagylókat.

Mi is elindultunk Taehyunggal, és a homokot kémleltük. Érdekes látványt nyújthattunk, ahogy három fiatal srác a homokot nézi hatalmas szemekkel, kagylók után kutatva, miközben össze-vissza járkálnak a tengerparton.

Felemeltem a tekintetem, hogy megnézzem, a másik két fiú merre jár, és meglepődve konstatáltam, hogy Jimin már elég messzire elsétált tőlünk, közvetlenül a tenger mentén. Mintha megérezte volna, hogy nézem, visszafordult, és integetett, én pedig elmosolyodva futásnak eredtem. Amikor érzékelte, hogy utol akarom érni, nevetve futni kezdett, én pedig folyamatosan rohantam utána. Szegény Taehyung, most futhat utánunk, hogy utolérjen minket.

Egy idő után kezdtem elfáradni, és láttam Jiminen, hogy ő sem bírja már sokáig. Éppen ezért felgyorsítottam lépteimet, majd mikor utolértem, a pulcsijánál elkaptam a fiút, és magamhoz rántottam.
A levegőt kapkodva, de folyamatosan nevetve öleltem magamhoz őt hátulról, majd felnéztem, és a nevetésem elállt. Meglepődtem, ugyanis nem is olyan messzire, olyan 10 perc sétára tőlünk láttam egy buszmegálló kinézetű dolgot. Persze tudtam, hogy nem buszmegálló, ugyanis a tengerparton minek állna a homokban olyan.

-Nem nézzük meg, hogy mi az? – kérdeztem a fiatalabbtól.
-De. És remélem, hogy ott le lehet ülni – nevetett fel a fiú, én pedig elengedtem ő, és mellé álltam. Megfogtam a kezét, így indultunk el. Egy pillanatra hátranéztem, ekkor pedig valószínűleg Jiminnek is eszébe jutott Taehyung, ugyanis ő is hátranézett, majd elnevettük magunkat, látva, hogy a fiú milyen messze van tőlünk.

Egyszercsak megcsörrent Jimin telefonja, ő pedig elővadászta azt a zsebéből, és fogadta a hívást. Mindezt úgy tette, hogy egy pillanatra sem engedte el a kezem.