"Ha előbb ismertelek volna" /Dramione/[Befejezett]

#11 fájdalom és szerelem

- Hol voltàl? Téged kerestünk. - mondja Ron.

De Hermione tovàbbra is csak egy pontot néz a falon és megsem szólal.
Mcgalagony kiàll és elkezdi mondani a bűbàjtanos verseny helyezetteit.

- 3. Helyen. Fred Weasley.
Mindenki tapsol egy nagyot.
2. Helyen. Pansy Parkinson
Amire mindenki vàrt..
Az 1. Helyezett.. nem màs mint Hermione Granger!
Mindenki csalódottan néz és kicsiket tapsol.

Hermione fel se fogja csak ül tovàbb.

- Hermione kisasszony kérem jöjjön ki!

Aztàn meghallja a nevét ezért kimegy. A tanàr kérdez valamit de ő nem hallja csak Pansyt és Dracot nézi. Elcsattan köztük egy csók.

- Ne..Nem..NEM BÍROM TOVÁBB! - kiabàllja Hermione.

Mindenki rànéz. Igen, még Draco is.

- ENNYI VOLT!

Erre szét tépi az helyezettes lapjàt.

- Màr nem érdekel semmi! Egyetlen ember érdekelt valaha de az is elment tőlem búcsúzàs nélkül csak azért, mert meg akartak ölni! Nem érdekel többé! Oda megy egy asztalhoz és felkap egy kést. Sziasztok! Beleszúrja a mellkasába a kést. (Tudom kicsit beteg lett ez a része)

Összeesik majd kihúzza a kést a szívéből. Aztán feláll és oda biceg Dracohoz meg Pansyhez.

- Szerettelek! De te eldobtam azért mert meg akartak ölni! Tudod mit? Lesz*rom! Öljenek csak meg! Csak veled tudjak lenni! Miért nem veszi észre senki hogy mennyire össze vagyok törve? Miért? Miért nincs senki akire számíthatnék magamon kívül?

Valaki az egyik asztaltól: mert mindig okoskodsz! Ki akarna egy okoska barátja lenni?

- Igaz. Tudjátok mit? Mivel nagy valószínűséggel 30 másodperc múlva el vérzem, úgy hogy örülhettek! Nem kell senkinek barátkozni velem! Mivel így is elárult az egyik legjobb barátom. Harry. Szerettelek. Teljes szívemből. Miért akarsz megöl...megölni!

Ebben a pillanatban eszméletét vesztette és a padlón kötött ki. Meghalt. Senki sem foglalkozott vele. Egyszer csak felkelt de úgy érezte mintha nem önmaga lenne. Elment Ron mellett de azt vette észre hogy rá se hederített csak fekete ruhában, lógó orral ment valahová. Találkozott Hisztis Mirtillel is.

- Mirtill! Mi ez? Miért nem látnak? Ki halt meg?
- Te. Te haltál meg. Nem emlékszel? Leszúrtad magad mindenki előtt egy késsel.
- Úristen! Mit tettem?
*Elkezd sírni*
Én még nem akarok meghalni! Szeretem a családom! Szeretem Ront! De legfőképp, Dracot! Vissza akarok menni!
- Ne sírj mert rám is rám jön! Nem tudsz vissza menni! Kivéve egy dolgot...
- Mit? Mond el! Most!
- Jó! Ébredj fel!

Hirtelen felébred a szobájába. Nem lát senkit. Megnézi az időt és látja hogy már bőven elkésett az ebédről. Vajon mi lehetett ez? Kóma? Vagy talán álom? Ezen elmélkedik egy kicsit aztán ráveszi magát és elindul lefelé a lépcsőkön.

- Draco! Draco! Hol vagy? - kérdi kétségbeesetten.

Befut a nagyterembe ahol már mindenki ebédel. Mindenkit meglepetésként ér. Oda fut a mardekárosok asztalához ahol meglátja a szomorú Dracot.

- Draco!

Hirtelen Draco letörli minden könnyét és felkapja fejét.

- Hermione? Te élsz? Ezt.. hogy? - mondja könnyezve.
- Nem tudom de nem is ez a lényeg. Az a lényeg hogy itt vagyok. Kérlek ne hagyj el! Kérlek! Szeretlek! Ne hagyj el azért mert meg akarnak ölni! Csak kérlek ne hagyj el! Nem bírnám elviselni. Belehalnék a fájdalomba. Te is tudod. Pár órával ezelőtt láttad.
- Jó, jó soha többé nem hagylak el! Én is szeretlek. Hidd el. Nem is akartalak soha megbántani. Kérlek bocsáss meg nekem!
- Megbocsájtok!

Draco hirtelen megfogja Hermione derekát és magához húzza. Megcsókolja.