ÉLET

Július 3., szombat

Arnold szemszöge

Egy héttel később egy budai kávézóban ültem, és vártam Vikit. Amikor belépett a helységbe, észreveszttem, hogy külsőleg semmit sem változott, talán a haja... Még platina szőkébb lett. Ugyanazok a fekete ruhák, feltűnő, sötét smink, fekete körmök. Abban reménykedem, hogy még mindig ugyanúgy haragszik Renire.

- Szia! – álltam fel és köszöntöttem. – Foglalj helyet, kérlek.

- Minek hívtál ide? - kezdte köszönés nélkül. Hát a viselkedése sem változott az évek alatt.

- Kérsz valamit? Meghívlak.

- Csak annyit, hogy jó pofizás helyett térj a tárgyra.

- Legyen így. Mit tudsz Cortez-ről?

- Érettségi után lelépett azzal a lúzer csajjal. Nem is értem mivel vehette rá. Cortez a legmenőbb amerikai egyetemre járhatott volna...

- Ne nevezd lúzernek!

- Óh, bocsánat, ha megsértettem az érzéseidet.

- Oké. Térjünk vissza az eredeti témához. Ezek szerint erről nem is tudsz? – fordítottam felé a mobilomat, amin az a bizonyos fotó volt megnyitva. Viki elkerekedett szemmel nézte a kijelzőt, miután kikapta a kezemből a készüléket.

- Ez nem lehet. Úristen! Teljesen elment az esze? Ez mikor történt?

- Egy hete, pénteken. Tennünk kéne valamit, nem?

- Várj csak! Te szerelmes vagy ebbe a szürke egérkébe – állapítja meg nevetve.

- Mondtam már, hogy ne ócsárold őt! – sziszegem.

- Igen, most már biztos vagyok benne, hogy így van. Mióta?

- Mióta megláttam kilencedikben.

- Atya ég! Te menthetetlen eset vagy!

- Bagoly mondja! Ha nem haragudnál még mindig Renire, amiért őt választotta helyetted, akkor miért zavar ez? – mutattam a telefonomra.

- Szóval ezért hívtál ide? - lassanként leesett neki a tantusz.

- Közös az érdekünk. Hogy szakítsanak. Aztán mindenki megkapja, amit akar. Te Cortezt, én Renit.

- És hogyan csináljuk? – kérdezte habozás nélkül.

- Azt még nem tudom. De kitalálunk valamit.

- Mikor beszéltél utoljára a csajjal?

- Párizsban, négy éve, mikor kiköltözött.

- Mondd Neményi, mégis hogy akarod őket szétválasztani, ha már évek óta nem is beszéltek!?

Igaza van. Ki kell találnom valamit, ami miatt újra elkezdünk beszélgetni.

- Mondjuk, felhívhatnám, hogy gratuláljak az eljegyzéshez.

- És aztán?

- Megpróbálok újra a bizalmába férkőzni, hogy megosszon velem dolgokat.

- Akkor már kezdheted is! Mire vársz? Hívd már fel!

- Mi van? Most?

- Mikor máskor?

- Jó. Várj!

A kezembe vettem a készüléket és Reni számát tárcsáztam.