ÉLET

Július 10, szombat

Reni szemszöge

Az elmúlt egy hétre talán jó jelző lehet az, hogy kaotikus. Vasárnap Cortezzel vásároltunk még pár konyhai eszközt és más apróságokat az új lakásba. Megcsináltuk a nagy bevásárlást, mindenféle élelmiszer, tisztítószer, mosószer. Jó, hogy nem busszal kellett körbe mennünk a boltokon, mert Cortez nagypapája kölcsön adta az autóját. A bevásárló körút után nekiláttunk a lakásban lévő kartondobozok kipakolásának, minél hamarabb szerettünk volna végezni, hogy a lakásunk ne nézzen ki úgy, mint egy raktár. A főzéssel nem is bajlódtunk, inkább pizzát rendeltünk.

Cortez hétfő reggel már ment is dolgozni. Szerencsére át tudta helyeztetni magát az Air France Ferihegyi leányvállalatához. Én pedig kihasználtam, hogy nem kell sietnem, így nyugodtan megittam a kávémat és villás reggelit készítettem magamnak.

Egy egyszerű tojásrántottával avattam fel az új konyhánkat. Mióta elkötöztünk Párizsba meg kellett tanulnunk magunkra főzni. Ami egyébként nem egy bonyolult dolog csak néha pepecselős. A párizsi konyhánkhoz képest az itteni tágasabb volt, világosabb és jobban felszerelt. Magam is meglepődtem, amikor motivációt éreztem magamban, hogy mindenféle új dolgot kipróbáljak. Reggeli után a szolgáltatóhoz mentem, hogy szerződést kössek az internetre és a tv-re. Hazaérve, azon gondolkodtam, hogy mit főzzek. Végül tejszínes csirkemellet sütöttem baconnel és kukoricával. Mellé a köret sült krumpli volt. Mi más?

Kedden állásinterjúra mentem a Semelweis Egyetemre. Egy fordítói állásra jelentkeztem. Ahol francia orvosi kutatásokat kellene fordítanom az egyetemnek. Az egyetemi évek alatt rájöttem, hogy engem érdekel az orvostudomány. De mindig úgy gondoltam, hogy túl nagy falat lenne ezt egyetemen tanulni és diplomázni. Ezért az egyik nyáron, amikor itthon voltam, a felsőfokú francia után megcsináltam orvosi szakmai nyelvvizsgát és egy latin középfokot is.

Igen, tény hogy nem ültem tétlenül nyaranta Budapesten. Míg Cortez dolgozott Párizsban és nyaranta csak egy hetet töltött itthon, egy hetet Amerikában én nyelvvizsgát nyelvvizsgára halmoztam, persze a latin és a francia mellett letettem végre az angol középfokot is. Nagy nehezen.

Magántanárt kellett keresnem. Mert bár a barátom, vagyis most már vőlegényem, amerikai és anyanyelvi szinten beszél angolul, úgy éreztem nem vesz komolyan. Úgy éreztem, nem hisz bennem és csak jól szórakozik a bénázásomon, amikor valamit rosszul ejtek ki. Pedig komolyan gondoltam, hogy levizsgázom, és ez meg is történt.

A nyarakat emellett végig dolgoztam, hogy tudjam finanszírozni a nyelvvizsgákat, a jogit és tudjak félre tenni. Párizsban dolgoztam az egyetem alatt, ott is barista voltam egy kávézóban.

Az utolsó nyáron a jogsim is meglett. Legtöbbet apa kocsiján, meg az unokatesómén gyakoroltam.

Az unokatesómról még nem is hallottatok. Apukám bátyjának a fia. Rentai Ádámnak hívják. néhány évvel idősebb nálam. Az egyetemi éveit Kanadában töltötte a nagyszüleinknél és jogot tanult. A diploma után hazajött és ügyvédi irodát nyitott. Röviden ennyit kell tudni róla.

A hét további részében, voltam még egy másik interjún is, de ezen kívül csak a diplomahonosítással foglalkoztam.

Ma szombat van és pár óra múlva találkozunk a szüleimmel és Cortez nagyszüleivel az étteremnél, ahol ünnepelni fogunk. Egy fehér nyári ruhát veszek fel, rakok fel egy minimális sminket, szemöldök ceruza, halvány rózsaszín szemhéj púder, szemceruza az alsó vízvonalra és szempillaspirál. A rúzs úgy is lekopna evés közben. Az évek alatt a sminkelés rejtélyeit is elsajátítottam, nagyjából. Bár Cortez nem szereti, ha túl erős a sminkem, mindig azzal viccelődik, hogy nem szeretne olyan barátnőt, akinek a szemöldöke reggel ott van a párnán.