Már éjjel tizenegy elmúlt, de mi még egyáltalán nem voltunk fáradtak Jiminnel, így miután letusoltunk, leültünk a nappaliban. Telefonjainkat kezünkbe véve kezdtük el lementegetni a képeket, amiket Taehyung átküldött nekünk pár perccel azelőtt, és néma csendben egymás mellett ülve válogattuk azokat.
Végül kiválasztottam egy Jiminnel közös képünket, és feltöltöttem az Instagramra.Ahogy a feltöltés befejeződött, frissített az Instagram, és láttam, hogy Jimin is feltöltött egy képet nagyjából tíz perccel előttem.
-Oké, két kérdés – kezdtem, mire a mellettem ülő fiú rám emelte a tekintetét. – Egy: Hogy töltötted fel ilyen gyorsan? És kettő: Hogy jöhetett tíz perc alatt rá ennyi kedvelés és komment?
-Az elsőre a válaszom: könnyen válogatok képeket. A másodikra pedig: az emberek, úgy tűnik, unatkoznak – mondta egyszerűen. Ez eddig oké, de... 4699 like 10 perc alatt?Megnyitottam a komment szekciót, és írtam én is egy kommentet, majd elolvastam néhányat, ami legfelül volt.
-Úgy látom, mennünk kell Sugához és Jinhez – szólalt meg halkan Jimin, mire én csodálkozva néztem rá.
-Mennünk? Mármint... nekem is mennem kell? Mehetek? Sugához és... wow – magyaráztam össze-vissza csillogó szemekkel, ezen pedig a fiú elmosolyodott.
-Igen, többesszámban. Nem megyek nélküled semerre, amíg itt vagyok – mosolyodott el. Ezen én is elmosolyodtam, majd újra a telefonom kijelzőjére néztem.
-Micsoda? Hogy lett az én képemen is ilyen gyorsan ennyi kedvelés és komment? – csodálkoztam.
-Mondom: az emberek unatkoznak – ismételte Jimin.Megnyitottam a saját képem alatti kommenteket, és azokat is elolvasgattam, illetve válaszoltam rájuk, a kedvelések pedig folyamatosan csak pörögtek.
YOU ARE READING
Butterfly /Hopemin ff/ /befejezett/
FanfictionEgy kisfiú szaladt át a réten, egy pillangót kergetve, amikor az egy fa lombjai közé szállt. Ahogy pedig a fiú felpillantott a fára, olyat talált ott, amire egyáltalán nem számított... 2020.10.31-2020.11.15. #2 butterfly - 2020.12.27. #1 butterfly...