A Bátrak Háborúja

8.Fejezet

Ahogy az őröket kerülgettem,lekaptam magamról Mona sapkáját, leszakítottam a terep mintás ing gallérját meg az aljából egy keveset,így kilátszott alóla a szimpla fekete atléta. A nadrághoz egyenlőre nem nyúltam.
- Meg vagy te szar - röhögött a katona ,hallotam ahogy súlyos lépteivel közelíti meg a lányt.
- Magadat milyen jelzővel illetnéd? - kérdeztem , majd nagy levegőt vettem és kiléptem a fal takarásából.
- Mit képzelsz ki vagy? - üvöltötte az őr, egyedül volt.
- Az aki majd büntetésben részesít, mert rossz kisfiú voltál - mondtam kissé teátrális hangon.

Nem vártam meg amíg a katona meglő, a falhoz vonzottam,majd odafordultam a lány felé.
- Minden rendben? - kérdeztem tőle mikor leguggoltam mellé.
- Ne bánts- zokogott fel.
- Semmi baj,nem foglak bántani.- mosolyogtam rá bátorítóan, majd felálltam az egyik kezemmel megtámasztottam a háta,majd a másikkal benyúltam a térde alá és felemeltem. Vérzett,és borzasztóan sovány volt. Nem lehetett idősebb mint 15,a haja fekete volt és kócosan omlott a vállára,a szemei alatt hatalmas kék és zöld zúzódások éktelenkedtek.
- Nem lessz semmi baj - biztattam újra.

- Arra nem vennék mérget - szólalt meg az ismerős hang a hátam mögül. Az a szadista fasz volt az,aki le akarta lőni az emelvényen azt a lányt. Mielőtt bármit tehettem volna, a testem megrándult ahogy a folyadékkal telített injekciós lövedék elérte a nyakamat.
- Semmi baj, nemsokára biztonságban leszel.- tettem le a lányt magam mellé a földre.
Ahogy kivettem a lövedéket, láttam ,hogy ebbe valami neon zöld folyadék volt.
- Nem tudsz megfékezni- hajítottam felé a nyugtató lövedéknek kinéző golyót.
- A nevem Killian ,és már megtettem.- mosolyodott el.

Tettem felé egy lépest mikor izzó kín áradt szét a testemben ,a nyakamtól indulva. Olyan érzés volt mintha belülről kiféle haladva darabokra tépnének. A lélegzetem hörgő zihálássá változott , a bőrömet elöntötte a verejték. Eltámolyogtam a falig majd térdre zuhantam. Gyötrődő sikoly szakadt fel a torkokból. Killian hangosan nevetett, az őr is kiszabadult a vonzásomból.
- Lelőjem őket? - kérdezte Killian-t.
- Nem,élvezd ahogy szenved - halottam a válaszat ,de a fejemet sem tudtam felemelni.

Gen szavai jutottak eszembe,hogy ez hülyeség volt és öngyilkosság. Hallotam a saját hörgő zihálásom, fájdalom rázta a testem. Az elmémet elöntötte a harag, bár üvölteni tudtam volna a fájdalomtól az erőm ott kavargott a bőröm alatt,de ennél többet nem tudtam tenni,mert éreztem , ha segítségül hívom az hatalmas fájdalommal fog járni.
Killian odajött hozzám,az állam alá nyúlt és kényszerített , hogy a szemébe nézzék.
- Miért nem csatlakozol hozzánk? - kérdezte bizalmas hangon.
- De uram - dadogta mögötte az őr.
- Ne érj hozzám - nyögtem.
- Itt azt teszek amit akarok - nevetett a férfi,majd megszorította az arcom két oldalát.
- Hozd ide azt - intett a lány felé, még mindig az arcomat szorongatva.

A lányt a hajától fogva húzta végig az őr a folyosón,majd mikor úgy gondolta, hogy jól látom meg állt vele.
- Hagyd békén - hörögtem .
- Ugyan ugyan - mondta negédes hangon Killian. - Csináld- adta ki a parancsot.

A katona kihúzott egy kisebb kést a lábára szíjazott tartóból és egy határozott mozdulattal a lány már lőtt sebébe döfte. Killian és a katonája fel röhögtek a lány sikoltott. A katona tovább folytatta,szurkálta, vagdosta a lányt, mintha egy játék baba lenne.

A tehetetlenség érzést utáltam a legjobban,csalódtam magamban és tudtam ,hogy a kudarcomat a többiek is végignézik. Ha nem jövök érte ,lehet ,hogy nem kínozzák meg. Ezekre a negatív érzésekre koncentráltam,tudtam ha eléggé elönt az indulat az elég erőt ad ,hogy ha csak egyszer is de eltaszítsam őket.
A lány szemébe néztem és láttam a reménytelenségét a szemében, a tehetetlen düh ott tombolt benne,de ennél többet nem tudott tenni,én viszont tudtam.
- Neem - sikoltottam és ezzel egy időbe szabadjára engedtem a leg vadabb érzelmeimet ; harag, félelem , tehetetlenség,düh , szomorúság.
Az egész olyan volt mint egy segélykiáltás ,aminek az eredménye egy irdatlanul erős lökés hullám lett,amit a fájdalom okozott sikolyom kísért. Mindent eltaszítottam magamtól,kivéve a földön vonagló lányt.

Killian-t és az ölebét több mentére taszítottam tőlünk. A fogaimat összeszorítva próbáltam felállni.
- Még is mit képzelsz?! - üvöltötte a férfi, miközbe lassan nyögve feltápászkodott.
- Ha jót akarsz magadnak, ott maradsz - hallotam mögöttünk azt az ismerős hangot. A hangja most tele volt fenyegetéssel.
- A...Azrail - dadogta az őr, miközben hulla fehérre sápadt.
- Ha nem takarodsz vissza a celládba,az összeset kiengedem - üvöltötte Killian.
- Azt hiszem megbirkózom vele - mosolygott Azrail rossz fiúsan. - Most - szólalt meg mire Nixon kilépett mögüle majd kirobbantotta a villany körtéket, és mivel ezen a folyosón nem voltak ablakok ,ezért fény sem maradt.
- Nem tudom hova bújtatok el ,de megtalállak titeket és még az emléketeket is kitörlöm- fenyegetőzött tovább Killian.
- Csak tessék, próbáld meg - nevetett Azrail. Majd éreztem ahogy az ölébe vész, a mellkasához szorít. Az izmai feszültek,ugrásra készen állt.

Visszavittek minket az irányító terembe. Azrail letett az egyik sötét sarokba, úgy éreztem ,hogy ég a testem.
- Én mondtam ,hogy ez hülyeség - kezdte Gen ahogy beléptünk a terembe.
- Ruth gyógyítsd meg őt elősszőr. - mondtam a kislánynak.
- Mi volt az amivel meglőtt? - térdelt le mellém Max. - Megmondtam hogy ez az egész egy nagy faszság- tette a homlokomra a kezét,hogy lássa van e lázam.
- Elég - ültem fel - Ha nem tetszik valami, fogjátok magatokat és takarodjatok vissza a szobátokba, zárkózzatok be és éljétek túl gyáván.
Én kijutok erről a szaros helyről bármi áron. Nem azért jöttem ide ,hogy utanna itt dögöljek meg. - álltam fel. A szer hatása még tartott, a testem égett ,de a büszkeségem nem hagyta ,hogy fekve mondjam ki ezeket a szavakat.
- Egy 30 percetek van és elindítom a Cerberus programot - hallottuk Killian hangját a hangszórókból, a vérszomja így is érezhető volt.
- Ruth ,kérlek gyógyíts meg és elindulok a kulcsomért- húztam ki magam,de minden mozdulat olyan volt mintha tűz nyaldosna a testem.
- Ki megy veled? - kérdezte Maxine, ezzel utalt  ,hogy rá ne számítsak.
- Senki - vicsorogtam.
- Ez öngyilkosság- nézte a körmét Gen.
- Rohadtul elegem van belőled- szívtam fel magam- vagy befogod vagy megöllek- minden izmom megfeszült, a düh annyira feszittete a mellkasomat ,hogy féltem nem tudom uralni.

Ruth-nak nem került sok idejébe meggyógyítani, ahogy befejezte rátettem a kezem a kilincsre.
- Bármi történjen vidd ki őket innen - néztem Azrilra a vállam fölött. Némán bólintott.
- Menj fel két emeletet ott a terem.- mondta Nixon.
- Kössz- mosolyogtam rá.