Artemisz lánya (átírás alatt)

A bázis

  Amint meghallottam ezt a mondatot félelem kerített a hatalmába. A gyomromban egy csomó keletkezett, a szemem tágra nyílt. A többiek aggódva néztek rám, hiszen nem tudták, mennyire súlyos dolog amit mondani készültem. Nagyot nyelve szólaltam meg.
- Osztagvezető. - kezdtem remegő hangon - Kérem... Mivel maga már amúgy is tudja... Adna engedélyt, hogy ne itt mondjam el? - kérdeztem halkan. A férfi barátságosan válaszolt, de a szemében szánalom csillogott.
- Ahogy óhajtja másodparancsnok. - az utolsó szót direkt megnyomta, jelezve, hogy az én helyemen nincs jele a gyengeségnek. Ez fájt, hiszen valószínűleg ő is tudta, hogy milyen amikor emberéletek felelőssége nyomja az ember vállát.
- Köszönöm uram! - tisztelegtem, majd a lábam remegését leplezni próbálva kiléptem a helyiségből. A fiúk követtek engem, így hamarosan megérkeztünk két egymás mellett álló ajtóhoz. A jobb oldali résnyire nyitva volt, így látszott a bent lévő tisztaság. Legszívesebben oda mentem volna, de mivel az a saját, egy ágyas szállásom volt, tudtam, hogy nem férnénk el ott kényelmesen. Márpedig arra most szüksége lesz a társaimnak. Végül megálltam a bal oldali előtt és lenyomtam a kilincset. Először a fiúk léptek be a szobájukba, majd én is követtem őket. A társaim érdeklődve néztek rám, azt ugyanis tudni kell rólam, hogy  nem vagyok egy érzelmes típus. Ritkán voltak hirtelen kitöréseim, ma pedig kettő is egymás után... Megértem, hogy furcsának gondolták.
- Szóval - kezdtem bele egy nagy levegőt véve - először is szerintem üljetek le. Jól fog jönni, higgyétek el.
A fiúk vonakodva teljesítették a kérésemet.
- Azt hiszem, hogy mindenki ismeri kicsit a görög és a római mitológiát. - egyetértő bólintást kaptam válaszként - Ennek pedig én is része vagyok - folytattam - mint Artemisz lánya.
Kijelentésemet döbbent csend fogadta. A fiúk a meglepődöttségtől némultak meg, én a megkönnyebbüléstől. Amióta beválogattak az osztagba tudom, hogy egyszer meg kell ezt osztanom a társaimmal, de nagyon nehezen jöttek a szavak, hiszen elég nehéz elhinni, hogy egy huszonnégy éves lány egy kétezer éves görög istennő gyermeke lenne. Mike szedte össze magát a leggyorsabban.
- De ha Artemisz szűz, akkor hogy lehet gyermeke? - kérdezte a fekete hajú társam.
- Amikor szüzességi fogadalmat tett, megvolt az ára. A Párkák azt szabták ki neki, hogy minden századik évben szülessen egy gyermeke, így azonban örökké szűz marad. Artemisz gyermekeinek viszont erősebb képességei  vannak mint bármelyik másik isten leszármazottjainak. Anyámnak eddig csak fia született. Aki a legtovább bírta az is hat évesen halt meg. Leigosznak hívták, és miatta lettem Leila. Csoda, hogy én túléltem ennyi ideig... - sóhajtottam. Valójában lehet, hogy volt benne isteni segítség, de én leginkább a rengeteg edzésnek köszönném az életemet. Fiatal koromban sokat csúfoltak, mert örökbe fogadtak, így megtanultam megvédeni magam. Egyszer véletlenül betörtem egy nálam két évvel idősebb fiú orrát egy tankönyvvel, azóta nem nagyon barátkozik velem senki. A szabadidőmet ezután olvasással és edzéssel töltöttem.
- És milyen képességeid  annak? - kérdezte Anders.
- Jobban tudok lőni az átlagnál - feleltem - ezért kerültem kiképzés után rögtön ide.
Ez valóban igaz volt. Amikor a kadéttársaim megtudták, hogy a Különleges Végrehajtó Egységhez kerülök teljesen elképedtek, és azt mondták, hogy ilyenre még soha nem volt példa.
- Ezen kívül - folytattam - mintha a Hold is üzenni akarna nekem valamit, de azt képtelen vagyok megérteni.
- És hogyan képezted magad ilyen szintre? - kérdezte Liam - Értem, hogy jobb vagy az átlagnál, de ezt a szintet még így sem érhetted el öt év alatt. - jelentette ki.
- Egyszer talán elmesélem - válaszoltam - de most sürgősebb dolgunk is van. Az a tábor aminek a megfigyelésére kiküldtek minket... Azt hiszem tudom, hogy kié.  - a fiúk érdeklődve néztek rám.
- Ehhez még egy kicsit mesélnem kell a történelemről. Az első és a második világháborút a görög és a római istenek harca robbantotta ki. Eredetileg nem volt nagy a konfliktus, de aztán a félistenek is csatlakoztak a szüleikhez, és így átterjedt az emberek világára is. Mind a két alkalommal a görögök győztek, de most a rómaiak bosszúból hadat üzentek.
- Azt mondtad, hogy az emberek világára a félisteneken keresztül jutottak el az istenek háborúi - gondolkozott Mike - ez azt jelenti, hogy nekik is van egy félisten katonájuk? - kérdezte végül.
- Pontosan. - feleltem - Ő Diana lánya. Hasonlóan erős mint én, csak neki van egy hadserege. - sóhajtottam. Tudtam, hogy öten szint esélyünk sincs legyőzni őt, de nem akartam a halandóktól segítséget kérni, hiszen abból újabb konfliktus születhetett volna.
- Akkor... - kezdte Luke - Ez azt jelenti, hogy ha nem állítjuk meg azt a lányt és a seregét... Akkor kitör a harmadik világháború?
Fáradtan bólintottam. A fiúk döbbenten néztek rám. Most már felfogták, hogy miért féltem ennyire elmondani. Hiába nem kedvelem mindegyiküket, attól még ugyanúgy a társaim, és nem akartam a már így is veszélyes életmódjukat még jobban megnehezíteni.

  Ekkor kopogást hallottunk. Egymásra néztünk, majd ugrásra készen várakoztunk. Végül Anders törte meg a csendet.
- Ki az? - kérdezte hangosan a társam. Az ajtó kinyílt, és egy harminc év körüli nő lépett be rajta. Barna haját lófarokba fogta, szemüvege kissé félrecsúszott, arcát kisebb karcolások és koszfoltok borították. Döbbenten néztünk rá.
- Hölgyem mi történt? - szaladt ki a kérdés a számon.
A nő lihegve válaszolt, amiből arra következtettünk, hogy futva tette meg az idevezető utat.
- Az osztagvezető hívatja magukat. - felelte - De ajánlatos fegyvert hozniuk. Van egy kisebb kavarodás kint.
Meglepődve néztünk össze. Azt tudtuk, hogy a szoba hangszigetelt, de hogy egy támadást ne halljunk meg... Nem a legjobb tervezés. Felkaptuk a fegyvereinket, és a nő vezetésével kisétáltunk az ajtón. A folyosón azonban ugyanolyan csend fogadott, mint mindig.  A szemüveges továbbvezetett minket, egészen ki az előtérig. Ott azonban jóval több volt, mint egy "kisebb kavarodás"...

________________________________________

Remélem ez a rész is tetszeni fog.
Köszönöm TEKA_Lya a kommentet és, hogy megmutattad nekem a wattpadot.