Butterfly /Hopemin ff/ /befejezett/

-12. fejezet

Reggel egész sokáig aludtunk, ugyanis nyolc óra után ébredtünk mind a ketten, körülbelül egyszerre.

-Ami este történt... – kezdte Jimin. – Azt álmodtam, vagy...?
-Nem álmodtad, hacsak nem valami másra gondolsz, mint én. Gyilkos nem ugrott be az ablakon, nem halt meg senki, nem támadták meg a Földet űrlények, de igen, csókolóztunk – válaszoltam.
A fiú sóhajtva fordította fejét a plafon felé.

-Most... mik vagyunk mi egymásnak? – kérdeztem. Jimin újra rám nézett, és néhány másodperc erejéig arcomat kémlelte.
-Nem tudom. Talán lehetne ezt... kavarásnak nevezni – gondolkozott, és bár próbáltam nem kimutatni, magamban hatalmasat csalódtam. Szóval csak kavarás?

Jimin elvette az éjjeliszekrényről a telefonját, és pötyögni kezdett.
-Megkérdezem Yoon... nem, inkább Jint, hogy ma vagy holnap érnek rá – magyarázta, én pedig kicsit közelebb mentem hozzá, hogy lássam, amit ír.

Kilépett a beszélgetésből, és kikereste az üzenetei között Sugát. Az utolsó beszélgetésüknek csak a végét láttam, aminek a lényege az volt, hogy Suga utálja Jimint, Jimin pedig utálja Sugát, ezek után Suga egyszerűen csak azt írta capslockkal Jiminnek, hogy „TE TÖKFŐZELÉK", Jimin pedig "visszaordított", hogy „TE ALMAMÁRTÁS". Hmm... igazán értelmes beszélgetés.

-Nyugi, élőben nem ekkora köcsög – nézett rám Jimin, majd felkelt az ágyból, és a bőröndjéhez lépett. Én is inkább felmentem a szobámba, és a fürdőbe, hogy kicsit elviselhetőbbé tegyem a külsőm.

Alig 5 perce voltam a fürdőszobában, amikor valaki kopogott.
-Öltözök – szóltam ki.
-De aaa, szeretnék én is bemenni – nyafogott Jimin az ajtó túloldalán.
-Hát most nem fogsz – jelentettem ki egyszerűen.
-Miért csak egy fürdőszobátok van? – kérdezte, továbbra is nyavalyogva.
-Mert ketten élünk apámmal, és nekünk ez elég – válaszoltam logikusan.
-Aaaa – szenvedett tovább a fiatalabb.
-Aish, oké, gyere be! – szóltam neki, ő pedig azonnal be is nyitott a helyiségbe. Mondjuk csak azért engedtem be, mert már felöltöztem, és épp a tükör előtt álltam, hogy kicsit rendbe szedjem a hajam, illetve az arcom.

Jimin megállt mellettem, és míg én az arcomra kentem egy krémet, ő a fogát kezdte mosni.
Mikor befejezte a fogmosást, egy kis ideig csak nézett rám, majd egy puszit nyomott arcomra, amitől azonnal elvörösödtem.
-Remélem, nem használsz pirosítót, mert semmi szükség rá – jelentette ki, én pedig a fejemet csóválva tettem fogkrémet a fogkefémre.

...

Körülbelül egy óra múlva már a csengőt nyomtuk meg egy nagy ház kapuján. Egy viszonylag magas fiú sietett felénk, és nyitotta ki a kaput, majd átölelte Jimint. Mosolyogva figyeltem őket.
-Te vagy Hoseok? – kérdezte a fiú, mire bólintottam. – Jin vagyok.
-Tudom – mosolyodtam el még az addigiaknál is jobban.
-Ja, igaz, tényleg – kapott a fejéhez nevetve. – Szerintem soha nem szokom meg, hogy mindenki felismer. Gyertek beljebb! – állt kicsit félre, mi pedig beléptünk Jiminnel a nagy kertbe, majd Jint követve bementünk a házba is.

-Uuu, itt a gyerek és a pasija – hallottam meg azonnal egy hangot, ami rögtön tudtam, hogy kihez tartozik.
-Én is örülök, hogy látlak, Suga, és Hoseok nem a pasim – jelentette ki Jimin, ami ismét kicsit a lelkembe tépett.
-Ő nem tiltakozik – vont vállat Suga, majd hozzám lépett. – Üdvözlöm, Uram, köreinkben! – hajolt meg, én pedig fejemet csóválva mosolyogtam.
-Suga! – szólt rá azonnal Jimin.
-Mi van? Te mondtad, hogy legyek kulturált – értetlenkedett az idősebb.
-Ez nem kulturáltság, hanem röhejesség – oltotta le azonnal Jimin.

Csak mosolyogva álltam a társaságban, akik azonnal elnyerték a szimpátiámat. Jin kedvesnek tűnt, Suga bunkósága ellenére jófej volt, és éppen így volt vicces. Jungkook pedig...
-Úristen, szia! – ölelte át Jimint úgy, mintha valami porcelánbaba lenne, ami bármikor összetörhet.
-Régen láttalak, Jungkook – ölelte vissza Jimin, és arcát a másik vállába fúrta.
-Én azt sem tudom, hogy most látlak-e... Várj! Igazi vagy? – kérdezte Jungkook, ezen pedig Jimin felnevetett.

-Uuuu – indult el felém is csillogó szemekkel Jungkook. – Te vagy Hoseok, ugye? – Erre csak némán bólintottam, a fiú pedig tanácstalanul nézett rám pár másodpercig. – Megölelhetlek? – kérdezte végül, mire felnevettem.
-Persze – bólintottam.
-Jé, tud beszélni! – "csodálkozott" el Suga, ezen pedig mindenki felnevetett.
-Hány éves vagy? – kérdezte tőlem Jungkook, miután megölelt, és elengedett.
-17 – válaszoltam.
-Én 16, mint Jimin – bólintott, jelezve, hogy tudomásul vette, amit mondtam.
-És te modell vagy szintén, nem? – kérdeztem, mire a fiú mosolyogva bólintott. – Oké, szóval én vagyok itt az egyetlen ember, aki nem ismert? – nevettem fel kínosan.
-Oh, majd te is az leszel, miután összejöttél Jiminnel, és összeköltöztök itt Szöulban, majd te is elvállalsz valami hasonló munkát, mint mi, és bumm! – vázolta fel a jövőmet Suga... Vagyis a jövőnket.
-Jó tudni, hogy jós is vagy – bólintott Jimin.
-De figyeld meg, hogy igazam lesz! – bizonygatta az idősebb.
-Fogadunk? – vonta fel a szemöldökét Jimin.
-Nem jó ötlet, mert veszíteni fogsz – mosolyodott el féloldalasan a rapper.
-Most komolyan arról akartok fogadni, hogy Jimin összejön-e Hoseokkal? – vonta fel a szemöldökét Jin.
-Mér'? Nem szabad? – nézett rá értetlenül Suga.
-Ne legyél már ennyire hyung, hyung – nyavalygott Jimin, Jinre nézve. Az idősebb csak megforgatta szemeit, majd inkább témát váltott.

-Nem vagytok éhesek? – kérdezte.
-Nem! – vágta rá Suga gyorsan.
-Szomjasak? – kérdezősködött tovább Jin.
-Akkor vagyok szomjas, ha nem csak szénsavmentes víz van – morogta Suga.
-Van víz, narancslé, Sprite, kóla, al... - kezdte sorolni Jin, de Suga közbevágott.
-KÓLA – kiáltotta.
-Ki gondolta volna – forgatta meg újra a szemeit Jin. – Többiek? – fordult körbe.
-Sugával tartok – tette fel a kezét Jungkook.
-Nekem mindegy – válaszoltam.
-Nekem is mindegy – bólintott Jimin.
-MONDOM, HOGY ÖSSZEILLENEK! – kiabálta be Suga, ekkor pedig már mindannyian mosolyogva forgattuk meg szemeinket.
-Akkor két kóla és két mindegy, értem – bólintott Jin.

-Szerinted mit kapunk? – pillantottam Jiminre.
-Vizet – nevetett fel.
-Szénsavmenteset – tette hozzá Suga, mire felnevettünk, és mindannyian leültünk a két egymással szemben lévő kanapéra. Az egyikre én és Jimin, a másikra pedig Jungkook és Suga.

-Csináljunk már valami értelmeset! – szólalt meg újra Suga.
-Egy perce sem ültünk le – ráncolta a szemöldökét Jimin.
-De UnAlmAsaK vAgyToK – oltott le minket Suga. Szegény Jin, itt mindenki olyan rajta kívül, mint egy 10 éves gyerek...

-Jó, mit akarsz csinálni? – sóhajtott fel Jungkook, Sugának pedig azonnal gonosz mosoly terült szét ajkain.
-Felelsz vagy merszezzünk... és az én verziómban. – Ajaj...

2020.11.13. 19:11