Vajon merre van?

24 6 1
                                    

Kétségbeesetten és legfőképp idegesen állok a szoba közepén, és gondolkozok. Mit tegyek? Menjek utána? Vagy maradjak? Hívjam anyáékat? Vagy ne? Mi lesz Kevinnel? Mi lesz a nagyival, ha esetleg megkeresem? Egy hirtelen döntés azonban úrrá lett rajtam. Hirtelen felkapom a telefonom, majd tárcsázom Biankát. Nem baj, hogy csak egy házzal kellene csak arrébb menni, de most ez így spontán jött. Harmadik csörgésre fel is veszi.
- Szia! Mi a baj?
- Át tudsz jönni egy kicsit?-hangom kétségbeesetten cseng.
- Persze. Miért?
- Nem telefontéma. Jössz?
- Egy perc.
- Okés. Puszi.
És letettem a telefont. Gyorsan szóltam a nagyinak, hogy tudjon róla, majd meg is jelent Bia.
- Szió! Mondd!
- Kapaszkodj meg! Rebeka dobta telefonon Matyit.
- Micsoda??
- Jól hallottad. Matyi öt perce ment el itthonról, és ki tudja, hogy hol van?
- Hé. Nyugi. Menj és keresd meg! Addig vigyázok a kicsire. Oké? Ha kell valami Orsi néninek, akkor beviszem. Te azzal ne törődj! Keresd meg a bátyád! De vigyázz magadra! Jó? - bíztat.
- Köszönöm. Te vagy a legjobb barátnőm. - ölelem meg, majd sietve magamra kapom a hideg elleni öltözetet, majd aggódva futni kezdtem, a csúszós, havas, latyakos úton. De nem számított. Csak egy dolog volt a fontos. A bátyám épségben haza kerüljön. Nem tudom, hogy merre keressem, de ha kell, mindent felkutatok. A bátyám nélkül nem megyek haza. Mikor már sötétedett, és még mindig semmi, felhívtam az egyik legjobb barátját, Márkot, hogy segítség kell. Ő azonnal belement. Tudta, hogy milyen fontos számomra a bátyám, így percekkel később már együtt kerestük.

Másfél óra kutatás után a vasútállomás felé vettük az irányt. Odaérve megláttuk, hogy ott ül a padon, és zokog. Gyorsan odaszaladtam hozzá, és szorosan megöleltem.
- Miért? Hugi, miért? Mit ártottam, hogy ez lett? - teszi fel a kérdéseit, amire sajnos nem kap választ. Csak némán sír tovább. Lehet, hogy ez most így gáznak mutatkozik, de két és fél év, az csak két és fél év. Mindennél jobban szerette őt, de sajnos ezt nem kapta viszont. És emiatt most egyre erősödött bennem a düh és a bosszú, hogy nekem agyon kell ütni azt a férget. Mert Matyi nem ezt érdemli. Mondhat bárki bármit, a testvérek azok jóban és rosszban is együtt vannak. Nem az számít, hogy hány testvéred van, hanem, hogy szereted óket. És törődsz velük.
- Köszönöm, hogy utánam jöttél. - ölel meg újra, majd elindulunk haza. Az út csendben telt, majd hazaérve anya aggódva nézett ránk, majd apu dühös szeme láttára képes lettem volna világgá menni. De nem volt esélyem sem ezen tovább filózni, mert most jött az esti mese....... Bianka hű barátnőként nálunk maradt a ki oktatás ideje alatt is, majd a legváratlanabb fordulat jött a végén. Matyi megölelte Biankát. Tudom, hogy mit érez a lány a bátyám iránt, így nem reagáltam semmit. Gyorsan elbúcsúztam a lánytól, mert haza kellett mennie, majd beérve a szüleim haragjától menekülve berobbantam a fürdőbe.

Karácsonyi csoda ✔️Where stories live. Discover now