A Bátrak Háborúja

6.Fejezet

Nem hagytam ,hogy vissza tegye a kezét a láncba. Azt az egy kezét  az ujjai begyétől vonzottam a mögötte lévő fal felé. A lány mozdulni sem tudott.
Úgy ahogy Monánál tettem,most is az összes erőmet a mutató ujjamba sűrítettem, de mielőtt bármit tehettem volna Azrail megszólaltat.
- Nem fog működni.- vont vállat.
- Miért? - pillantottam rá,de aztán magamtól is rájöttem. Mivel nem tudott rá hatni sem Max,  sem Azrail,lehet nekem sem menne.
- Szedd már szét! - fújta Max - Ez egy zombi! - csikorgatta a fogát.
- Jó, megoldom- sóhajtottam.

A lány szabad kezét erősebben vonzottam a felhoz,míg a másikra éppen csak erőt fejtettem ki.  Elősször  úgy gondoltam ,hogy mind a két kezét leszakítóm a helyéről,de aztán vállat vonva módosítottam. Addig feszítettem hátra a karját amíg  kénytelen volt elengedni Max haját.
- Azrail,lennél  szíves? - mordult a srácra, az én drága barátnőm.
- Végzel  vele?- kérdezte a fiú felvont szemöldökkel.
- Muszáj? - fordultam teljesen felé, de a vonzás továbbra is élt.
- Ha nem akarod nem - vont vállat semleges arckifejezéssel, majd nemes egyszerűséggel odasétált a lányhoz,egy mozdulattal ,akár a kard döfés,a fiú keze behatolt a lány mellkasába és  kiszakította a szívet. A szerv dobbant még  egyet aztan megállt. Miután felfogtam a látottakat elhánytam magam. Max pedig teátrálisan mosolygott.

- Nem csak ,hogy suttogó,de ember feletti ereje és  gyorsasága van. Emelett rohadt gyorsan gyógyul,hyorsabban mint bárki.Ezért mondtam ,hogy neki lenne esélyé  egyedül  megszöknie, de ő köszöni szépen jól elvolt - tette csípőre a kézét Max.
- Eddig - villantottam egy csibészes mosolyt a srácra.
- Hallottátok? - jött a hang az ajtó másik oldaláról. Még a vér is meghűlt bennem,amikor meghallottam a katona hangját a folyosón.
- Áh ez csak Loli. - magyarázták neki.
- Loli?
- Egy kísérleti alany, nem tudom a feletteseink miért tartják meg életben.
- Nem kéne meg nézni?- jött a hang közelebbről.
- Nem,szokott ilyet csinálni,de ilyenkor jobb,ha nem mész be hozzá. - szólalt  egy harmadik hang.
- Miért?
- Látszik,hogy ujjonc vagy még- röhögtek. - Mert...Te meg ki a franc vagy? - kiáltotta el magát ez eddig magyarázó katona.

Kiváncsi  voltam mi történik,lassan, hangtalanul odasétáltam az ajtóhoz és résnyire kinyitottam. Egy magas kissé sovány de ugyanakkor szálkás srác állt a három őrrel szemben,mellete egy derekáig erő kislánnyal.  A fiú nem lehetett több mint 17 - nél, a kislány pedig 10 - nél.
-  A szökött rab - pillantott a srác az örökre.
Mikor az örök előrántottak a pisztolyt,a srác le térdelt és a padlóra tette mind a két kezét. A folyosót elektromosság töltötte be, az égők egyenként robbantak szét, szikrák pattantak le a srác kezéről. Az örök,mind a három felkiáltott,majd vér kezdett folyni a fülükből és  a szemükből,aztán holtan estek össze.

Hallotam ahogy Azrail morog mögöttem, tudtam ,hogy tudja mit akarok. Kiléptem a szobából és egy egyszerű mozdulattal a falhoz vonzottam a srácot,aki felnyögött mikor becsapódott.
- Nixon?- szólalt meg a kislány.
- Ki vagy te? - hörögte a srác.
- A bosszúálló- válaszoltam neki pimaszul. Majd hirtelen mozdulattal kivágtam a kislány  arca elé a kezem,de meg sem rezzent.
- Ne próbálkozz- szólt mögülem Max. - Vak - lehelte.
- Aham - engedtem le a kezem.
- A nevem Ruth - szólt szelíden a kislány.
- Az enyém  Kira - guggoltam le elé.
- Kérlek ne bántsd Nixont - hajtotta le a fejet.
- Mit csináltok? Miért akartok megszökni ? Nixon, te teljesen megörültél?- akadt ki Maxine.
- Hallottuk,hogy behoztak valakit,aki erős és aki még Azrail is rá tudta venni ,hogy segítsen Ráadásul  láttuk ahogy mindenki előtt szembeszállt Vele .- nyögte a srác,lazítottam a vonzáson.
- Igen,én volnék- engedem el a Nixont.
- Semmivel ne próbálkozz- szólalt meg Azrail az ajtófélfát támasztva,a hangja rekedt volt és  fenyegető.
- Had menjünk veletek.- kezdte a srác és nagyon kétségbeesetnek tűnt.

Hezitáltam, az igaz ,hogy én a képességem megismerésével töltöttem az elmúlt öt évet,de nem,közel  sem voltam a olyan erős.
- Azt csak hiszed- válaszolt Azrail a fejemben kavargó gondolatokra.
- Szállj ki a fejemből- mordultam rá. - Ti amugy ismeritek egymást? - kérdeztem rájuk nézve.
- Nagyjából,igen.- válaszolta Ruth.
- Nincs sok időnk, beindítják a Cerberus hadművelete és akkor mind itt döglünk meg.- harapta meg az egyik ujjat Nixon,de olyan erősen  tette,hogy elkezdett vérezni.
- Míg én itt vagyok nem.- mondtam olyan határozott hangon, hogy egy pillanatra én is elhittem.
- Még is ,hogy akarod ezt csinálni nagyokos? Meg egy kurva tervet sem eszeltél ki mikor ide jöttél- akadt ki Max is.
- Csend. - pillantottam rá. - Azrail,javíts  ki ha tévedek , de kell legyen egy irányító teremnek,ahol a kamerákat nézik. Őrszoba vagy ilyesmi. - fordultam teljesen a fiú felé.
- Van is,két szintel fölöttünk.- bólintott.
- Mikor van őr váltás? Mert az nem létezik, hogy ugyon az az őr járkáljon 0- 24 ben.- szívtam fel magam.
- Hajnali 4 -kor.- válaszolta Ruth.
- Elmondom mi a terv. Elmegyünk ahoz az őr szobához és ott meghúzzuk magunkat a váltásig.- vázoltam nagyvonalakban.- Valamint valaki elmegy az érték megőrző szobáig a kocsim kulcsaiért és még olyan értékekért   amit össze lehet szedni.- vázoltam tovább hadarva.
- Egy csomó helyen van buktatója a tervednek.- szólt Max szintelen hangon.
- Ne legyél pár ilyen pesszimista - morogtam.
- Én csak realista vagyok - vont vállat.
- Még valami - szólalt meg Nixon ,már nem harapta az ujját.

- Ha úgy is fel kell mennünk egy pár szintel ,van egy lány,a következő szinten. Ki....ki hozod? Kérlek- nézett rám könyörgően.
Mikor válaszra nyitottam a szám,hangos sziréna töltötte be a folyósokat, majd annak a szadista fasznak a hangja hallatszott.
- Tízenhárom szökött fattyú kószál valahol az épületben,ha nem találják  meg őket  egy órán belül  elinditom a Cerberus programot.
- Mozgás- indultam a lépcső felé mikor  Nixon megragadta a kezem.
- Engedd el,vagy letépem a karod a helyéről.- Azrail olyan gyorsan mozgott,hogy  nem is láttam  mikor került Nixon mögé. A fiú azonnal elengedett.
- Kérlek. - nézett rám reménnykedve. Úgy éreztem  nem mondhatok nemet,ők itt mind számítottak rám, nem akartam cserben hagyni őket.
- A francba,  de ha útban lessz megöllek- fenyegettem meg,viszont én  magam sem gondoltam komolyan.
- Gyerünk,mozgás.- adtam ki újra a parancsot. Mire mind az öten elindultunk fel az emeletre.