A Bátrak Háborúja

4.Fezejet

Kirázott a hideg, a teremben érezhetően lehűlt a levegő. A srácra sandítottam, csak egy sokat sejtető felmosoly bujkált arcán. Az őr még mindig nem mozdult.
- Ki vagy te? - suttogtam. De nem kaptam rá választ. Egy férfi ekkor megjelent egy emelvény szerű helyen.
- Mostantól emeljük Z hullámokat blokkoló injekciókat. És új szabályokat hozunk létre,aki megszegi halállal büntetjük. Hozzátok - emelte fel a hangját. Behozták egy lányt hátra kötött kézzel, majd a férfi egy pisztolyt húzott elő és egyenesen a lányra tartotta.

- Ezzel fogok példát statuálni, hogy lássátok nem csak a levegőbe beszélek.
- Maradj veszteg - sziszegte a csávó.
- Azt lesheted - kacsintottam rá.

A fegyvert a föld felé vonzottam, messziről az egész úgy nézett ki mintha elejtette volna. Senki nem röhögött fel,egyből mindenki lehajtotta a fejét.
Én is lehajtottam a fejem,de a vonzás nem maradt abba, akkor is tudtam használni az erőmet ha nem néztem oda,ezt volt az egyik legnehezebb tökélyre fejleszteni. A srác rám sandított, meglepettség suhant át az arcán.
- Ki meri - ordította a férfi mikor nem tudta felvenni a fegyvert a földről.

Kézzel fogható volt a félelem a teremben, szinte mindenki rettegett. Maxine is lehajtotta a fejét, és kicsit összehúzta magát. Mindeki meg volt törve, mind testileg és mind lelkileg. Ez felidegesített, ha akartam volna azonnal a halálba küldöm az összes őrt azzal a fasszal együtt.
- Ne csináld- pillantott rám a fiú. Olyan volt mintha olvasna a gondolataimban.
- Ezt te csinalod? - ragadta meg az őr,a hajamat.
- Valakinek nem adtatok injekciót? - ordította a pasas.
- Sajnáljuk - szólalt meg a faszi mögülem.
- Nem félsz? - nézett a szemembe az emelvényről a férfi.
- Bazd meg- tartottam a szemkontaktust vele,majd gúnyosan elmosolyodtam.
- VIGYÉTEK EL - ordította - Az 5. cikkely szerint járjatok el. - mondta sunyin.

Az őr elkapta a nyakamat hárultul és lenyomta a fejemet,hogy ne lássam merre visznek. Számoltam a lépéséket: 200 egyenesen előre,fel a lépcsőn,aztán 5 lepés és jobra. Át egy dupla szárnyú vas ajtón, majd még 50 lepés és be egy terembe. Az őr leültetett a szoba középén egy székre.
- Mit mosolyogsz? - kérdezte flegmán.
- Semmit - vontam vállat.
- Nemsoká megkapod az injekciót és már nem lessz ekkora a szád- nézett rám undorodva.
- Rendben- vontam vállat. - Ebbe a terembe miért nincs kamera? - kérdeztem szemöldök ráncolva.
- Mert olyan dolgot fogunk csinálni veled,ami államilag nem elfogadott.
- Értem- bólintottam.
- Nem félsz? - kérdezte az őr.
- Kéne? - mosolyogtam rá.

Ekkor kinyílt a terem ajtaja,és minden olyan gyorsan történt. Még be sem lépett a helyiségbe de már lendítette az ostorát, ami egyenesen a nyakam köré fonódott. Levegő után kaptam, az ostor érdes volt,szorított és sértette a bőrömet.
- Ez az? - kérdezte az őrtől.
- Igen asszonyom - válaszolt szalutálva.
Egy magas, ízléstelenül kigyúrt ,közép köru szőke nő állt előttem katona ruhába az arcát nem teljesen láttam a sapka miatt.
- Mire képes? - kérdezte és rántott egyett az ostoron. Éreztem ahogy a bőr a nyakamon felhasad.
- N..nem tudjuk,nem volt időnk letesztelni. - dadogta a férfi.
- Tessék? - akadt ki teljesen a némber.
A szőke izom kolosszus elkezdett ordibálni, a férfit lehordta mindennek és megfenyegette, hogy ha még egyszer haszontalan lessz ,megöli.
Észrevettem,hogy a seben nem gyógyul, és a nyakamból még mindig szivárgott a vér,a kis nyílásokon amiket az ostor okozott.
- Most vetted csak észre? - nevetett fel - Nemis fog egyhamar begyógyulni,mi már ismerünk titeket - röhögött.
- Lady Mona....el...el kéne kezdjük- dadogta az őr.
- Jólvan- válaszolta Mona és kivett egy kést,a nadrágja kés tartójából.

Mikor az erőmet akartam használni megszólalt a nő rádiója.
- Három rab elszökött, vörös kód. Mindenkit mozgósítunk.- szólt a hang a kommunikációs eszközből.
- Megúsztad egy időre.- köpött a földre, majd megfordult ,hogy kimenjen az ajtón.
- Ez nem volt valami nőies- nevettem fel.
- Tessék? - kérdezte visszafordulva.
- Nem csak undorító hanem még süket is. - provokáltam.
- A szökött fattyúk várhatnak. - fordult vissza.
- Ostoba - suttogtam lehajtott fejjel.
- Mi van? - visította.

Ekkor akcióba lendültem, egyszerre vonzottam és taszítottam a dolgokat. Az ajtót a vonzás erejével becsuktam, és a falhoz taszítottam a szobában levő őrt és ezt a Monát.
- Én nem kaptam injekciót- néztem a nő szemébe. Nagyon koncentráltam, az erőmet a mutató ujjamba sűrítettem, és hozzáértem a nő homlokához. Megöltem.
- Ezt nem teheted - ordította az őr.
- Nem - e? -Nevettem fel,és elkezdtem vetkőztetni Monát. Volt egy tervem,de ahoz kellet ennek a nőnek a ruhája.
- Nem, te egy utolsó szenny vagy,nem is kellet volna megszületned. A szüleidet remélem megtaláltak és már rég lentről szagolják az ibolyát. - ordította. Nem tudtam hol vannak a szüleim, eldöntöttem, hogy ahogy kijövök innen megkeresem őket.
- Fogd be- pillantottam hatra a vállam felett. - Amugy tisztában vagy vele,hogy nem így születtünk? - álltam fel.
- Na és akkor mi van? Ugyon annyira értéktelenek vagytok - röhögött.
- Fejezd be - szóltam rá.
- És ha nem ? Te fattyú? Te utolsó senki ,asszed félek tőled?- röhögött.

Válaszra se méltattam, csak egyszerűen laposra vasaltam. A hajamat a sapka alá rejtettem,és le húztam a sapkát annyira ,hogy éppen ki lássak mögüle, hogy ne látszódjon a szemem. Emellet elvettem még Mona elektromos botját, az ostorát , a kés készletét és egy pisztolyt.

Elindultam vissza,úgy ahogy jöttem,katonák mellett haladtam el, de senkinek nem tűnt fel ,hogy nem Móna vagyok. A nyakamon a seb látszott, de annyira nem törődtek vele, ahogy én se.
Visszaértem a srác cellájához.
- Jó újra látni Mo..- kezdett bele de aztán elhallgatott.
- Jah ,téged is jó újra látni- mosolyogtam rá és feljebb emeltem a sapkát , hogy látszódjon a szemem.
- Nem segítek megszökni, nem tudod mit teszel amikor döntesz- mondta. Úgy éreztem magam mint akit gyomorszájon vágták.
- Te tudod hol van Maxine, mond meg merre keressem. És utánna hagylak had dögölj meg itt - mondtam neki összeszorított állkapcsal.
- Nem segítek- ismételte. A láncot ami a vas nyakörvéhez volt fogva a föld felé vonzottam, ezzel egyénítőben pedig hirtelen, egy erőteljes mozdulattal kihuztam az elektromos botot,ha barki nézi is a felvételt akkor az én mozdulatomra figyeljen.

A srác meglepetten elnevette magát, majd elmosolyodott.
- Okos vagy - mért végig, majd megakadt a szeme a nyakamon.
- Akkor segitesz vagy sem? Nincs sok időm.- néztem rá kérlelően.
- Jól van - segitek. - De azon gondolkodtál már, hogy mérföldekre van innen minden? - gúnyolódott.
- Vicces- grimaszoltam neki. - Kocsival jöttem, a kocsi kulcsát pedig bevitték egy terembe, ahol a többi értékeket tartják. - magyaráztam neki.
- És hogyan tovább? - kérdezte a srác.
- Nézz oldalra meglepetten,a többit intézem. - kacsintottam rá.

Egyszerre néztünk oldalra, majd én teljes testből megfordultam. Úgy tettem mintha pont jönne egy szökött rab, a testemet a földhöz vonzottam, nagyon jól tudtam ,hogy néz ez ki kívülről. Mintha egy lökéshullám ért volna. Tudtam hol van a kamera, és egy pillanat alatt megsemmisítettem.
- Ügyes- mosolygott a srác elismerően.
- Én Kira vagyok, téged ,hogy hívnak?
- Azráil - mondta.
- És mi a képességed?
- Egy igazi szörnyeteg vagyok- mondta és látszott rajta ,hogy többet nem fog elárulni.