KÖNNY ÉS VÉR |Twillight ff|

ÖTÖDIK FEJEZET

Rose:

Lassan magamhoz tértem és halkan felásítva felültem az ágyamban. Kinyújtottam a lábaimat de azok majdnem görcsbe álltak így azonnal pipába kontráztam őket. Gyorsan felöltöztem rendes ruhába, majd fésülködni kezdtem. Ám ekkor megzavartak. Valaki idegesen kopogtatott az ajtómon. De mégis halkan...mintha nem szabadna itt lennie, és ezért sietne.. Gyanakodva összevontam a szemöldököm majd letettem a kefét a tükör alatti sminkes asztalomra.

- Kenedy te vagy az? - kérdeztem gyanakodva, azt gondolva, hogy a barátnőm keres. Amikor viszont az az akárki is, aki dörömbölt az ajtómon, meghallotta a hangomat, a kopogás elhallgatott. Berontott. Ijedtemben a reszelőmet kaptam a kezembe, hogy ha kell azt használjam önvédelem gyanánt. Egy ismeretlen srác jelent meg az ajtómban. Az arcára sokk ült ki.

- Charm... - akadt el - Charmion... - nézett rám értetlenül, és kissé kétségbeesetten. - Nap Atyám...mit tettek veled? - kérdezte, talán kissé túl dramatikusan. Zseniális...megint kifogtam egy őrültet...

Ekkor azonban felém lépett, mire én ijedten hátrálni kezdtem.

- Ki az a Charmion? - kérdeztem végül, és a hangom megremegett. Fel kellett volna háborodnom, de ehelyett csak álltam ott szerencsétlenül, kezemben a reszelővel.

- Charmion...kérlek...emlékezz... - nézett rám kétségbeesve - Az én nevem Afton. Mikor egyik napról a másikra eltűntél, elkezdtelek kutatni. Sajnálom, úgy néz ki, későn érkeztem. Elvették tőled az emlékeidet! És ezzel elvették tőlünk a...

Ekkor azonban benyitott az egyik szolgáló, és elsikította magát, majd elrohant az őrökért. Tehát hamarosan megmentenek.

- A pokolba! - vicsorgott. - Nincs sok időnk...figyelj, Charm! Vissza fogok érted jönni, és elviszlek erről a borzalmas helyről.

Ekkor végre berontottak az őrök. Az ismeretlennek rontottak, és leteperték. Esélye sem volt a vámpír őrökkel szemben. Még utoljára felém fordult - Visszajövök...ígérem - És mielőtt eltűnt volna a folyosón, meg hátrakiáltott. - Charmion...szeretlek!

Zavarodottan bámultam utána. Ő tudhat valamit a múltamról...nem szabad elengednem. Pillanatnyi tétovázás után végül a nyomukba eredtem.

Számítottam rá, hogy a Volturi vezetői elé vonszolják majd. A trónterem felé vettem hát az irányt, és ajtajában megálltam hallgatózni.

- Én csupán azt nem értem, hogyan sikerült ennek a szerencsétlennek bejutni! - hallottam meg Caius ingerült hangját. Senki nem felelt neki. Caiusról sokat hallottam a többi lánytól, sok sok aggasztó történetet. Nem érdemes feldühíteni őt, mert akkor letépi a fejed. Szó szerint. A baj az, hogy mindig ideges, csak úgy sugárzik belőle a gyűlölet. 

- Szerintem hagyjuk, hogy újonnan jött testvérünk elmesélje, hogyan tévedt ide - szólalt meg pár másodperc csend után Aro. Hangja sejtelmes volt, nem ígért semmi jót. Magamban imádkoztam, hogy ne hallják meg dübörgő szívemet. Csak rontana a helyzeten.