Az újjászületett

1.rész-Költözés

Miután apával elintéztük a beiratkozást, el kellett mennem bevásárolni a tanévre. Annyira nagyon izgatott voltam! De természetesen nem intézhettem egyedül, apa rámsózta Tomot. Vagy engem sózott Tomra? Hmm..nem is számít.

-Na mivan hugi? Készen vagy már? Már 5 éve rád várok! -rontott be a szobámba és nézett rám mint az albán szamár.

-Igen, végeztem!-nevettem fel.

Nem mintha vicces lett volna amit mond. De tudtam, ha most neki állok vele vitatozni, nem jön el velem bevásárolni, ami lássuk be, így, hogy új iskolába fogok járni ahonnan nem ismerek senkit és a régi barátaimnak egy szót sem szólhatok erről a világról, nehéz lenne. Lassan el is indultunk és nem sokkal később már a varázsvilág centrumában voltunk, ahol minden beszerezhető egy tanév megkezdéséhez.

-Na és mire van szükséged? -kérdezte Tom.

-Nézem...varázspálcára, üstre, tankönyvekre és egy seprűre.

-Rendben! Akkor itt kezdünk!-mutatott rá egy kis boltba a sarkon.

Őszintén?! Utálok vásárolni és utálok pénzt költeni is, sőt ha itt tartunk Tommal vásárolni mégjobban utálok, tudjátok ő fiú, mindig sürgeti az embert. Viszont neki hála nagyon gyorsan be tudtunk szerezni minden szükséges holmit. Miután hazaértünk mindent megmutattam apának, később vacsoráztunk, bepakoltam a böröndöm és hamar le is feküdtem aludni.

Na nem mintha tudtam volna, annyira izgultam a nagy nap miatt, hogy szinte egy percre sem hunytam le a szemem.
A reggeli után apa kivitt minket a vonathoz, láttam a szemében a szomorúságot, a felismerést, hogy mostantól én is csak hétvégéken leszek otthon vele. Sajnáltam őt, de alig vártam, hogy odaérjünk. Megöleltem apát.

-Szeretlek apa, nagyon hiányozni fogsz!-mondtam

-Én is szeretlek kincsem! Vigyázzatok magatokra. És amint megtudtad a csoportod írj nekem.-mondta könnyes szemmel apa.

Felszálltunk a vonatra és megvártuk míg elindul.

-Gyere üljünk le ebbe a kabinba.-monta Tom

-Tom, mi lesz ha nem a Kobrákhoz kerülök? -kérdeztem bizonytalanul.

-Mi lenne? Ezért még nem fogunk kitagadni a családból.- ezt közölve hangos nevetésbe kezdett.
-Nem lesz semmi, akár a Kobrákhoz kerülsz akár nem, nem az számít... nem a csoportod fogja meghatározni ki is vagy. A csoportok csak azért vannak, hogy családiasabbá tegyék a mindennapokat az iskolában, ennyi az egész. Nyugodj meg!-tette hozzá, majd végigsimított a vállamon.

Megnyugtatott és lássuk be igaza is volt.
Nem sokkal később meg is érkeztünk az iskolába.

-Figyelj, nekem mennem kell. Nektek elsősöknek még csoportba való beosztás lesz. Bent várlak, csak ügyesen- kacsintott rám Tom, miközben már vagy 10 méterre volt tőlem.

Hamarosan egy tanárnő állt elénk, hosszú, piros, régimódi ruhája volt, vékony és beesett arca, hát... most mondjam, hogy már akkor sem volt mai csirke?Mindenesetre egy kimért és méltóságteljes nőről beszélünk, sugárzott róla az inteligencia és a kedvesség, már első látásra szerettem Olga tanárnőt.

-Kedves diákok! Üdvözlök mindenkit!
Esetemben kérem használják a Tanárnő vagy Olga tanárnő megszólítást!-mondta miközben kedvesen de távolságtartóan végignézett rajtunk.
-Bemegyünk a nagyterembe, ahol beosztjuk Önöket a megfelelő csoportokba ami az iskolánkban töltött idő alatt a családjuk lesz. A Főnixekhez, a Farkasokhoz, a Kobrákhoz és a Sárkányokhoz. Miután szólítottuk Önöket és eldőlt melyik csoportba kerülnek kérem fáradjanak a megfelelő asztalhoz és foglaljanak helyet! -folytatta Olga tanárnő!