A Bátrak Háborúja

9.fejezet

Rohantam a fojosón el akartam már tűnni innen. Kettesével vettem a lépcsőfokokat,mire felértem kissé ziháltam. Dühös voltam ,és rohadtul elegem volt már az egészből.

Kiszakítottam a terem ajtaját a helyéről és beléptem rajta. A terem tele volt mindenfelé értékekkel. Pénz ,kocsi kulcsok, étel ,víz, fegyver,alaprajz és még valmi. Dopping injekciók, egy kis hűtőbe voltak tárolva,azt volt ráírva, hogy "Dopping 1000". Tálaltam egy táskát és azzonal pakolni kezdtem bele. A saját kocsi kulcsaimat meg még két kulcsot, ételt ,vizet, alaprajzot és eltettem a dopping injekciókat is,meg némi pénzt. Aztán hirtelen felindulásból eltettem egy glock 37 és félautomata pisztolyt is.

Ahogy kiléptem az ajtón a folyosót megtöltötte egy morgó hang ami hörgéssel párosult. Majd megláttam a folyosó sötétjében rejtőző lényt. Undorító volt. Magas volt, vékony , a bőre tapadt a csontjaihoz,nem volt szeme ,csak a helye. A szájából tűéles hegyes fogok kandikáltak ki. A kezei és a lábai sokkal hosszabbak voltak mint egy emberé.
- A rohadt élet- szitkozódtam.
A lény elindult felém, gyors volt vérszomjas és undorító.
- Te hazug fasz - morogtam,nem telt el az a 30 perc,amit a hangoztatott. Kárörvendő mosoly játszott az arcomon. Én távolsági harcos vagyok,annyi a dolgom ,hogy ezt az izét nem engedem magamhoz közel.

Kinyújtottam a kezem előre majd a haragomra és a dühömre koncentrálva taszítani kezdtem mindent ami körülöttem volt,a lény mozdulni sem tudott.
- Itt a vége- mosolyogtam. Majd minden falhoz vonzottam egyet a szörny végtagjaiból. Bár a kísérleti alany szétszakad még megpróbált mozogni.
- Mii?- hitetlenkedtem. - Ez undorító- fintorogtam. Hátat fordítva a lény darabjainak elindultam a lépcső felé, mikor fájdalom hasított az oldalamba. Oldalra néztem,láttam ahogy a szörny keze ismét mozdult. Nem hagytam,hogy újra hozzam érjen, taszítani kezdtem a dolgokat a testem körül,olyan volt mint egy pajzs.
- Ez érdekes- szólt egy hang a folyosó söstétjéből. Megfordultam a tengelyem körül, erről nem volt szó, úgy volt ,hogy a mutánsok csak üres fejű lények akik szétszedni tudnak dolgokat. Nagyon rossz előérzetem támadt.
- Kit tisztelhetek személyében? - kérdeztem, a hangom magabiztos volt, az államat felszegtem az erőm pedig a bőröm alatt és a testem körül kavargott.
- A nevem Karma - olyan áhítattal ejtette ki a saját nevét, hogy majdnem felnevettem, és kilépett a sötétből. A vörös haja földig ért ,a kék szeme szikrázott , ahogy megláttam ,tudtam. Bajban vagyok.

A lény időközben összerakta saját magát és a lány lába elé feküdt,olyan volt akar egy szobor,meg se mozdult.
- Te nem velünk vagy, igaz? - kérdeztem színtelen hangon.
- Nem bizony , én is mutáns vagyok de engem befogadtak. Sose szerettem a fajtámat. Csak egy embert, de te elvetted tőlem - ordította a végére.
- Szívás- nevettem, biztosra vettem ,hogy Azrail- ra gondol. Viszont akkor engem átvert Nixon, erről a lányról nem szólt.
- Nincs kedvem hozzád,szóval gyors leszek - vont vállát majd egy pillanat alatt történt minden. Hőhullám árasztotta el a folyosót és az erőm elaludt, nem kavargott már a bőröm alatt , a testem körül.
- Hú bassza meg - nevettem el mag, majd a táskával a hátamon rohanni kezdtem felfelé a lépcsőn.
- Hova szaladsz? Azt hittem harcolunk - kiabálta.
- Annál azért okosabb vagyok - kiabáltam vissza. Ekkor a szörny elindult és hihetetlen gyorsasággal közeledett, a lábamat próbálta ketté vágni a hosszú kezével mikor eszembe jutott a pisztoly, előrántottam a nadrágom és a bőröm közül és egy lövést adtam le a szörny hátába. A lény fel üvöltött de igyis megkarcolta a lábamat viszont az nem fájt.
- Azt hittem tisztességesen játszunk- halottam a lány hangját a felettem lévő emeletről.
- Én nem - válaszoltam majd futottam tovább. Nem rohanhattam az irányító teremhez, különben lebuknak a többiek is.

Nagyon hamar ki kellet találnom valamit. Viszont a szörny nagyon gyors volt,időt sem hagyott gondolkodni. Minden mindegy alapon beszaladtam az első folyosóra ahol 3 őr ácsorgott nekem háttal. Ahogy meghallották, hogy jövök megfordultak ,de már késő volt.A pillanat töredéke alatt történt minden. Becsúsztam az őrök közé, mire a szörny engem követve rá vetette magát azokra az emberekre. Az egyiknek le tépte a fejét amíg a többi a döbbenetből fel ucsodva tüzet nyitott.

A szörnyet szó szerint szitává lőtték ,úgy nézet ki egy időre leállt. Az erőm még mindig nem tért vissza de készen álltam a következő csatára. A fegyvert ráfogtam az egyik őrre ,de ők nem akartak harcolni. Fejvesztve rohantak a folyosó végén található vas ajtóhoz. A fejetlen holttestben éltek az idegek ezért néha még meg vonaglott a földön. Kis híján elhánytam magam ,mikor észrevettem, hogy dobó kések vannak az öv tartójára erősítve.
Levettem az övét és felerősítettem magamra.
-Azzal se mész semmire - szólt a lány mikor befordult a folyosóra.
- Majd meglátjuk - vontam vállat.
-Éledj - kiáltott a lány, mire több dolog is történt egyszerre.

A szörny összerakta magát egy szívdobbanasnyi idő alatt ,de az erőm is visszatért. Ekkor értettem meg. A lány olyan mint egy bábjatékos , ő a mester és a lény a bábu. Annyi különbséggel, hogy neki megvan az az extra képessége, hogy el altassa az ellenfele erejét. Ha jó a következtetésem nem tudja egyszerre használni mind a kettőt. Előbb elaltatja a képességet és csak azután támad a dögökkel. Viszont  volt még egy dolog ami aggasztott, valószínű, hogy nincs térbeli korlátja a képességének,illetve ha parancs nélkül  hadja a lények mindent és mindenkit megölnek.